Most a kutatók a brazíliai Word Conservation Society (WCS) segítségével ritka felvételeket osztottak meg a nagyközönséggel arról, ahogy ezek a kis teknősök tömegesen kelnek ki a Purus folyó mentén, az Amazonas mellékfolyójának homokos strandján, az Abufari Biológiai Rezervátum területén. Ahogy arra rámutattak,
a nőstények akár több száz kilométert is megtehetnek az általuk elfoglalt tavaktól és folyóktól a fészkelő strandokig azért, hogy tojásokat rakjanak.
Ám ezek a lények a fészket ezután sem hagyják el. Megvárják, amíg a tojásaik kikelnek, és a fiókákkal együtt indulnak veszélyes vándorútra a vízi élőhelyeikre.
Ez az erős anyai kötelék egyedülálló a teknősök körében.
Útközben számos ragadozó les rájuk: a mosómedvefélék családjába tartozó koáti (Nasua nasua), a rákevő róka (Cerdocyon tükst), a hosszú teju (Tupinambis teguixin) és olyan madarak, mint a keselyű, a bóbitás karakara (Polyborus plancus) vagy épp a gólyafélék családjába tartozó jabiru, nem beszélve a kajmánokról, pirájákról és más, húsevő halakról.
Ők azonban mind a kicsiket támadják, a felnőttek egyetlen ismert természetes ragadozója a jaguár.
Mégis a teknősök legnagyobb ellensége az ember, hiszen a húsuk a helyi közösségek körében elismert konyhai finomságnak számít, ezért gyakran gyűjtik be őket, bár ez a tevékenység már évek óta illegális.
Jó hír, hogy az Amazon és az Orinoco medencében még mindig nagy számban találhatunk teknősöket, és hogy rengeteg ember, illetve közösség foglalkozik a védelmükkel és szánnak akár nagyobb pénzösszegeket is az állatok védelmére
– mondta Germán Forero a Wildlife Conservation tudományos igazgatója, az Oryx tudományos folyóiratban publikált tanulmány vezető szerzője.
Hozzátette: ez kitűnő lehetőséget teremt a faj megőrzése szempontjából, ám a teknősök kereskedelme továbbra is komoly problémát jelent.