A vérzivataros első világháború, valamint a nagy világégést követő forradalmak és anarchia évei után a nyugati világ végleg el akarta felejteni a nélkülözés, a szenvedés, és az ínség korszakát.
A háború utáni válságot követő konszolidáció és gazdasági konjunktúra éveiben az emberek - főleg a tehetősek –
a hétköznapi hedonizmus örömei felé fordultak,
megtagadva az első világháborúval lezárult régi világ szemforgatónak minősített prűd erkölcseit.
Az „őrült húszas évek", a jazz, a bubifrizura, a charleston, a rövid hajú és térdfeletti szoknyát, vagy éppen nadrágot viselő cigarettázó, öntudatra ébredő nők, a füstös bárok, lokálok és kabarék, no meg persze a legendás gengszterek évtizede volt.
Az első világháború, s az azt követő nyomasztó évek után mindenki önfeledt szórakozásra és az örömök habzsolására vágyott, amihez persze jól jött az alkohol nyújtotta mámor is.
Ezért okozott óriási felháborodást az óceán túlpartján, amikor a kongresszus, az alkohol elleni küzdelmet zászlajára tűző Nemzeti Prohibíciós Párt,
illetve az e párt törekvéseit fanatikus szenvedéllyel képviselő Andrew Volstead republikánus honatya
szándékai előtt meghajolva, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának 18. módosításával a szövetségi állam egész területén betiltotta az alkoholfogyasztást és forgalmazást.
Az úgynevezett prohibíciós törvény hatályba lépése előtt Amerika akkori 48 szövetségi tagállama közül 26-ban ugyan már létezett az alkoholtilalom, de az össz-szövetségi szintre emelt általános szesztilalom
elemi erejű felháborodást és ellenállást váltott ki
a whiskyre, brandyre, vagy éppen sörre szomjazó amerikaiak között.
A prohibíciós törvény 1920. január 16-án történt hatálybalépése után nem hogy nem csökkent volna a szeszfogyasztás, hanem még jelentősen meg is növekedett az alkohol iránti illegális kereslet. A rendőrség és az ügyészség hiába igyekezett szigorú fellépéssel érvényt szerezni a Volstead-törvénynek,
képtelennek bizonyult a rakétasebességgel felfelé ívelő feketepiac megzabolázására.
1920 után egész Amerikában gombamódra elszaporodtak a zugkimérések, a csempészett alkohol feketepiaci ára pedig az egekbe szökött.
A nagyvárosok utcáin rendszeressé váltak a prohibíciós törvény eltörlését követelő hangos tüntetések,
a népszerű lokálok és szórakozóhelyek tulajdonosai vállalva üzletük bezárása és a súlyos büntetés kockázatát, szinte kivétel nélkül tartottak a pult alatt alkoholt, a szeszesitalt pedig jelentős felárral értékesítették „megbízható" törzsvendégeik számára.
Az illegális árusítást sem az egyre gyakoribbá váló és rajtaütésszerű rendőrségi razziák, sem pedig az illegális alkoholárusításon tetten ért mulatók illetve szórakozóhelyek bezárása nem tudta visszavetni.
A szeszcsempészetben rejlő óriási üzlet lehetőségét a Chicagóban és New Yorkban ténykedő, többnyire olasz gyökerekkel rendelkező bűnbandák, a „családok", illetve az azok élén álló keresztapák is gyorsan felismerték, és azonnal rácsaptak e mesés meggazdagodással kecsegtető illegális üzletre.
Az alvilági keresztapák közül a 20-as évek szesztilalmán egy eszközeiben nem válogató feltörekvő ifjú gengszter, a pályafutását a prostitúciós „üzletben" elkezdő Al Capone szakította a legnagyobbat.
A New Yorkban felnőtt Al Capone 1919-ben egy kettős gyilkosság miatt kénytelen volt elmenekülni szülővárosából,
majd rövid ideig tartó bujkálás után Chicagóba telepedett le, ahol egy helyi befolyásos keresztapa, John Torrio szolgálatába állt.
Az Al Caponéhoz hasonlóan szicíliai felmenőkkel rendelkező Don Torrio
hamar megkedvelte és bizalmába fogadta az általa sokra tartott és neki nagy szolgálatokat tévő fiatalembert. Al Capone pedig kutyahűséggel szolgálta Torriót, akire úgy tekintette, mint az apjára.
Amikor Torrio nem tudott megállapodni a piac felosztásában az ír maffiához tartozó North Side Gang-el, és emiatt meggyilkoltatta a főnököt, Dion O'Baniont, a „keresztapa" halála miatt 1924-ben kitört a bandaháború.
John Torrio egy ellene elkövetett gyilkossági kísérletben olyan súlyosan megsebesült, hogy alig tudták visszahozni az életbe.
A hosszas kórházi lábadozása alatt egy halálközeli élmény hatására úgy döntött, hogy visszavonul.
Amikor 1925-ben kijött a kórházból, a „család" vezetését leghűségesebb bizalmasa, Al Capone részére adta át. „Al, most már mindenem a tiéd"- John Torrio ezekkel a szavakkal iktatta be birodalma élére az új keresztapát.
Torrio visszaköltözött Szicíliába, Al Capone pedig az ezerfős „család" élén Chicago legerősebb gengszterfőnöke lett.
Hatalmát a rivális családokkal való véres leszámolásokkal, illetve az illegális szeszpiacot felosztó egyezségekkel tette kizárólagossá, és nem sajnálta a pénzt arra sem, hogy korrupt bírókat, ügyészeket valamint rendőri vezetőket „vásároljon" meg magának; és az országos hírűvé vált bandafőnök még a magas politikai körökhöz is megtalálta a kapcsolatot.
Az 1929. október 29-én a New York-i Wall Streeten kitölt tőzsdekrach rövid idő alatt súlyos válságba döntötte az országot, és a világgazdaságot. Az általános gazdasági világválság nyomán százezrek és milliók váltak földönfutóvá az Egyesült Államokban, ez pedig egy csapásra véget vetett a 20-as évek alkolholtilalmára épített virágzó szeszcsempészetnek.
Az emberek a mindennapi megélhetésért, a betevő falat megszerzéséért küzdöttek, így nem maradt pénzük a drága csempészáruk megvásárlására.
Az illegális szeszüzlet összeomlása miatt az ebben érdekelt bandák új „megélhetés" után néztek,
visszatértek a prostitúcióhoz valamint a szerencsejátékhoz, valamint egy új, feltörekvő, és nagyon ígéretesnek tűnő területen, a kábítószer kereskedelemben igyekeztek minél erősebb pozíciót szerezni maguknak.
A szeszcsempészet koronázatlan királyát, Al Caponét is utolérte a végzete:
1931-ben, miután hosszú ideig sikerült megúsznia a számos gyilkosságért, illetve a nagy volumenben folytatott illegális ügyletekért a felelősségre vonást, egy banánhéjon elcsúszva, adócsalás miatt helyezték vád alá, és csukták börtönbe.
Az 1933. március 4-én hivatalba lépett új amerikai elnök, Franklin D. Roosevelt pedig egyik első intézkedésével kezdeményezte a teljesen értelmetlennek bizonyult prohibíciós törvény eltörlését, amit az elnök indítványára 1933. december 5-én hatályon kívül is helyeztek. Ezzel ért véget az „őrült húszas évek" Amerikáját végletesen megosztó szesztilalom korszaka.