A Primates folyóiratban közzétett eredmények arra utalnak, hogy az elefántok általános érdeklődést mutatnak az elpusztult társaik iránt, még akkor is, ha azok már évekkel korábban kimúltak. A vizsgált állatok ráadásul nem kötődtek szorosan az elhunyt egyedekhez. A teljes tanulmány itt érhető el.
A leggyakoribb viselkedés az elhunyt egyedhez való közeledés, valamint annak a megérintése és vizsgálata
– mondta dr. Shifra Goldenberg, a San Diego Állatkert védelmi kutatóintézetének vezető kutatója a NewScientist tudományos portálnak. – Úgy tűnt, hogy az elefántok a fejlett szaglásuk segítségével próbálják azonosítani az elhunyt egyedeket: szagolgatták, ormányukkal tapogatták, és óvatosan lábukkal is hozzáértek; közben hangjelzéseket adnak és megpróbálják elpusztult társaikat felemelni.
Hozzátette: a megfigyelt viselkedés alapjául szolgáló motivációkat nehéz pontosan felismerni, de egyértelműen függött a körülményektől és az egyedektől.
Néhány elefánt például többször is meglátogatta ugyanazt az elhullott testet.
Azt valószínűsítik, hogy egy fiatal nőstény például az anyja teteméhez „zarándokolt" vissza , miközben fokozott érzelmeket tanúsított. Az állatok egyértelműen nagy figyelmet szenteltek az elefánt maradványoknak, átlagosan hatszor tovább vizsgálgatják őket, mint például egy fadarabot. Előfordult az is, hogy levelekkel próbálták meg eltemetni a tetemet.
A projektet a Save the Elephants, a Nemzeti Tudományos Alapítvány és a Colorado State University támogatta. A tanulmány során a szakemberek 32 vadon élő elefánt viselkedését figyelték meg és a témával kapcsolatos szakirodalmat is áttekintették. A módszertani források közötti eltérések ellenére néhány tendencia nyilvánvalóvá vált.
Az elefántok évtizedes és tartós kapcsolatokat alakítanak ki egymással, akár több generáción át
– magyarázta dr. George Wittemyer, a Colorado Állami Egyetem kutatója. – Szociálisan összetett társadalmakban élnek, amelyekben a társadalmi csoportok szétválhatnak, majd újra egyesülhetnek az idő múlásával.
Hozzátette, hogy ezek a bonyolult kapcsolatok fontos szerepet játszanank az egyes egyedek emlékezetében is. Így nem meglepő, hogy az elefántok figyelemre méltó kognitív képességekkel, jól fejlett memóriával és rendkívül kifinomult szaglással rendelkeznek.
Afrikai elefántoknál már többször feljegyezték, hogy saját fajtársaik teteménél izgatottan viselkednek, és még a rég halott elefántok koponyájának és agyarának is nagy, szinte rituális figyelmet szentelnek.
Sok szakértő szerint ezek a jelek arra utalnak, hogy az elefántoknak intenzív érzelmeik vannak, és felfogják a halál értelmét. Más megközelítések viszont azt állítják, hogy az elpusztult egyedek iránt tanúsított érdeklődés leginkább a szokatlan látványnak, az újdonságnak szól.
A most publikált kutatás arra is rámutat, hogy az elefántok minden esetben hosszan tartó szaglási és tapintási vizsgálatokat végeznek. Ez a kutatók szerint ez inkább arra utal, hogy
az állatok folyamatosan frissítik a társadalmi és a térbeli információkat, amelyek rendkívül fontosak az egyén túléléséhez.
A tudósok remélik, hogy jövőbeli tanulmányok segítenek jobban megérteni az elefántok memóriájának működését, de tovább vizsgálják a gyász és érzelmek lehetőségét is.