A macskákat gyakran jellemzik olyan ravasz és önző állatokként, amelyek csak annyiban engedelmeskednek a gazdájuknak, amennyiben az nekik is jól esik. Pedig a macskák egyáltalán nem önzőbbek más állatoknál, és az etológusok már sok mindent megdöntöttek arról, amit az emberek általában a macskákról gondolnak.
A közhiedelemmel ellentétben a macska (Felis silvestris catus) jól tanítható házi kedvenc, amelynek a képességei is megegyeznek a kutyáéval. De ennek ellenére csak kevés ember okítja,
mert a macska idomítás nélkül is kiválóan ellátja a hagyományos házkörüli funkcióját,
a kártevő rágcsálók levadászását, amiben sikeresebb is, ha a „sorsára hagyjuk", és nem avatkozunk az életébe.
Velük szemben a tanítatlan kutyák sokkal inkább jelenthetnek akadályt, mint segítséget az ember számára. A két faj között az alapvető különbség azonban nem a tanulási képességekben, hanem abban rejlik, hogy mi motiválja őket arra, hogy tanuljanak.
A kutya (Canis lupus familiaris) unikális háziállatnak számít abbéli tulajdonságában, hogy jutalmazónak találja az ember figyelmét. Ebből következik az, hogy a kutya viselkedését közvetlenül alakítani tudjuk a magatartásunkkal, például, hogy megsimogatjuk a fejét ha a kedvünkre tesz, vagy pedig ignoráljuk, amikor valami mást csinál, mint amit kéne.
A macskák is ugyanolyan jól taníthatók mint a kutyák, a két faj közti fő különbség az, hogy a macskák kevésbé figyelnek az emberre, míg a kutya valósággal lesi a gazdája minden kívánságát.
E különbségnek evolúciós okai vannak,
mert amíg a kutya teljesen domesztikáltnak számít, addig a macska a jóval későbbi háziasítása miatt még félig vadállatnak tekinthető. Az, hogy ennek ellenére is kiválóan képes alkalmazkodni az emberrel való együttéléshez, a rendkívül fejlett tanulási képességét bizonyítja.
A kutyák és macskák egyaránt jól oktathatók jutalomfalatokkal, de egyesek szerint az utóbbiaknál ez az egyetlen olyan jutalmazási módszer, ami következetesen működik is.
Akinek van macskája, az viszont tudja, hogy nagyon tanulékonyak, jutalomfalatkák nélkül is.
A macska úgy is képes tejesen alkalmazkodni a gazdájához, hogy jutalomfalatkákat, vagy bármi más egyebet adnánk nekik.
Ugyanúgy igénylik a simogatást és szeretetet, mint a kutyák, sőt, nemcsak kérik, de időnként ki is követelik. A macskák sok mindent maguktól is megtanulnak, anélkül, hogy külön oktatnánk őket.
Egyesek úgy vélik, hogy a macska okításához több türelemre és kitartásra van szükség, mint a kutyaoktatáshoz, mert a legtöbb macska csak akkor figyel az emberre, ha valami konkrétumra van szüksége, míg a kutyák szinte mindig a gazdájukat lesik. A macskával először meg kell taníttatni, hogy kifizetődő, ha figyel, mert valami finomság jár érte.
De, amint már említettük, ez sem mindig van így, mivel a macska önállóan is képes tanulni. Az oktatási intervallumoknak eleinte rövidnek kell lenniük, mert a cica amint unatkozni kezd, elsétál,
és bármilyen kísérlet, hogy az akarata ellenére folytassuk a képzését, kevésbé teszi valószínűvé a tanulást.
Semmiképpen ne büntessünk, mert ez az állatnak stresszt és egészségügyi problémákat okozhat. Használjunk inkább pozitív megerősítést, dicsérjük, simogassuk, jutalmazzuk meg, ha végrehajtja, amire tanítjuk.
A macskák nagyon jól képesek az ok-okozati összefüggések felismerésére.
Elsősorban az úgynevezett pavlovi kondicionálás útján ismerik meg környezetüket, és ekként tanulják meg, hogy mely események között áll fenn ok-okozati összefüggés. Így alakul ki bennük a feltételes reflex, például ha meghallják, hogy a gazdájuk megrázza a száraztápos dobozt, vagy a konzervnyitó hangját, akkor tudják, hogy élelmet kapnak, és előbújnak.
Ezt a módszert alkalmazhatjuk akkor is, ha például jön az állatorvos,
mert a doboz zörgetésére elő fog jönni. De ilyen esetben is adjunk neki csemegét, és ne csapjuk be, mert az „átverés" negatív asszociációt fog kialakítani benne ezzel a hanggal kapcsolatban.
Ahhoz, hogy megtanulja, mely események közt áll fenn ok-okozati összefüggés, nagyon rövid időnek kell eltelnie az adott események közt.
Ha például csak órák múlva vesszük észre, hogy a fotelon koptatta a karmait és nem a kaparófán, már hiába dorgáljuk meg, mert egyáltalán nem biztos, hogy ekkora időtávlatból rá fog-e jönni, hogy mi a bajunk vele.
Vagy például, ha valamit eszik, és utána beteg lesz, előfordulhat, hogy a betegséget az adott étellel kapcsolja össze, és többet nem fogja azt megenni, pedig nem biztos, hogy attól lett beteg. Előfordulhat, hogy összeszed valami vírusfertőzést,
és a legutóbb elfogyasztott táplálékhoz kapcsolja rosszullétét.
Sokkal gyorsabban tanulnak, ha az inger segít elkerülni azt, ami kellemetlen számukra. A macskák képesek spontán is tanulni, amikor valami nem jár sem kellemes, sem pedig kellemetlen hatással.
Így például, ha a macska mentálisan feltérképezi a környezetét, és azt tapasztalja,hogy egy bokornak, ami mellett minden nap elhalad, van egy bizonyos illata, amikor hasonló bokrot lát, arra fog számítani, hogy annak is hasonló lesz az illata, és ha mégsem, akkor a szokásosnál alaposabban fogja megvizsgálni. Ez az úgynevezett látens tanulás. A macska élvezi a felfedezést, és jutalom számára a megszerzett új információ.
A macska akkor nyugodt, ha teljesen kiismerte a környezetét, ismeri mindennek a kinézetét, ízért, szagát, vagy hangját. Ha bármi változás történik az életterében, azonnal észreveszi. Ha pl. egy bútort arrébb tolunk, egyből megvizsgálja. Vagy ha csak egy papucsot ott hagyunk a szoba közepén, ahol nem szokott lenni, azt is alaposan megfogja vizsgálni.
A macskák meglepően jól teljesítenek az olyan feladatokban, amikor rámutató gesztust kell követniük, ám amikor olyan problémával találják szemben magukat,
amit nem tudnak megoldani, amiatt ritkán fordulnak az emberhez segítségért,
a kutyák ellenben automatikusan ezt teszik. A tanulás jó módszer ahhoz, hogy kiegyensúlyozottá, elégedetté tegyük a házi kedvencünket, ami a gazdi életét is könnyebbé teszi.