Szibériában az örökké fagyott talaj, vagyis a permafroszt a klímaváltozás hatására folyamatosan olvad, a folyamat pedig nem csak óriási mennyiségű metánt szabadít fel, hanem azokat az élőlényeket is kiengedi, amik több tízezer éve, még a pleisztocén idején csapdába estek. Kutatók egy csoportja két fonálféregfaj (Nematoda) ébredését figyelte meg, az eredményeket a Doklady Biological Sciences című tudományos folyóiratban közölték. Ez az első alkalom, hogy egy 42 000 éves, hibernált állapotban lévő többsejtű organizmus feléledését dokumentálták.
Habár a fonálférgek rendkívül parányiak – alig 1 milliméteresek – egészen elképesztő képességeik vannak; például az egyetlen olyan ismert többsejtű, ami 1,3 kilométerrel a felszín alatt is megtalálható. Létezik olyan faja, aminek öt különböző szájszerve van, és a rendelkezésre álló táplálék határozza meg, melyiket használja. Egyes fajai csigák testében utaznak, hogy azok ürülékével jussanak el A pontból B-be.
A mostani tanulmányban a kutatók összesen 300 permafroszt-mintát elemeztek. Egy részük az Alazeja-folyó környékéről származott, koruk elérte a 32 ezer évet, másik részüket az északkelet-szibériai Kolima-folyó mellől szállították a laborba, utóbbi jégminták 42 000 évesek voltak.
A jégbörtönből két faj képviselőit (Panagrolaimus detritophagus, Plectus parvus) olvasztották ki sikeresen; mindannyian nőstények,
feléledésük után úgy mozogtak, táplálkoztak, mintha csak pár órás szundikálásból keltették volna fel őket.
A kutatók következőleg azt fogják megvizsgálni, hogyan képesek a nematodák fagyott állapotban, ilyen elképesztő hosszú ideig sértetlenül túlélni.