A tudósok most szekvenálták a csontban található DNS-t, hogy minél pontosabban azonosítsák az állatot. Ezután jelentették csak ki, hogy ez a legrégebbi, eddig felfedezett kutyamaradvány, amit eddig Amerikában találtak.
A kutyák több hullámban vándorlak Amerikába, de eddig nagy kérdésként merült fel, hogy mikor érkezhettek az első négylábú társaink a kontinensre
– mondta Charlotte Lindqvist evolúciós biológus, a Buffaloi Egyetem munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Vajon követték-e a belső jégmentes folyosót az észak-amerikai kontinenst borító hatalmas jégtakarók között, vagy első vándorlásuk a part mentén történt?
Hozzátette: most újabb genetikai bizonyítékok állnak rendelkezésre az alaszkai partok mentén talált ősi kutyákról. Mivel a kutyák az emberi térhódítás egyfajta „hírnökei", ezért ezek az adatok nem csupán a történelmi időszak beazonosításában segíthetnek, hanem
megmutathatják a helyet, ahol a kutyák és az emberek Amerikába léptek.
A Proceedings of the Royal Society B tudományos szaklapban megjelent tanulmány szerint felfedezésük támogatja azt az elméletet, miszerint ez a vándorlás éppen akkor következett be, amikor a parti gleccserek visszahúzódtak az utolsó jégkorszak során.
A kutatók akkor bukkantak a PP-00128 elnevezésű csonttöredékre, amikor 1998-ban és 2003-ban az alaszkai parti területen a Lawyer's Cave (magyarul Ügyvéd-barlang) feltárását végezték. Több száz csontmintát és néhány tárgyi emléket is találtak itt, és az ősi kutyához kapcsolható töredék eddig egy raktárban pihenve várta a további vizsgálatokat.
A tudósok kezdetben még azt gondolták, hogy egy medve csontjának töredékéről lehet szó, amitől azt remélték, hogy talán segíthet képet alkotni neki a barlang évezredes használatáról, ami fontos, de nem annyira releváns az emberek történelme szempontjából.
Amikor azonban Lindqvist és csapata közelebbről megvizsgálta a mitokondriális DNS-t, kiderült, hogy ez a feltételezés teljességgel helytelen. A körülbelül 1 centiméter keresztmetszetű combcsont töredék az új elemzések szerint egy olyan kutyafélékhez tartozott, amely körülbelül 16 700 évvel ezelőtt vált el a szibériai kutyáktól (Canis lupus familiaris).
Ez egy már majdnem teljesen kihalt felmenő ág; ezek a négylábúak Észak-Amerikát népesítették be a bennszülött emberek mellett.
A DNS azt is feltárta, hogy a kutya valószínűleg főként a tenger gyümölcseivel táplálkozott: a halakkal, fókák és bálnák húsával táplált ebek az emberek mellett vadásztak és halásztak.
A bizonyítékok összességében arra utalnak, hogy a régió jelentős szerepet töltött be az Amerikába irányuló vándorlás történetében. A tudósok szerint Délkelet-Alaszka valamiféle jégmentes megállóhelyként szolgálhatott.