1703. június 17-én született az észak-angliai Epworthben egy lelkészcsalád 19 gyermeke közül tizenötödikként. Puritán szülei abban hittek, hogy a keresztény élet legalább annyira a cselekedeteken, mint a hiten alapul, s Wesley életét is ez határozta meg.
Anyja már kisgyerekkorában úgy gondolta, fiának Isten különleges feladatot szánt, hiszen hatéves korában éppen csak ki tudott menekülni porig égett parókiájukról,
amelyet vélhetőleg a tiszteletes ellenségei gyújtottak fel. Tizenegy éves korától egy londoni bentlakásos iskolában tanult, majd az oxfordi egyetemen folytatta teológiai tanulmányait. 1725-ben diakónus lett, 1728-ban az anglikán egyház papjává szentelték.
Két évig apja parókiáján dolgozott, majd 1729-ben visszatért Oxfordba, ahol az öccse által alapított, akkor még alig pár tagot számláló Holy Club vezetője lett.
Ennek tagjai a Szentírást tanulmányozták és igyekeztek annak tanításai szerint élni, rendszeresen imádkoztak, segítették a rászorulókat, idejüket óráról órára osztották be. Keresztény hitük módszeres megélése miatt gúnyból kezdték őket metodistáknak hívni, amit aztán büszkén felvállaltak.
Wesley 1735-ben, apja halála után a két évvel korábban alapított észak-amerikai Georgia gyarmatra ment, hogy Savannah város lelkésze legyen és térítse az indiánokat. A hajón a cseh-morva testvériséghez tartozó pietista telepesekkel találkozott, és igen mély hatást tett rá mélységes hitük, mert
amikor egy nagy viharban az angolok kétségbeestek, ők imádkoztak és himnuszokat énekeltek.
Wesleyt komoly hitbeli kétségek fogták el és küldetése sem járt sikerrel, sok ellenséget is szerzett, így 1737-ben szinte visszamenekült Angliába.
Életének meghatározó fordulata 1738. május 24-én Londonban, a cseh-morva testvériség Aldersgate utcai összejövetelén következett be, amikor Luther Pál apostol Rómaiakhoz írt leveléhez írt bevezetését hallgatva „szívből megtért Jézushoz".
Néhány héttel később megtartotta első megtérésre buzdító beszédét, de hamarosan a templomok megtagadták tőle a nyilvános igehirdetés lehetőségét.
Wesley öccse, Charles és a templomokból szintén kitiltott George Whitefield társaságában ezután köztereken, piacokon, forgalmas helyeken kezdett prédikálni, első ilyen beszédét 1739. április 2-án Bristolban tartotta.
A rendkívüli munkabírású Wesley 40 ezer szentbeszédet mondott és állítólag 250 ezer mérföldet tett meg lóháton, azaz tízszer meg tudta volna kerülni a Földet - ezért kapta az „Isten lovasa" jelzőt.
A metodisták a reformáció alapvető gondolatait (üdvösség és megszentelődés Jézusba vetett hit által) követve egyszerű, közérthető nyelven hirdették Jézus Krisztus központi jelentőségét, kereszthalálát, a megtérést, az üdvbizonyosságot.
Azt vallották, hogy a megtérés érzelmi átéléssel jár, az üdvösség biztos érzését és tudatát nem a szentségek adják, hanem közvetlenül a Szentlélek nyilvánítja ki az embernek.
Wesley abban hitt, hogy igazi keresztények csak közösségben létezhetnek, ezért a megtérteket társaságokba szervezték. A 25 cikkelyből álló metodista hitvallást az anglikán egyház 39 hitcikkelyéből szűkítette le, elhagyva a kálvini tanokat. Megtartotta az ún. tanprédikáció gyakorlatát, amely az egyes hitbeli kérdéseket igehirdetésként fejti ki,
az 53 metodista tanprédikációt egy kivételével a saját igehirdetéseiből válogatta össze.
Wesley gyülekezeteket, segélyszervezeteket alapított, kápolnákat avatott, diakóniai szolgálatot végzett, követőit arra tanította, hogy támogassák a szegényeket, kisemmizetteket. 1751-ben megnősült, de a házasságból nem született gyermek.
Önálló parókiát, fizetést nem kapott egyházától, amelytől soha nem akart elszakadni, anglikán lelkész maradt.
Hitelvei mellett azonban élete végéig kitartott, és még 87 évesen is utazott, prédikált a szabad ég alatt. 1791. március 2-án hunyt el Londonban, s az első általa építtetett City Road-i kápolnában temették el, amelynek közelében lévő otthona ma múzeumként szolgál.
Wesley úgy vélte, Isten azt akarja, hogy evilági életünkben is törődjünk magunkkal, de álljunk ellent vágyainknak. Ezt megkönnyítendő orvosi könyvet is írt a hétköznapi ember számára, amely a korban ismert gyógymódokat taglalta és életmódra vonatkozó tanácsokat is tartalmazott. Bár az orvosok támadták, a mű 32 kiadást élt meg és a 18. század egyik legnépszerűbb angol könyvének bizonyult.
Tégy meg minden jót, ami tőled telik, amilyen eszközzel csak tudod, amilyen módon csak tudod, ahol csak tudod, amikor csak tudod, akivel csak tudod, ameddig csak tudod"
– bár hiteles forrás nincs rá, neki tulajdonítják ezt a metodista szellemiséget legjobban összefoglaló mondást is.
Wesley halála idején a kis oxfordi körként indult metodisták már 132 ezren voltak, s nem sokkal később az anglikán egyházból kiválva önálló egyházat alapítottak.
Jelentős missziós tevékenységbe kezdtek, ennek során a lelkészek nem prédikáltak három évnél tovább egy helyen.
A metodista vallásnak ma világszerte 108 országban mintegy 70 millió követője van, főképp Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, de Ausztráliában, Dél-Koreában és a közép-afrikai államokban is vannak nagyobb közösségeik.
Magyarországon 1898-ban alakult meg a Metodista Egyház, amelynek intézményeit 1951-ben államosították, hitéleti tevékenységét visszaszorították, de a rendszerváltás után 11 körzetben mintegy 40 gyülekezet jött létre.
A Magyarországi Metodista Egyházból 1981-ben kivált Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség 1987-ben létrehozta a Wesley János Lelkészképző Főiskolát, amely nemcsak tudományos-hitéleti, hanem szociális munkás képzést is folytat.
(MTVA Sajtóarchívum)