27 millió évente jön el a világvége

27 millió évente történnek tömeges kihalásokat okozó kataklizmák a Földön – erre jutott egy kutatócsoport, ami a szárazföldi és a tengeri élőlények ciklikus eltűnését vizsgálta. Az is kiderült, hogy e katasztrofális események egybeesnek a nagyobb aszteroida-becsapódásokkal és vulkánkitörésekkel. Az eredményeket a Historical Biology című tudományos folyóiratban közölték.

Úgy tűnik, a nagyobb égitestek becsapódásai, és a Föld belsejének bazaltáras kitöréseket eredményező folyamatai ugyanarra a 27 millió éves ütemre lépnek, mint a nagy kihalások. Ez a jelenség talán bolygónk Tejútrendszerben megtett útjára vezethető vissza"

– írta a New York-i Egyetem által kiadott sajtóközleményben Michael Rampino biológus, a tanulmány vezető szerzője.

Hatvanhat millió évvel ezelőtt a szárazföldi és tengeri élőlények 70 százaléka – köztük a dinoszauruszok – hirtelen kihaltak, ennek oka egy nagyobb aszteroida, vagy üstökös becsapódása lehetett. Korábban a paleontológusok már megfigyelték, hogy a tengeri élőlények nagy részének pusztulásával járó események nem véletlenszerűen, hanem ciklikusan, körülbelül 26 millió évente történnek. A szakértők szerették volna megtudni, vajon ugyanez a mintázat állhat-e fenn a szárazföldi élővilág esetében is.

Ehhez a kutatók egy újfajta statisztikai elemzési módszert fejlesztettek ki. A modellel párhuzamosan tudták vizsgálni a szárazföldi és tengeri élővilág kihalási eseményeit.

Kiderült, hogy a mindkét esetben ugyanaz a 27,5 milliós éves kihalási periódus figyelhető meg.

Illusztráció Forrás: AFP/Science Photo Library

Mi lehet az okozója a ciklikusan visszatérő apokalipszisnek?

Nem csak a tömeges kihalási események esetén figyelhető meg periodicitás, a kráterek vizsgálata alapján kiderült, hogy az aszteroidák és üstökösök Földbe csapódása a kihalásokkal egybeeső rendszerességet mutat.

Asztrofizikusok korábbi számításai szerint 26-30 millió évente üstökösök záporoznak a Naprendszerre.

Ennek oka, hogy a Nap és a körülötte keringő bolygók a mozgásuk során a Tejútrendszer középső síkjába kerülnek.

Ekkor olyan gravitációs hatások érik rendszerünket, amiknek eredményeképpen könnyen nagyobb égitestek csapódhatnak a Földnek. Az ütközések apokaliptikus állapotokat – sötétséget, hideget, bozóttüzeket, savas esőket, ózonpajzs-roncsolódást - idéznek elő bolygónkon.

Forrás: MGA / Science Photo Library

Rampino szerint elméletüket igazolja az is, hogy az elmúlt 250 millió évben három tömeges kihalási esemény is igazoltan aszteroida becsapódással esett egybe.

A bazaltáras kitörések hatásai

A szakértőket meglepte, hogy a kihalási események mögött nem csak aszteroidák és üstökösök, hanem erőteljes vulkáni tevékenységek, úgynevezett bazaltáras kitörések is állhatnak.

Ez utóbbiak hosszú távon az üvegházhatású gázok felhalmozódását okozhatják, amik drasztikusan megváltoztathatják az éghajlatot és savasabbá tehetik az óceánokat.