Sokan úgy vélik, hogy ha a felbontott pezsgős üveg nyakába bedugunk egy fémkanalat, akkor megmarad az italban a szénsav. De valóban így van-e?
Egy német riporter megkérdezte Richard Zare-t, a kaliforniai Stanford Egyetem kémiaprofesszorát, hogy szerinte igaz-e a kanálelmélet és a gasztronómiai író, Harold McGee ugyanezt a kérdést kapta a Nemzeti Közrádiótól.
A kérdés szakszerű megválaszolásához összehívtak egy 8 főből álló informál ízlelő csoportot,
akik olyan üveges pezsgőket teszteltek, amelyeknek gondosan kontrollálták a hőmérsékletét. A csapatot elsősorban szakemberekből, így többek között Sharon Long biológiaprofesszorból, a Howard Hughes Orvosi Intézet munkatársából, Susan McConnell biológusprofesszorból, továbbá férje, Richard Scheller, a Stanford Orvosi Iskola molekuláris és sejtes fiziológia professzorából állították össze, de a csoport tagja volt Iaw Henry Greely egyetemi tanár, valamint felesége, Laura Butcher orvos is.
A csoport tagjai nem tudták, melyik üveg hogy lett kezelve: közvetlenül a tesztelés előtt, vagy 26 órával korábban nyitották-e ki és dugó nélkül hagyták, vagy beletettek egy ezüst kanalat, illetve rozsdamentes acélból készültet, vagy pedig kinyitották és visszadugaszolták az éjszakára.
Az eredmény meglepte a szakembereket.
Arra jutottak, hogy noha egyik kanál sem tartja meg a buborékokat, de minden „kanalas" pezsgőnek jobb maradt az aromája annál, mint amelyiket visszadugózták, sőt, azt tapasztalták,
a dugó visszahelyezése a legjobb módja annak, hogy a pezsgő elveszítse a pezsgését és az ízét.
Az üveg nyitva hagyása jobb megoldásnak bizonyult annál, mintha kanalat teszünk bele. Amelyik üveget 26 órára nyitva hagyták a hűtőben, átlagosan magasabb pontot kapott mint a többi, még annál is többet, mint amelyiket pont akkor nyitottak ki.
Az eredményeket tovább bonyolította,
hogy nem akadt két olyan üveg, ami hasonló kezelésnél ugyanazt a pontot kapta volna.
A kutatók azt gyanítják, hogy ennek oka a pezsgő természetében keresendő, amit a készítés során alkalmazott eljárások okoznak. Minden egyes pezsgővel megtöltött üveg ugyanis olyan elszigetelt mikrokörnyezetnek számít, ami különböző fermentáción, derítésen és újratöltésen ment keresztül.
Egy másik komplikációnak az lehet az oka, amit a kutatók a Heisenberg határozatlansági reláció fordítottjaként emlegetnek, vagyis, hogy a megfigyelő állapota is hatással van a megfigyeltre. McGee elmondta, arról hogy a megfigyelőnek hatása van a megfigyeltre már sokat hallottunk, viszont a megfigyelt hatása a megfigyelőre már jóval kevésbé vizsgált probléma.
Ezt a jelenséget Zare szellemesen „a műszerek fáradságának" nevezte.
A „műszerek", vagyis a kóstolók a teszt során egyre kevésbé voltak képesek megkülönböztetni egymástól a pezsgőket.
McGee nyilatkozata szerint az ízlelésük korántsem volt olyan jó a kóstoló végén, mint az elején. Ian Greely professzor a csapat egyik tagja azzal adta le a értékelését, hogy képtelen volt a pezsgők megkülönböztetésére. Zare és McGee elismerik, hogy az első eredményeik még pontatlanok és az adatkészletük is kicsi, de dolgoznak rajta, hogy statisztikai jelentőséget érjenek el a további vizsgálódásaik során.
Miután befejezték a kísérletet, megtudták,
hogy egy tőlük független francia kutatás is hasonló konklúziókra jutott.
McGee e-mailt kapott Hervé This-Benckhard francia újságírótól, aki velük egyezően arról számolt be, hogy a kanál, készüljön bár ezüstből vagy rozsdamentes acélból, de akár alumíniumból is, nincs hatással a pezsgő gázveszteségére. A franciaországi kutatás a Centre Interprofesionel des Vins de Champagne, - egy, a kormány irányítása alatt álló szervezet – támogatásával történt.
Kanál ide, vagy kanál oda, a Stanford kutatóit mégis megdöbbentette a kísérleti eredmény. Hogyan lehetséges, hogy egy üveg, amibe visszahelyezik a dugót, több pezsgést veszít éjszaka, mint amelyik nyitva marad?
A kísérlet kiderítette, hogy további elmélyült kutatások szükségesek a látszólag egyszerű probléma, a pezsgés fizikájának jobb megértéséhez.
A Stanford kutatói a további kísérletekhez ipari szponzort keresnek, és szeretnék elvégezni a tesztet a világ egyik leghíresebb alkoholos nedűjével, a Don Perignon pezsgővel is.
Az eddigi kísérletekből azonban máris született egy praktikus eredmény:
ha szeretnénk minél tovább megtartani a felbontott pezsgő habzását, tegyük a hűtőbe (a szén-dioxid a hideg folyadékban sokkal jobban oldódik),és ne dugaszoljuk vissza az üveget, mert így jobban megtartja az ital a pezsgését.