Meglepő dolgot is feltárt a szigorúan titkos hidegháborús projekt

A projekt Camp Century néven indult az Egyesült Államok hadserege által. A bázis 200 méter magasságban található Grönland északnyugati részén

A hidegháború egyik titkos katonai műveletében fagyott talajmintákat is begyűjtöttek Grönlandon. Mindez azonban egy másik rejtélyt is feltárt: rejtett kövületeket, amelyek körülbelül egymillió évesek lehetnek. A legutóbbi elemzés növényeket tárt fel, amelyeket olyan kitűnő állapotban őrzött meg az idő, hogy pont „úgy néznek ki, mintha tegnap pusztultak volna el".

Közepes hatótávolságú rakétákat akartak telepíteni

Az amerikai hadsereg tudósai még 1966-ban ásták ki a jégmagot Grönland északnyugati részén, az úgynevezett Jégféreg projekt részeként. A titkos küldetés során olyan, felszín alatti bázist építettek, amely több száz nukleáris robbanófejet rejtett. A projekt fedősztoriját az Egyesült Államok hadserege által indult „Camp Century" nevű sarkvidéki kutatóállomás biztosította, ahol

nukleáris rakéták kilövésére alkalmas hálózatot szándékoztak kiépíteni a grönlandi jégtakaró alatt.

Hordozható PM2 atomerőmű a Jégféreg projektben Forrás: Wikimedia Commons/US Army

A végső cél közepes hatótávolságú rakéták telepítése volt a jég alatt, elég közel ahhoz, hogy azokkal elérjék a Szovjetunión belüli célpontokat. A Camp Century „hivatalosan" azonban a különböző építési technikákat vizsgálta sarkvidéki körülmények között, miközben támogatta a tudományos kísérleteket a jégrétegen. Ennek érdekében a bázist fokozatosan bővítették, míg az összlakosság száma végül elérte a kétszázat.

A projekt azonban félresiklott, és a bizonytalan jég feltételek miatt törölték.

A bázist 1966-ban mindenki elhagyta. A rejtélyes jégmagot pedig elfelejtették, amely egy dániai fagyasztóba került mindaddig, amíg 2017-ben újra felfedezték.

Grönland egy része jégmentes lehetett

A projekt értékes tudományos információkat tárt fel a jégmag vizsgálata segítségével. A tudósok azonban csak 2019-ben tudták újra analízis alá vetni a régmúltban felgyűlt, az idők folyamán újrakristályosodott hó és jég tömegéből vett mintát.

A jégmagban olyan növények töredékeit fedezték fel, amelyek körülbelül egymillió évvel ezelőtt virágozhattak.

És bár a kutatók Grönland jelenlegi jégtakaróját eddig közel 3 millió évesnek gondolták, ám az apró növénytöredékek másról árulkodnak. Azt mutatják, hogy Grönland nagy része valamikor az elmúlt egymillió, esetleg néhány százezer évben minden bizonnyal jégmentes lehetett.

Grönlandi tájkép. Az olvadó jég miatt nyaranta évről-évre egyre több olvadékvíz keletkezik Forrás: Orvar Atli

Grönland nagy részét ma jégtakaró fedi, amely 1,7 millió négyzetkilométer területre terjed ki; ez körülbelül háromszor akkora, mint Texas

– derült ki a Nemzeti Hó és Jég Adatközpont (NSIDC) adataiból, amit a LiveScience online tudományos portál idéz.

Ha az új kutatás eredményeit sikerül megerősíteni és a grönlandi jég nagy része tényleg eltűnt a viszonylag közeli múltban, akkor az a szakemberek szerint semmi jót nem jelent a jelenlegi jégtakaró stabilitásával kapcsolatban, ami többszörösen sérülékeny az éghajlatváltozás felgyorsult hatásai miatt.

A Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA) számításai alapján ha minden grönlandi jég elolvadna, akkor a tengerszint mintegy hét méterrel fog nőni.

A Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint ez elegendő ahhoz, hogy árvíz öntse el világszerte a tengerparti városokat.

Süteményes üvegekben tárolták őket

Az Egyesült Államok hadseregének mérnöki testülete még 1959-ben kezdte meg a Camp Century építését. A 3,4 méteres jégmag kinyerését két tudós, BL Hansen és Chester Langway Jr. felügyelték, akik a jégfúrást 1 368 méteres mélységben végezték.

Miután azonban a hadsereg 1966-ban kénytelen volt befejezni a Jégféreg projektet, a jégmagot egy raktárba helyezték.

Az értékes minta először a Buffalo-i New York-i Állami Egyetemre került, ahol Langway kutatóként dolgozott. Ezután szállították át a koppenhágai Niels Bohr Intézetbe.

A projekt Camp Century néven indult az Egyesült Államok hadserege által. A bázis 200 méter magasságban található Grönland északnyugati részén Forrás: Pinterest

A jégmag alján fagyott üledékdarabokat találtunk, amelyek körülbelül tíz centiméter hosszúak és körülbelül tíz centiméter átmérőjűek

– mondta Andrew Christ, az új tanulmány vezető szerzője valamint a burlingtoni Vermonti Egyetem Geológiai Tanszékének posztdoktori munkatársa és oktatója. – Süteményes üvegekbe tették őket és ellátták azokat a „Camp Century sub ice" címkével, majd megfeledkeztek róluk.

Csak 2017-ben kerültek elő újra, amikor Jørgen Peder Steffensen, az intézmény egyik kurátora leltározás során felismerte a rég elveszettnek hitt jégmag mintákat. Azonnal felvette a kapcsolatot a kutatókkal.

Gallyakat és leveleket találtak

A szakembereket teljesen váratlanul érte a rejtélyes jégmagok újrafelfedezése. Miközben leöblítették a fagyott talajt, hogy a mintát különböző méretű szemcsékké válogassák, észrevették, hogy „apró fekete dolgok" lebegnek a vízben. A tudósok ezután az „úszó foltok" egy részét mikroszkóp alá tették és különös dologra lettek figyelmesek.

Gallyak, levelek és mohaminták kerültek elő a jégmagból Forrás: Dorothy Peteet, Columbia University/Andrew Christ/UVM

Ebben a fagyott üledékben gallyak, levelek és mohadarabok voltak

– magyarázta Andrew Christ. – Leginkább úgy tudnám jellemezni őket, mintha szárították, majd lefagyasztották volna őket.

Hozzátette: amikor ezeket megtaláltuk, majd egy kevés vizet locsoltunk rájuk, akkor valahogy kibontakoztak és feléledtek. Úgy tűnt, mintha csak tegnap pusztultak volna el.

A tanulmány szerzői szerint ezek a növények valószínűleg boreális erdőből származhatnak.

Ilyenek viszont csak akkor nőhettek Grönlandon, ha a sziget jégtakarója többnyire eltűnt. Emiatt a kutatók megpróbálták kideríteni, hogy ez pontosan mikor történhetett.

A jégtakaró instabilitásáról mesél

A növények korának meghatározásához a tudósok alumínium és berillium izotópokat (ugyanannak az elemnek a különböző neutronszámú változatait) vizsgáltak, amelyek az ásványi anyagokban halmozódnak fel, ha a légkörön át szűrődő sugárzásnak vannak kitéve.

Ezek az izotópok „meg tudják mondani", hogy az ásványi anyagok mennyi ideig voltak a felszínen, és mennyi ideig bújtak meg a föld alatt.

A tanulmány szerzői az izotóparányok alapján megállapították, hogy a talaj – és a benne nőtt növények – utoljára néhány százezer és körülbelül egymillió évvel ezelőtt látták a napfényt.

A levelekből kicsapódó nedvesség nyomai a jégmag üledékeiben hasonlítottak a mai grönlandi tundra ökoszisztémákéra.

A geológiai adatok és az óceán geokémiája alapján a tudósok korábban úgy becsülték, hogy Grönland jelenlegi jégtakarója nagyjából ugyanolyan méretű maradt körülbelül 2,6 millió évig.

Az új megállapítások azonban azt mutatják, hogy ez idő alatt a jég legalább egyszer szinte teljes egészében eltűnt a szigetről,

ami a jégtakaró instabilitásának eddig ismeretlen kezdetét jelenthette.

Az eredmények tükrében a tudósok most arra is figyelmeztetnek, hogy Grönland jégtakarójának olvadása felgyorsult; és a jégveszteség kritikus fordulópontja felé tarthat.