Zsófia Sarolta brit királyné, Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának királynéja valósággal rajongott a pomerániai törpespicc kölykök iránt. A fajtát még 1761-ben vitte magával, amikor III. György brit király felesége lett. Fiának, a kicsapongó és extravagáns életmódot folytató IV. György királynak is nagyon megtetszett ez a fajta, miközben a szigorú erkölcsök megtestesítőjeként uralkodó
Viktória királynőnek a tacskók, a mopszok és pomerániak voltak a nagy kedvencei.
Az egyik leghíresebb királyi kutya mégis egy Caesar nevű kis terrier volt.
Ez az öleb kiemelkedő helyet kapott VII. Eduárd brit király temetési menetében 1910-ben, megelőzve az azon részvevő, többi uralkodót
– mondta Richard Fitzwilliams, londoni királyi kommentátor a LiveScience online tudományos portálnak.
Eduárd leginkább az élvezeteknek élt, és jelentős szerepet játszott a férfidivat alakításában. Sokat utazott mind a birodalmon belül, mind külföldön, és közben rajongott a kutyákért. Ugyanezt a vonalat folytatta VIII. Eduárd brit király is, aki az 1930-as években vett feleségül egy elvált asszonyt, Wallis Simpsont, de a palotáikból soha nem hiányoztak a mopszok.
De vajon tényleg a brit királyi család tagjai a felelősek az ölebek iránti rajongás elterjesztéséért? És pontosan mikor váltak népszerűvé ezek a kutyafajták és miért? A válasz összetett.
A kis méretű ebek nem sokkal a kutyák háziasítása után jelentek meg:
az egyik legrégebbi maradványra a kutatók a Közel-Keleten bukkantak, amelynek az eredetét mintegy 12 ezer évvel korábbra becsülték a BMC Biology tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint.
Nehéz azonban pontosan megmondani, hogy mikor lettek „divatosak ezek az apró szemfogak",
mert ezeknek a fajtáknak a népszerűségére vonatkozó, eddig rendelkezésre álló feljegyzések nem nyúlnak vissza túlságosan messzire a képzeletbeli idővonalon.
A jelenleg rendelkezésre álló kutatások azonban azt mutatják, hogy az emberek gondolkodását és szokásait ebben a tekintetben, tehát a kutyafajták kiválasztásában és az ölebek iránti lelkesedésben is jelentősen befolyásolják a trendek és a hírességek, például az uralkodók kultúrája.
Stefano Ghirlanda, a Brooklyn College pszichológia professzora ezt a hatást úgy mutatta be, hogy az American Kennel Club kölyökkutya nyilvántartási adatait elemezte 1926 és 2005 között. A PLOS One folyóirat 2013-as tanulmányában kollégáival
megvizsgálta a regisztrált kutyafajták népszerűségét a különböző, olyan jellemzők mentén,
mint például az egészség, a hosszú élettartam, a fajtajellemzők és a viselkedési attitűdök, beleértve az agressziót, a tanulékonyságot és a félelmet. A szakemberek arra számítottak, hogy kapcsolat áll fenn a kívánatos tulajdonságok és a fajták népszerűsége között. Ám végül rájöttek, hogy téves hipotézist állítottak fel.
A vizsgálataink során semmilyen összefüggést nem találtunk
– mutatott rá Ghirlanda. – Egyes fajták népszerűsége eléggé ingadozónak tűnik, amiből arra következtettünk, hogy az ölebek iránti rajongás néhány történelmi korban csupán csak a divat kérdése volt.
Adataik azt mutatták, hogy a kisebb méretű kutyák a 1970-es években óriási népszerűségnek örvendettek,
majd hirtelen kiestek a gazdik kegyeiből, hogy a 2000-es évek elején aztán ismét a reneszánszukat élvezhessék.
A szakemberek szerint a mopszok például nagyon népszerűek voltak az 1970-es és 2000-es években, de érdekes módon a tacskók is ugyanezt a mintát követik.
Emiatt a ciklikus népszerűség miatt a tudósok arra jutottak, hogy az emberek valószínűleg nem az alapján válogatják a kutyáikat, hogy melyik fajta felel meg a legjobban az életmódjuknak és az elvárásaiknak, hanem
leginkább az aktuális trendek és a népi kultúra befolyásolja őket a döntés meghozatalakor.
Ghirlanda és munkatársai ennek további vizsgálata céljából egy úgynevezett „nyomon követési tanulmányt" tett közzé 2014-ben szintén a PLOS One szaklapban, hogy megvizsgálják, hogy az ölebeket is bemutató, nagy kasszasikerű filmek hoznak-e emelkedést az azonos fajtájú kölyökkutyák népszerűségében a filmek megjelenését követő években.
Kiderült, hogy már abból is nagyjából megjósolhatjuk, hogy egy fajta népszerűvé válik-e hamarosan, hogy egy adott film jegyértékesítése hogyan alakult az első hetekben
– mondta Ghirlanda. – Ha a film sikeressé válik, akkor az meglehetősen növeli a fajták népszerűségét.
A szakemberek számításai szerint például a Disney 1996-os „101 kiskutya" című filme mintegy 20 százalékkal növelte a foltos kutyák, konkrétan a dalmaták népszerűségét a film megjelenését követő egyetlen évtizedben.
Az 1943-ban bemutatott „Lassie hazatér" című film szintén hasonló növekedést hozott a skót juhász kutyafajták iránti lelkesedést tekintve.
A tudósok szerint mindezt sajnos azt is jelenti, hogy lehetetlen pontosan megválaszolni azt a kérdést, hogy vajon mikor és miért váltak ennyire népszerűvé az ölebek. A történelmet vizsgálva más kutyafajtákhoz hasonlóan, nagy valószínűséggel
végigjárták a népszerűség, majd a népszerűtlenség fázisait, és ez így folytatódott mindaddig, amíg azt a trendek, a divat és a kultúra így kívánta.
Az azonban meglehetősen biztos, hogy az uralkodók az ölebek korai rajongói voltak, és befolyásolhatták az ilyen fajták iránti vágyat, legalábbis bizonyos emberek számára.
Azokban az időkben nem volt annyi, népszerű kultúra, mint napjainkban és az emberek odafigyeltek a királyok és királynők minden mozzanatára, ráadásul a kedvtelésből tartott kutyák akkoriban csak a gazdagok kiváltságát jelentették
– zárta gondolatait Ghirlanda.
Ez bizonyára azért alakult így, mert a kutyákat etetni kellett, ezért az alacsonyabb társadalmi osztályban élők számára a kutyáknak „hasznos feladatot kellett ellátniuk", például segítettek a vadászatban, őrizték a házat vagy más hasznos funkciót töltöttek be.
Nem véletlen, hogy ezeket az ölebeket az uralkodók gyakran a végtelenségig elkényeztették:
VIII. Eduárd brit király mopszlijai például gyémánt szegecses gallért viseltek, ezüst tálakból étkeztek és bársonypárnákon aludtak.