Az ausztrál York-félszigeten élő ametiszpitont még 2014 februárjában látták el jeladóval a szakértők. Március 9-én figyeltek fel arra, hogy az állat egy ausztrál nő, a kétgyerekes Lea-Ann Mears kertjének közvetlen közelében tartózkodik.
Bár az ismeretek szerint közel 4 méteresre és 4,6 kilogrammosra növő ametiszpiton (Simalia amethistina) nem mérges, és nem vadászik emberekre, a biztonság kedvéért a hüllőt figyelő egyik kutató, Daniel Natusch felhívta Mearst, hogy az alig 1-3 éves gyerekek érdekében vigyázzon a közelben ólálkodó kígyóval. Mivel az állat egy konténer alatt bujkált, a szakértők nem tudták elszállítani a környékről.
Mears a tanácsokat megfogadva bezárta a gyerekek szobáinak ajtaját és ablakát, elkövetett azonban egy nagy hibát: a meleg miatt saját szobájának ajtaját nyitva hagyta.
A nő hajnali fél 3-kor arra ébredt, hogy a kígyó rátekeredett a lábára és iszonyatos erővel szorította.
Szerencsére sikerült kiszabadulnia és csapdába ejtenie a kígyót, így komolyabb sérülések nélkül megúszta a kalandot. Hamarosan hívta a szakértőket, akik befogták és elszállították az állatot.
A kígyó azonban nem adta fel, és egy évvel később, január 30-án visszatért a nő kertjébe.
Ezúttal a kutyákra támadt rá, az egyik nagytestű háziállattal majdnem végzett, a szerencsétlenül járt állatot újra is kellett éleszteni.
Az eset után jóval távolabbra szállították a vérszemet kapott pitont.
Az eset annyira meglepte Natuscht, hogy egy szakcikket is írt a támadásról, a tanulmány az Austral Ecology tudományos folyóirat legfrissebb számában jelent meg.
Natusch szerint egyáltalán nem jellemző az ametiszpitonokra, hogy náluknál jóval nagyobb élőlényekre támadjanak.
A támadás idején Mears 64 kiló volt, vagyis 13-szor nagyobb, mint a piton, és kutyája sem számított kicsinek; 25 kilójával ötször termetesebb volt a hüllőnél.
Egyelőre nem tudni, mi ösztönözte a pitont a támadásra.
Elképzelhető, hogy a kígyó hibázott, azt hitte, a láb egy önálló préda, és nem egy nagyobb test része. Mikor ráeszmélt a tévedésére, úgy döntött, mégis megpróbálkozik a nő elejtésével, mert félt annak bosszújától.
Szintén nem elképzelhetetlen, hogy a ragadozó a kisebb gyerekekre pályázott, és az őket védelmező szülőt próbálta semlegesíteni. Az is lehet, hogy egyszerűen csak a nő szagát keverte össze egy kisebb állatéval.
Végül, de nem utolsó sorban az sem kizárt, hogy a nagyobb méretű, és így jelentősebb tápértékkel bíró préda elejtése érdekében a piton vállalta a kockázatosabb vadászatot.