Vámpírok tartották rettegésben Európát a 17-18. században

Dracula Year : 1931 - USA Publicity Director : Tod Browning Helen Chandler, Bela Lugosi

Az utóbbi években a vámpírok reneszánszát éljük. Jó néhány vámpíros témájú alkotással találkozhatunk a tévék és a mozik műsorain. Külön érdekesség, hogy az európai vámpírhit egyik fő forrásának a korabeli Magyarországról származó történeteket tekinthetjük. Arról meg talán még kevesebben hallottak, hogy a 17-18. században a vámpíresetek egy részét igyekeztek tudományos alapossággal kivizsgálni.

Bár az ártó, vérszívó élőhalottak sok nép hitében előfordulnak (már az egyiptomiak is tettek fokhagymát Tutanhamon sírkamrájába a rossz szellemek elriasztására), az "igazi" vámpírtörténetek az újkori Európában kezdenek megjelenni, és a vámpírok virágkorát a 17-18. századra tehetjük. Az egyik legrégebbi, a 16. századból származó vámpír maradványaira tíz éve bukkantak Velencében.

A pestis és a vámpírok

Nagy szenzációt keltett, amikor egy olasz törvényszéki antropológus, Matteo Borrini és munkatársai egy téglával kipeckelt szájú nő maradványára bukkantak egy tömegsírban.

A pestisjárványok idején sokan hittek abban, hogy a női vámpírok a felelősek a kór terjesztéséért.

A kutató szerint ez az elképzelés abból a tünetből születhetett meg, hogy a pestis áldozatainak sokszor vér folyt a szájából.

A velencei "vámpír" szájába téglát helyeztek Forrás: Pinterest

A közhiedelem szerint a járványban meghaltak mellé temetett "vámpírok" szomszédjaikból táplálkoztak, amíg elég erősek nem lettek ahhoz, hogy kimásszanak a föld alól, és újra megtámadják az élőket. A vámpírok azonosítása a halottak között a sírásók feladata volt, ennek során nagyon gondosan vizsgálták meg a tetemeket, és amelyiket gyanúsnak vélték, annak téglát tettek a szájába.

Magyarországi vámpíresetek

A vámpírokra igazán a 18. században figyeltek föl Európában. Egyre-másra érkeztek a riasztó beszámolók, hogy vámpírok garázdálkodnak Magyarországon, annak is elsősorban a szerb határőrvidékén, valamint a lengyel és morva határokon.

Az egyik leghírhedtebb és Európában a legismertebbé vált eset a szerb gradiska-kisolovai vámpíré, Plogojovics Péteré volt.

Az 1725-ben meghalt férfi - a falu lakóinak elbeszélése szerint - temetése után visszajárt a falu lakóihoz, és egy hét alatt kilenc embert is összeharapdált, aminek következtében rövid időn belül valamennyi áldozat meghalt. A földműves felesége is megerősítette, hogy eltemetett férje időnként megjelenik nála, egy alkalommal még a bocskorát is elkérte.

A filmművészet egyik leghíresebb vámpírja a magyar származású Lugosi Béla volt. A jelenet az 1931-ben bemutatott Dracula filmből származik Forrás: AFP

A falu lakói addig jártak Frombald császári felügyelő nyakára, amíg nem engedélyezte a sír felnyitását és a holttest exhumálását. A falu lakói elé vérfagyasztó látvány tárult. "A holttest tökéletesen friss volt az orr kivételével, amely valahogyan leesett. Némi friss vért is láttam a szája körül" - jelentette Frombald. Úgy tűnt, hogy a holttestnek új körme és haja is nőtt, ezenkívül mintha új bőr váltotta volna fel a régit. Ezek után természetesen engedélyezték a falu lakóinak a vámpír "elpusztítását": szívén karót vertek át, majd elégették a maradványokat.

Első tudományos magyarázatok

Az eset fölkeltette a német tudós, Michael Ranft figyelmét is, aki a De masticatione mortuorum in tumulis (A sírok rágó halottairól) című, 1728-ban megjelent könyvében igyekezett tudományos magyarázatot találni a vámpírjelenségekre. Ezek nagy része ma is megállja a helyét.

Rágcsáló hangok jönnek a sírokból? Patkányok. A haj és a köröm látszólagos növekedése? A test természetes lebomlásának következménye. Ugyanez igaz a szivárgó vérre és a hámló bőrre. Ami a test látszólagos vértől való dagadását illeti, ezt a szokásos halál utáni felfúvódás okozza.

A karóval átdöfött vámpír drámai "morgása" pedig a holttestből kiszabaduló gázok hangja. Még a test hátborzongatóan jó állapota sem jelent semmi különöset, mivel a legtöbb exhumált "vámpír" nem sokkal korábban halt meg, és valószínűleg a szomszédos testek is hasonló jó állapotban lehettek még.

Ez a felsorolás teljesen felvilágosult gondolkodásra vall, ezért meghökkentő, hogy Ranft mindezek ellenére hitt a vámpírokban. Elfogadta azt az állítást, hogy a vámpírok vagy az úgynevezett rágcsáló holttestek ártalmas befolyással vannak az élőkre.

30-39 év közötti "vámpírnő" csontváza. Nyakára sarlót helyeztek, hogy megakadályozzák a kikelését a sírból Forrás: Amy Scott

Vámpírok márpedig nincsenek!

A vámpírokról szóló magyarországi hírek nyomán a bécsi udvar határozott lépéseket tett. Osztrák katonaorvosokat küldött az esetek kivizsgálására, és különféle tudományos fórumok elé tárta a birodalomban történt vérszívásokról szóló híradásokat.

1732-ben a berlini Királyi Tudományos Akadémia is megvizsgálta a kérdést, és a tudósok elutasító álláspontot fogalmaztak meg, sőt még arra is vállalkoztak, hogy a híradások és hivatalos jelentések számtalan részletére természetes magyarázatot adjanak. A mendemondák terjedését azonban nemigen tudta megfékezni a tudományos állásfoglalás.

Végül 1755-ben a bécsi udvar egy királyi rendeletben - miszerint a vámpírokban való hit csupán puszta képzelgés - betiltott a vampirizmust terjesztő mindennemű foglalatoskodást. A felvilágosult császári és királyi udvar azonban nem érte be ezekkel a rendeletekkel és tilalmakkal, hanem az ügy teljes körű tisztázására törekedett. Ezért küldték ki Georg Tallar német sebészorvost 1755-ben a vámpírhittől befolyásolt területekre, és bízták meg egy tárgyilagos jelentés elkészítésével.

Halloweenkor ma is nagy divat vámpírnak öltözni Forrás: NurPhoto via AFP/Cris Faga/NurPhoto/Cris Faga

Georg Tallar (vagy magyarosan Tallár György) 1784-ben közölte nagyon alapos beszámolóját a havasalföldi, erdélyi és bánáti vámpírokról (Visum repertum anatomico-chirurgicum, oder gründlicher Bericht von den sogenannten Blutsäugern Vampyrer in der Valchei, Siebenbürger und Banat), melynek összefoglalójában nyomatékosítja, hogy

a vámpírok létezése egyértelműen csak mese.