A temető ahhoz a rézkori népességhez tartozott, amelyet fő lelőhelye nyomán a szakemberek Bodrogkeresztúri-kultúra néven különítenek el. Róluk még nincsenek írásos emlékek, csak a használati tárgyak mesélnek arról, kik is lehettek. Ez a Kr. e. 4000 körül élt közösség, már használta a rézeszközöket,
és a Kárpát-medencében az elsők között hordott arany ékszereket.
Maga az aranyművesség elterjedése Európában nem sokkal korábbra tehető: a bulgáriai Várnán feltárt temető és férfisírja, Kr. e. 4500-ra keltezhető és a korszak leggazdagabb, legismertebb temetkezése.
A rézkorban egy egységes fémműves kultúrkör jött létre a Balkán-félsziget és Szlovákia délnyugati része között, ebbe tagozódott bele a Bodrogkeresztúri-kultúra is.
A bükkábrányi bánya területén feltárt három női sírból több mint egy tucat aranytárgy került elő,
elsősorban karikás és kúpos lemezcsüngők, amelyek egykor egy fejdísz részei lehettek. Ezt onnan tudni, hogy a halánték környékéről kerültek elő a tárgyak. Ezek a csüngők, habár több rézkori lelőhelyről is ismertek hasonló darabok, magas igényű kialakításuk miatt az eddig ismert legszebb példányok közé tartoznak.
Maguk a csüngők és szimbolikájuk is gondolkodóba ejtik a régészszakmát. egyes elképzelések szerint ezeknek az ékszereknek a formája stilizált női alakot utánoz, és a rajtuk található poncolt dudorok pedig a női domborulatokat testesítenék meg.
A nemrégiben feltárt temető különlegessége, hogy egy rangos férfitemetkezés is napvilágra került, neki azonban nem aranytárgyai voltak, hanem egy pattintott kőpengéje, egy csiszolt kőbaltája és egy 2 kilós rézcsákánya.
Ez utóbbit inkább egyfajta jogarként használhatta, mint tényleges szerszámként.
Ez a négy gazdag temetkezés mutatja a korabeli közösség előkelő egyéneit: ezek a tárgyak kimagasló presztízs értékkel rendelkeztek, hiszen az arany már akkor is ritkaságszámba ment.
A nyersanyagot valószínűleg a Kárpát-medencéből szerezték be, felszíni ércgyűjtéssel és aranymosással. Arra, hogy a leleteket helyben állították-e elő, vagy pedig készen hozták valahonnan, a tárgyak kidolgozásából nem lehet következtetni.
A Kárpát-medencei rézkorszak létezését 1876-ban fogadták el tudományosan Budapesten,
a VIII. Nemzetközi Őstörténeti és Embertani Kongresszuson, mivel ez a korszak nem egységesen jelent meg Európában. Északon, például Angliában hiányzik, ahol az újkőkor után átmenet nélkül következik a bronzkor.
A korszak kezdete egy markáns klímaváltozáshoz köthető, nem egyedülálló módon az emberiség történetében. Az akkori emberek alkalmazkodtak az új állapotokhoz: a növénytermesztésből és állattenyésztésből az utóbbi vált jelentőssé, a korábbi lakóhelyként szolgáló településhalmokat elhagyták és síkterepi, laza falvakat hoztak létre.
Megjelentek a fémeszközök és a társadalom tagoltabbá vált, ugyanakkor a kőeszközök használata is tovább élt még;
az új technológiával nagyobb és hosszabb kőpengéket tudtak előállítani.
Az utóbbi évek régészeti kutatásai egyre több információt tártak fel erről az időszakról és a mind jobban előtérbe kerülő természettudományos kutatási eredmények folytán valóban át kellett írni a történelmet, mivel a radiokarbonos kormeghatározás épp a Bodrogkeresztúri kultúra időrendjét pontosította.
A Herman Ottó Múzeum régészei a rézkori temető mellett például késő-rézkori szarvasmarha áldozatot, valamint kelta és szarmata falvakat is feltártak a 2020-ban a lignitbánya területén, ezért a leletek restaurálása és pontos feldolgozása még hosszú időt fog igénybe venni.
Tervben vannak radiokarbonos kormeghatározási és további természettudományos vizsgálatok is, amelyekkel pontosan meg lehet majd mondani, mikor kerültek eltemetésre és milyen kapcsolatokkal rendelkeztek e rézkori közösség tagjai. A temetőben feltárt aranytárgyak közül néhány nemrégiben nem mindennapi módon debütált a nagyközönség előtt, ami a lentebb tekinthető meg.
A feltárást vezető régész, Németh Attila, egy unboxing videóban mutatta be a páratlan leletegyüttest a múzeum Régészeti Tárának YouTube-csatornáján
(Forrás: Herman Ottó Múzeum)