A Jugoszláv Légitársaság Stockholm és Belgrád között közlekedő JAT-367-es járatának McDonell Douglas DC-9 -32-es típusú utasszállítója 1972. január 25-én délután 13:30-kor startolt el a svéd főváros, Arlanda nemzetközi repülőteréről. Egy órás eseménytelen repülőút után a gép Koppenhágában landolt,
ahol a DC-9-est váltószemélyzet vette át.
A járat a rövid dániai köztes megálló után helyi idő szerint délután 3 óra 15 perckor startolt el ismét, zágrábi úti céllal. A YU-AHT lajstromjelű DC-9-es gépparancsnoki ülésében Ludvik Razdrih kapitány foglalt helyet, aki mellett Ratko Mihić első tiszt teljesített szolgálatot.
A gép korántsem volt teltházas, a pilótákon és a három utaskísérőn kívül mindössze csak 23 utas foglalt helyet az egyébként 115 fő befogadására alkalmas utasszállítón.
A három stewardess közül az ekkor 22 éves Vesna Vulović önként kérte magát a járatra,
mivel még sohasem járt korábban Koppenhágában. A fiatal nő az előző évben kalandvágyból lépett be a Jugoszláv Légitársasághoz, és mindent elkövetett, hogy minél többet repülhessen. A 367-es járat a nyugat-német légtérben érte el az előírt 10 100 méteres utazó magasságot.
Háromnegyed órás eseménytelen repülés után a DC-9-es már elhagyni készült a Német Demokratikus Köztársaság légterét; a kapitány felvette a rádió-összekötetést a csehszlovák légi irányítással. Délután négy óra egy percet mutatott az órák mutatója; Vesna Vulović éppen az utastér hátsó részében helyet foglalt néhány utas kiszolgálásával volt elfoglalva, amikor hatalmas detonáció rázta meg a gépet.
Az elülső csomagtérben történt robbanás azonnal kettétörte a gép törzsét; a pilótafülke és a mögötte lévő pár üléssor valamint a törzsszekció hosszabb része a szárnyakkal együtt, egymástól távolodva kezdett zuhanni a föld felé.
A zuhanás közben letörtek a félszárnyak, majd az utaskabin hosszabb szekciója is további két darabra hullott szét.
Amikor a robbanás bekövetkezett, a JAT-367-es járat éppen 10 160 méteres magasságon repült. A széttört törzs darabjai több mint három percig tartó zuhanás után csapódtak földbe, a cseh-német határ menti erdőségben, Srbská Kamenice község határában.
Először egy német nemzetiségű erdész, az éppen közelben tartózkodó Bruno Honke érkezett meg a tragédia helyszínére. Isteni szerencse, hogy a viszonylag nagyobb területen szétszóródott roncsdarabok közül a farok szekció maradványait találta meg elsőre.
A szörnyű pusztulás látványától megdöbbent erdész még jobban megrökönyödött, amikor meghallotta a becsapódástól összezúzódott fémtömeg alól érkező női sikoltozás hangjait. A hangok a 22 éves utaskísérőtől, Vesna Vulović-tól jöttek, aki csodával határos módon túlélte a több mint tíz kilométer magasságból történt zuhanást.
A fiatal nő az utaskiszolgáló kocsi és a törzs eldeformálódott fémlemezei közé beszorulva feküdt a roncsok között. Az isteni szerencse azonban másként is rámosolygott a gerinc és koponya, valamint medence és lábtörést elszenvedett utaskísérőre; Bruno Honke ugyanis a második világháború idején katonaorvosként szolgált,
ezért azonnal felismerte, hogy a fiatal nő gerinctörést szenvedett, tehát életveszélyes lenne megmozdítani.
A volt katonaorvos-erdész saját kézzel feszegette le a súlyos fémdarabokat a magatehetetlen sebesültről, és azonnali elsősegélyben részesítette.
Vesna Vulović nem kis részben az erdésznek köszönhette csodálatos megmenekülését, aki mindaddig mellette maradt, és szakszerűen ápolta, amíg be nem futottak a hivatásos mentőalakulatok. A fiatal nőt a helyszíni ellátás után azonnal a prágai klinikára szállították, életben maradására azonban az orvosok sem adtak túl sok esélyt. Vesna Vulović-on kívül mindenki más szörnyet halt a JAT 367-es járat katasztrófájában.
Az, hogy Vesna Vulović életben maradt és felépült, páratlannak számít a légi katasztrófák történetében. (Tizenhat évvel később, amikor 1988. december 21-én a Pan Am légitársaság London és New York között közlekedő 103-as járata terrortámadás miatt a skóciai Lockerbie felett közel 11 ezer méteres magasságban felrobbant, a roncsok között szintén találtak két túlélőt, egy férfi utast és a járat egyik női utaskísérőjét, de az ő sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy még a helyszínen meghaltak.) A fiatal nő, amikor három nap múlva magához tért a kómából a prágai kórházban, első szavaival egy szál cigarettát kért.
Az orvosok alig hittek a szemüknek, amikor felébredt. A fiatal stewardess nem emlékezett semmire sem: az utolsó, katasztrófa előtti pillanatkép, ami megmaradt benne az volt, hogy éppen egy utast készült kiszolgálni. Nem is csoda, hogy nem maradtak emlékei a szörnyű zuhanásról, hiszen amikor a gép törzse kettétört, az azonnali dehermetizáció miatt rögtön eszméletét veszthette. ( Tíz kilométer magasságban négyszer alacsonyabb volt a környezeti nyomás, mint a gép utasterében.) Az is rejtélyszámba megy, hogyan élhette túl az irtózatos erejű becsapódást. Egyes szakértők úgy vélik, ebben szerepet játszhatott az a fémkocsi is, amit maga előtt tolt a robbanás pillanatában.
Vesna Vulović a rendkívül súlyos sérülései ellenére – a lábai időlegesen lebénultak – hat hónapi kórházi lábadozás után felépült.
A katasztrófa, illetve a csodával határos túlélése sem tartotta vissza a később légi utazásoktól;
amikor meggyógyult ismét légi utaskísérői munkára jelentkezett a munkáltatójánál. A JAT illetékesei azonban jobbnak látták, ha irodai munkára osztják be. Vesna Vulović gyakran hangoztatta, hogy a történtek ellenére sem fél a repüléstől, és élete hátralévő részében utasként még rengetegszer repült.
Vesna Vulović hihetetlen története bejárta a világsajtót: 1985-ben bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, mint a tízezer méterről ejtőernyő nélkül történt zuhanás abszolút rekorder túlélője. A Guinness tanúsítványát a világhírű popsztár, Paul Mc Cartney adta át személyesen az ugyancsak világhírre szert tett egykori légiutas kísérőnek, Londonban. Vesna Vulović 2016. december 23-án, 66 éves korában halt meg Belgrádban.