Mindegyik művészeti alkotásnak egy elég egyedi mikrobagyűjteménye van, amelyet a kutatók bármikor, tisztán a mikroszkopikus biológia tanulmányozásával azonosíthatnak. Rájöttek, hogy a rajzok mikrobiómáiban elegendő kulcsfontosságú elem található ahhoz, hogy
segítsék a szakembereket a mikrobiómák eltérésein alapuló hamisítványok vagy akár az évszázadok során különböző körülmények között tárolt hiteles rajzok felkutatásában.
A Frontiers in Microbiology tudományos szaklapban most publikált tanulmány rámutat, hogy Leonardo da Vinci rajzaiban a vártnál lényegesen eltérőbb mikrobioma található, több baktériummal és emberi DNS-sel.
A Bécsi és a Római Egyetem tudósai az itáliai mester hét emblematikus rajzán vizsgálták meg az élő és holt mikroszkopikus biológiai anyagot, és váratlan sokféleséget találtak, amely baktériumokból, gombákból és emberi DNS-ekből áll. Ahogy fogalmaztak, az újonnan felfedeztt biológiai anyagoknak mind egyedi története van.
A legnagyobb meglepetést mégis a rajzokon található baktériumok magas koncentrációja okozta.
Korábbi tanulmányok ugyanis már kimutatták, hogy leginkább a gombák mutatnak domináns szerepet a több száz éves, olyan papírokon, mint például a polihisztor rajzai, de ebben az esetben a kutatók szokatlanul nagy mennyiségű baktériumot találtak.
Összességében úgy tűnik, hogy az elmúlt több mint ötszáz év rovarjai, a restaurátorok kézjegyei és a földrajzi elhelyezkedés, tehát a rajzok mozgatása mind-mind a szem számára láthatatlan nyomot hagytak a rajzokon
– magyarázták a szakemberek a LiveScience online tudományos portálnak. – Nehéz azonban megmondani, hogy ezeknek a szennyeződések melyike származhat abból a korból, amikor Leonardo da Vinci ezeket rajzolta.
Hozzátették: a művészeti alkotásokon található DNS-ek nagy része valószínűleg olyan emberektől származik, akik a 15. századtól kezdve restaurálták vagy szállították azokat. A csapat a genetikai anyagot nem elemezte olyan részletességgel, hogy meg tudja állapítani, hogy pontosan kitől származhatnak.
Az újszerű kutatáshoz egy új eszközt, a Nanopore nevű genetikai szekvenálási módszert alkalmazták, amely gyorsan lebontja és elemzi a genetikai anyagot,
aminek segítségével a kutatók el tudják végezni a különböző biológiai anyagok részletes tanulmányozását. Ez a technológia a jövőben a műalkotások történetének újabb részleteit tárhatja fel.