Zvi Ben-David és családja március elején az izraeli Nahal HaBesor közelében, egy folyó mentén túrázott, amikor a dél- izraeli Negev-sivatagon áthaladva észrevett egy figyelemfelkeltő tárgyat a földben. Erről később az Izraeli Régiségügyi Hatóság (IAA) képviselői kiderítették, hogy egy női alakot formázó, kerámia szobrocska.
A kis méretű plasztikának kiemelkedő orra van, a fejét eltakarja egy sál, és a keresztezett karjait a csupasz melle alá hajtotta.
A körülbelül hét centiméter magas és hat centiméter széles szobrocskát valószínűleg öntőformával készítették a hatóság szerint.
Időszámításunk előtt az 5. és a 6. század folyamán az ilyen figurákat általában szerencsét hozó amulettként használták, hogy védjék a gyermekeket vagy elősegítsék a termékenységet
– adta hírül az IAA.
Miután Ben-David megtalálta a műtárgyat, jelezte felfedezését az édesanyjának; Miriam Ben-David ezután felvette a kapcsolatot az IAA régészével, Oren Shmuelivel. Megbeszélték, hogy a figurát kutatás és megőrzés céljából eljuttatja az IAA Nemzeti Kincsek Osztályához (National Treasures Department).
Itt Shmueli és Debora Ben-Ami, az IAA vaskori és perzsa időszakának kurátora tovább vizsgálta azt, hogy jobban megértsék, hogyan építhették be az emberi alakokat a babonás rituálékba a bibliai időkben.
Több ezer évvel ezelőtt a fedetlen mellű hölgyek képei védelmet, sok szerencsét és jólétet ígértek
– mondta Shmueli a LiveScience online tudományos portálnak. – Az ókori világ más típusú amulettjeiről például azt hitték, hogy meg tudják akadályozni a gonosz vérszívó szellemek támadásait.
Ebben az időszakban az emberek gyakran fordultak az amulettekhez, mint védelmet ígérő erőkhöz a jó egészség megőrzése végett, valamint a mindennapi élet veszélyeinek és kihívásainak legyőzéséhez.
Sőt, Shmueli szerint fejlett orvostudomány hiányában ezek a talizmánok reményt és fontos segítséget is nyújtottak.