Gímszarvas csontokat faragtak az északi-tengeri Atlantiszon

Kőkorszaki fegyverek Dogger-földről

Évmilliókkal ezelőtt Európa még egészen más hely volt: Nagy-Britannia valaha még az európai kontinenshez tartozott. Évezredekkel később, amikor ez az összeköttetés már rég a múlté volt, az emberek elkezdték újra felfedezni azoknak a kőkorszaki népeknek az ősi műtárgyait, amelyek valamikor a ma már a hullámok alatt rejtőzködő földeken éltek. Az egyik ilyen elveszett birodalom, az úgynevezett Doggerland Nagy-Britannia és Hollandia között feküdt, és létezéséről napjainkban számtalan kulturális tárgy mesél.

A tárgyi leletek közül a legtöbbet csontból faragták és azoknak az egyik oldalára éles bemélyedéseket vájtak. A tudósok úgy gondolják, hogy ezeket a középső kőkorszak vadászó-gyűjtögető emberei használhatták, akik Doggerlandon vagy annak környékén éltek körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt.

Dogger Bank, a több mint húszezer négyzetkilométer területű homokpad, ahol valaha Doggerland emelkedett ki a vízből Forrás: Wikimedia Commons

Biztosak vagyunk abban, hogy olyan tárgyakról van szó, amelyeket egyfajta „lőfegyverként" használtak

– mondta Joannes Dekker, a hollandiai Leideni Egyetem régésze a New Scientist online tudományos portálnak. – Az éles pontok, amelyekbe valószínűleg nyilakat vagy esetleg lándzsákat helyeztek, jelzik azok aktív használatát fegyverként vagy szerszámként; ez arra utal, hogy nem ünnepi alkalmakon vették elő őket, mint rituális tárgyakat.

Hozzátette: sokszor élesítették őket újra és ez is a rendszeres használatukat mutatja. De ez még nem minden. A Journal of Archaelogical Science: Reports tudományos szaklapban publikált tanulmányban a kutatók a holland Északi-tenger partvidékéről összegyűjtött tíz, különleges tárgyat elemezték, tömegspektrométer és a kollagén-peptid ujjlenyomatok segítségével. Az is kiderült, hogy

a fegyverekhez valószínűleg gímszarvas (Cervus elaphus) csontokat használtak.

Kőkorszaki fegyverek Dogger-földről Forrás: Pot, M.J.

A tudósok szerint ezeknek a csontoknak a kiemelkedő használata azt jelzi, hogy a faj nagy számban elterjedt lehetett az ősi vadász-gyűjtögetők élőhelyén. Hozzátették: ugyanakkor más fajok, köztük az őstulok (Bos primigenius), az európai őz (Capreolus capreolus) és vaddisznó (Sus scrofa) is gyakori lehetett a környéken.

A gímszarvas kiválasztása ezek szerint nem gazdasági okból történhetett, hanem inkább kulturális okból

– magyarázta Dekker. – Feltételezzük, hogy a gímszarvas-csontok használata a fajnak tulajdonított kultúra-specifikus jelentést vagy szimbolikát tükrözhette.

A Dogger-föld kultúrtörténeti jelentősége

A Dogger-föld – avagy Doggerland – egy földterület megjelölése, mely a legutóbbi eljegesedés (Weichsel-glaciális) során összefüggő földtömeget képezett a Brit-szigetek és a kontinens között és ahol pár évezreden át közép-kőkori vadászó-gyűjtögető csoportok laktak. A Dogger-föld területe 10 ezer éve (Kr. e. 8000 körül) mintegy 23 000 km² volt és összekötötte a mai Anglia keleti partjait Dániával, Németországgal és Hollandiával. A középső kőkorszakban élő emberek számára a Dogger-pad egy 90 méter magas, hosszan elnyúló magaslat volt. Az európai kontinensen még a visszahúzódó jégpáncél nyomai voltak láthatók, így e terület a mezolitikum idején 8.000 évvel ezelőttig optimális körülményeket biztosíthatott a megtelepedő emberek számára. A Dogger-föld mintegy 8.000 évvel ezelőtt tűnt el. Előbb a tóparti mezők lettek túl sósak és egyre nyirkosabbak, míg teljesen el nem lepte őket a tenger és a középső kőkorszaki lakók új otthont kellett keressenek maguknak.

(Wikimedia Commons)

Hangsúlyozta: az emberi csontból készült tárgyi leletek talán hasonló, rituális célokat szolgálhattak, ahol az emberi maradványokat fegyverekké alakították.