A kifejlett kétéltűek tüdővel lélegeznek, és a tüdő légzőfelszíne azonban nem elég nagy a szervezet számára szükséges gázcsere lebonyolításáho, írja honlapján a Pécsi Állatkert és Akvárium-Terrárium. Hozzáteszik, hogy a kétéltűek légzésében ezért fontos szerepe van a bőrnek is.
A bőrlégzés feltétele, hogy a kültakaró nedves, nyálkás legyen, hiszen csak így juthatnak át rajta a légzési gázok
– tájékoztatott az állatkert. – Pontosan ezért a pécsi terráriumukban minden nap fontos a párásítás.
A nyílméregbékák szaporodása is vízhez kötött, amelyeket közelről is meg lehet figyelni a pécsi létesítményben. A szakemberek elárulták, hogy a párzás és a peterakás a szárazföldön történik; utóbbit követően a peték védelme a hím feladata, a kikelő ebihalakat a hátán viszi a legközelebbi tócsához. Ezt az állatkert fotókkal is illusztrálta.
A sávos nyílméregbéka petéit a lerakás után Petri-csészébe helyezzük, és folyamatosan nedvesen tartjuk, hiszen ha kiszáradnak, az a pusztulásukhoz vezet
– magyarázták. – A petékből körülbelül két hét elteltével kelnek ki az ebihalak, amelyek idővel elkezdenek kinőni a lábaik és elveszítik farkukat, majd bekövetkezik teljes átalakulásuk.
Az állatkert hozzátette: az ebihalak kikelése és teljes átalakulása között mintegy 45 nap telik el.
A fiatal, kis méretű békák szüleiktől külön cseperednek.
Fontos, hogy őket nem szabad még nagy méretű terráriumban elhelyezni, hogy könnyen megtalálják a táplálékot. Ők már szüleikhez hasonló étrenden élnek, például vitaminozott muslincán.
A mérget nem a béka szervezete termeli
A rettenetes nyílméregbéka a természetben kizárólag Kolumbia egyes területein őshonos békafaj. Több színváltozata ismert, a leggyakoribbak a citromsárga színű egyedek. Az egyik legnagyobbra növő nyílméregbéka, testhossza az 5,5 centimétert is elérheti. A nőstények kicsivel nagyobbak és robusztusabbak a hímeknél. A legerősebb mérgű kétéltű, egyes számítások szerint egy milligramm mérge elegendő lenne 20 ember vagy 2 elefánt megöléséhez. A batrachotoxin nevű vegyületet nem a béka szervezete termeli, hanem táplálékából (különböző hangyafajokból) nyeri azt ki. Az indiánok nyílméreg készítéséhez előszeretettel használták ezt a fajt és közeli rokonait.
(Pécsi Állatkert és Akvárium-Terrárium)
A szakemberek megjegyzik azonban, hogy
a nyílméregbékákról keveseknek jut eszébe a víz, sokkal inkább a méreganyag, melyet a táplálékból szereznek be, majd a szervezetükben raktározzák.
Ez a táplálék többek között az úgynevezett rettenetes nyílméregbéka (Phyllobatesterribilis), mint a legerősebb mérgű békafaj esetében főleg hangyákból áll. A táplálékul szolgáló rovar viszont az általa fogyasztott növényekből jut hozzá a méreghez.
Fontos információ, hogy fogságban a nyílméregbéka egyáltalán nem jelent veszélyt gondozói számára: elveszíti mérgét, ha nem mérgező rovarokkal (például tücsök, muslica) etetik.