A festői Skokholm sziget az Egyesült Királyságban, Wales partjainál fekszik, amely leginkább a madártelepeiről ismert. A magas sziklák és az elszigetelt természeti környezet a tengeri madarak kitűnő menedékévé teszi. Skokholm-on nincsenek ragadozók sem, ezért a sziget késő tavasszal több ezer tengeri szárnyasnak ad otthont, beleértve az atlanti lundákat is, amelyek itt raknak tojást.
A területen csaknem száz éve működik egy madármegfigyelő központ.
A mindössze másfél kilométer hosszúságú, és a legszélesebb pontján mintegy nyolcszáz méteres sziget skandináv nevet visel, amelynek a jelentése: „erdős sziget", amit valószínűleg a 10-11. században itt letelepedett vikingek adtak neki. Jelenleg azonban egyetlen fát sem láthatunk itt. Ám a sziget története sokkal régebbre nyúlik vissza, és
a történelmi bizonyítékok arra utalnak, hogy több ezer évig emberek lakták.
A terület ma már lakatlan, de a kutatók szívesen keresik fel. Richard Brown és Giselle Eagle, tengeri madárszakértők is kihasználták a világjárvány miatt turistákat nélkülöző napokat, és részletesebben felfedezték a szigetet. Egy ponton azonban szokatlan eszközre bukkantak egy nyúlüreg bejáratánál.
Maga a nyúlüreg is nagyon réginek tűnt, a tudósok szerint valószínűleg már évezredek óta különböző nyúl-generációk lakták. Arra gondoltak, hogy
az eszköz talán bosszantotta az egyik „nyúl-lakót", aki akarva-akaratlanul egyszerűen kirúgta onnan az üreg bejárata mellé, ahol végül Brown és Eagle megtalálta.
A két férfi lefényképezte, majd továbbította a régészeti szakértőknek, akik 6000–9000 éves mezolitikus eszközként azonosították.
A képek egyértelműen egy késő, középső kőkorszaki ferde kavicsról készültek, amelyről úgy gondoljuk, hogy azt a vadászó-gyűjtögető közösségek használták
– mondta Andrew David, az őskori eszközök szakértője a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Olyan feladatok elvégzése során alkalmazták, mint például a fókabőr előkészítése, a bőrrel borított vízi járművek készítése, vagy az olyan élelmiszerek feldolgozása során, mint például a kagylók feltörése.
Hozzátette: bár az ilyen típusú eszközök jól ismertek a szárazföldi Pembrokeshire és Cornwall partvidékein, valamint Skóciában és Észak-Franciaországban, ez az első példa Skokholmból és az első szilárd bizonyíték arra, hogy a késő mezolitikum idején emberek éltek a szigeten.
A felfedezések azonban tovább folytatódtak a szigeten. A két természetvédelmi szakember már a következő napon rábukkant egy újabb, kavicsos szerszámra, ugyanannak a nyúlüregnek a bejáratánál. Azt is észrevették, hogy a kis állatok nagyobb kerámia darabokat rúgnak ki onnan. Az új leleteket ezúttal Jody Deacon, az Amgueddfa Cymru - Wales Nemzeti Múzeum őskori régészeti kurátora azonosította.
Az egyik töredék valószínűleg egy kora bronzkori, vázaszerű urnához tartozhatott, amelyeket általában a hamvasztásokkal társítottak
– magyarázta Deacon. – Mintegy 3750 évvel ezelőtt, ez a fajta temetkezési urna meglehetősen gyakori volt Nyugat-Walesben.
Toby Driver régész munkatársaival évek óta végez régészeti felméréseket a közeli Skomer, Grassholm és Ramsey szigeteken. Úgy véli, hogy a Királyi Bizottság korábbi, légi felmérései és légi lézeres vizsgálatai bizonyították, hogy
Skokholm szigetén őskori települések maradványai találhatók, bár azokat soha nem tárták fel.
A most felfedezett őskori leletek azonban sziklaszilárdan jelzik az egykori emberi jelenlétet a szigeten.