Ezért úsznak az óceáni lények néha titokzatos körökben

Dél-afrikai medvefóka (Arctocephalus pusillus pusillus) bambuszmoszatok között

Klasszikus filmes jelenet, amikor felbukkan hirtelen egy cápa, majd az állat elkezd szisztematikusan körözni az áldozata körül. Ezt a magatartást vizsgálta egy most publikált, friss tanulmány, amely a bálnákat, pingvineket és tengeri teknősöket is megfigyelt, miközben azok valamilyen oknál fogva köröket írtak le.

Több állatnál is megfigyelték ezt a viselkedést

A kutatók három dimenzióban követték az állatok mozgását, hogy megvizsgálják, hogy a megjelölt egyedek hol és mikor úsznak körbe-körbe. A tudósok végül számos lehetséges okot találtak az iScience tudományos lapban megjelent publikáció szerint.

Megállapítottuk, hogy a tengeri megafauna számos faja mutat hasonló, körözési viselkedést

– mondta Tomoko Narazaki, a japán Tokiói Egyetem tengerbiológusa és a tanulmány vezető szerzője a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ezek az állatok egymás után több mint kétszer tettek meg viszonylag állandó sebességgel újabb és újabb köröket.

A tengeri teknősök akár 160 kilogrammosra is megnőhetnek (illusztráció). Forrás: NOAA

A kutatók most először figyelték meg ezt a titokzatos viselkedést a korábban megjelölt zöld tengeri teknősöknél, amelyek körbe-körbe úsztak.

Hogy őszinte legyek, nem hittem a szememnek, amikor először láttam az adatokat, mert a kisteknősök is olyan állandósággal köröztek, akárcsak egy gépezet

– mutatott rá Narazaki, aki azt is megvizsgálta, hogyan úsznak a tengeri teknősök.

Amikor visszatért a laborba, ezt az érdekes felfedezést azonnal jelentette a kollégáinak, akik ugyanazokat az adatgyűjtőket használják a tengeri fajok széles körének tanulmányozására.
Azt találták, hogy a tengeri teknősök nincsenek egyedül: a bálnák, a cápák és a pingvinek is nagyjából ugyanazt a „körözési mozgást" mutatták.

Adatokat gyűjtöttek több fajról

A tengeri állatok tanulmányozása érdekében a kutatók most összefogtak a helyi tudósokkal és az önkéntesekkel Japánban, az Afrika keleti partjainál fekvő Comoro-szigeteken és az Indiai-óceán déli részén fekvő Crozet-szigetcsoportban, de a brit antarktiszi kutatóprogram (BAS) segítségét is kérték.

Összesen tizenkilenc állatot követtek nyomon,

köztük tigriscápákat (Galeocerdo cuvier), királypingvineket (Aptenodytes patagonicus), antarktiszi medvefókákat (Arctocephalus gazella), egy Cuvier-féle csőröscetet (Ziphius cavirostris) és egy cetcápát (Rhincodon typus) a műholdas jeladók segítségével mind az óceán felszínén, mind a nagy mélységekben.

Egy normál kinézetű királypingvin portréja Forrás: Image Source via AFP/Sergio Pitamitz/Delta Images

A többszenzoros adatgyűjtők lehetővé tették a kutatók számára, hogy mérjék és figyeljék az állatok finom mozgását

mélységben, szélességben és hosszúságban, akár másodpercenként. Mindez lenyűgöző bravúrnak számít.

Az óvatosság és kíváncsiság is szerepet játszik

Bár a legtöbb laikus úgy gondolhatja, hogy az egyenes vonalban úszás a mozgás leghatékonyabb módja, mind a haladás, mind az energiatakarékosság szempontjából. Ám a nyílt óceánban – amely irányban szinte ugyanolyan kék – a légvonalban haladás csak egy lehetőség, ám az állatok ennél gyakran sokkal óvatosabbak és kíváncsibbak, ezért szívesen járnak vagy úsznak körbe-körbe.

Az ilyen jellegű mozgások egy részét a szakemberek olyan területeken rögzítették, ahol az állatok általában táplálékot keresnek.

Például a Hawaii partjainál megjelölt négy tigriscápa harmincszor körözött, mindössze 130 méterre az etetési helyüktől. Az antarktiszi medvefóka azonban főként nappal úszkált körbe-körbe, annak ellenére, hogy ez a faj elsősorban éjszaka táplálkozik.

Tigriscápa Forrás: Albert Kok

Eközben a játékos királypingvinek egy csoportja többnyire a felszínen járkált körbe, mielőtt lemerült volna a mélybe táplálékot gyűjteni. A tudósok ebből arra következtettek, hogy egyértelműen több lehet a titokzatos magatartás hátterében, mint csak és kizárólag a táplálék.

Egyes tengeri élőlények a zsákmány elfogása érdekében köröznek.

A hosszúszárnyú bálnák (Megaptera novaeangliae) például egyfajta buborékhálót hoznak létre ezzel a mozgással, hogy így ejtsék csapdába a halakat.

A kutatók szerint azonban az egyik másik lehetséges magyarázatot a párzási rituálék jelentik. Ezt figyelték meg például a hím tigriscápák esetében, amelyek az udvarlás során körbe-körbe úsznak a nőstények körül.

A navigációra is hatással van

A szakemberek azonban akkor lepődtek meg a legjobban, amikor egy tengeri teknőspárt láttak körbe-körbe úszni, miközben az állatok ahhoz a strandhoz értek, ahol fészket kívántak rakni.

A vizsgálat során egy teknős az egyik nap 76-szor, a következő napon pedig 37 alkalommal tett meg egy-egy kört, mielőtt megfontoltan a helyes irányt választotta volna.

A tengeri teknősök természetvédelmi státuszuk szerint veszélyeztetett fajnak számítanak Forrás: Pinterest

Emiatt a kutatócsoport úgy gondolja, hogy ennek a viselkedésnek lehet némi szerepe a navigációban is. Felvetették, hogy a tengeri teknősök például így érzékelik a Föld mágneses terét, amit az eligazodáshoz és a hazafelé vezető út megtalálásához használnak. Ezek a teknősök Észak-Amerika keleti partjainál költenek,

a kikelő kisteknősök pedig azonnal megkezdik nyolcezer kilométeres vándorlásuk az Atlanti-óceánon.

Életbevágóan fontos számukra, hogy ne térjenek el az óceáni meleg áramlások irányától: a mágnesesség tehát a kisteknősök navigációjára is hatással van.

Sokféle oka lehet a viselkedésnek

A tudósok végül arra jutottak, hogy valószínűleg nem adható egyetlen helyes válasz erre a vízi rejtvényre, miután kiderült, hogy az állatok sokféle ok miatt körözhetnek.

Míg egyes állatok például azért mozoghatnak körökben, hogy fokozzák a zsákmánykeresés sikerét, miközben mások geomágneses információkat gyűjtenek

– írták a kutatók a tanulmányban. – Megint mások, például az elefántfókák, ezzel a „geomágneses pásztázással" tarthatják fenn az irányérzéküket, miközben a mélységbe vetik magukat.

Dél-afrikai medvefóka (Arctocephalus pusillus pusillus) bambuszmoszatok között Forrás: Pisces Divers

Összességében elmondható, hogy a most publikált tanulmány nagy előrelépést jelent az eddigi ismeretek összefoglalása révén, de csak csekély mértékben tudja megmagyarázni a korábbi tudományos kérdéseket, amelyek arra keresik a választ, hogy vajon pontosan mi befolyásolhatja az állatok ilyen jellegű viselkedését.

A szakemberek ezért most a technológiai újítások segítségével keresnek további nyomokat.

Az eredmények ugyanis segíthetnek egy „világos alapvonal kialakításában", hogy később azonosítani tudják a külső tényezők - például a hajózási forgalom - hatását az állatok mozgására, viselkedésére és navigációs képességeire.