A moszaszaurusz-félék (Mosasauridae) a tengeri hüllők sokszínű családját alkották. A tengeri életmódhoz alkalmazkodott hüllők egyik családja volt a kréta időszakban, amelyek az óceánon uralkodtak. Nevüket onnan kapták, hogy első maradványaikat a Maas közelében fekvő Maastrichtnál találták meg 1780-ban.
Nevük a Mosa, azaz a Maas (Meuse) folyó latin nevéből és a „gyík" jelentésű görög „szaurosz" szóból származik.
A Philip J. Currie Dinoszaurusz Múzeum szerint nem tengeri dinoszauruszok voltak, hanem a hüllők egy külön csoportját alkották, amelyek szorosabban kapcsolódnak a modern kígyókhoz és gyíkokhoz.
A moszaszauruszok mintegy 98 millió évvel ezelőtt a tengeri tápláléklánc csúcsát jelentették a kréta korszak végén, körülbelül 65,5 millió évvel ezelőtt történt kihalásukig.
A kréta utolsó 20 millió évében, az ichthyosaurusok és a pliosaurusok kihalásával a moszaszaurusz-félék lettek a domináns tengeri ragadozók.
Egy túlméretezett moszaszaurusz-féle szerepelt a Jurassic World című sikerfilmben is 2015-ben,
ami növelte ezeknek a tengeri hüllők hatalmas csoportjának ismertségét. A szakértők azonban nem tartották tudományosan pontosnak a filmbeli ábrázolást.
A valaha talált egyik legnagyobb példányt Mosasaurus hoffmanni néven azonosították, és a becslések szerint körülbelül 17 méter hosszú lehetett a való életben. A Proceedings of the Zoological Institute RAS tudományos folyóiratban publikált korábbi tanulmány szerint nem minden moszaszaurusz volt óriás.
Egyes fajok, mint például a Xenodens calminechari, csak körülbelül akkora volt, mint egy delfin.
A megtalált maradványokból ítélve a legnagyobb moszaszaurusz mérete összehasonlítható a hatalmas megalodonéval, azzal az óriásfogú cápával, amely a középső miocén és a pliocén korszakban, mintegy 15,9-2,6 millió évvel ezelőtt uralta az óceánokat; jóval azután, hogy a moszaszauroszok 65,5 millió évvel ezelőtt kihaltak.
A londoni Természettudományi Múzeum (NHM) adatai szerint a megalodonok akár a 15–18 méter hosszúságot is elérhették,
ám ezeknek a ragadozóknak egyike sem volt akkora, mint a modern kék bálna, amely akár 34 méter hosszú is lehet: ezzel a legnagyobb ismert állat, amely valaha létezett.
A kréta korszak végén a moszaszauruszok voltak az óceán legelterjedtebb ragadozói, akik a világ óceánjain vadásztak. A nagy moszaszauruszok valószínűleg szinte bármilyen zsákmányt el tudtak ejteni, köztük halakat, cápákat, tengeri madarakat és akár más társakat is.
Ezeket a csúcsragadozókat inkább a modern kardszárnyú delfinekkel lehetne összehasonlítani
– írja a LiveScience online tudományos portál. – Más moszaszaurusz-fajok speciálisabban táplálkoztak és alkalmazkodtak például a kagylók fogyasztásához, mint a modern tengeri vidrák.
Esetenként a moszaszaurusz fosszíliák ép gyomortartalommal őrződtek meg, ami segít a paleontológusoknak többet megtudni vadászati stratégiájukról.
Újabb kutatási eredmények után némelyik tudós úgy véli, hogy a moszaszaurusz dögevő is volt, és saját társait is felfalta
- ezt tanúsítják a tengeri őshüllőnek Afrika nyugati partvidékén előkerült maradványai. A gyomrában három másik moszaszaurusz csontjait is azonosították.
Kanadai paleontológusok pedig felfedezték a Mosasaurus missouriensis faj egy példányát, a gyomrában nagy halcsontokkal, amelyek nagyobbak voltak, mint egy dinoszaurusz feje; a csontok elhelyezkedése arra utalt, hogy a moszaszaurusz darabonként falhatta fel a zsákmányát.
A moszaszaurusz-félék valószínűleg meglehetősen mély vizekben vadásztak, de a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum (NMNH) szerint nem távolodtak el túl messzire a parttól.
A tudósok úgy gondolják, hogy talán eleinte úgy kezdtek el úszni a vízben, mint egy kígyó vagy egy angolna, ám az állat farokúszója idővel megváltozott.
A moszaszauruszok úgy fejlődtek, hogy testének majdnem a felét hosszú, izmos farokúszója tegye ki, amellyel könnyedén tudta magát a vízben hajtani.
Farkának felépítése hasonló a mai aligátorokéhoz, zömök és erős.
Egyes becslések szerint ennek az erős farokúszónak a segítségével az akár 30 kilométeres óránkénti sebességet is el tudta érni. Lapátszerű mellső végtagjaikkal emellett segítették, hogy ilyen bámulatos sebességre fel tudjon gyorsulni, amikor el akarta kapni a zsákmányt.
Tájékozódásában a sötét és nehéz látási viszonyokkal szolgáló mélyebb vizekben elősegítette az orrán található apró kis lyukak (lorenzini-ampullák) amelyek segítségével
érzékelték más élőlények által kibocsájtott elektromos mezőket.
Továbbá a gyíkoktól megörökölt nyelv öltögetéssel való szaglást segítségül véve a moszaszaurusz elég nagy pontossággal meg tudta határozni, merre találja a zsákmányát.
Az igazi moszaszaurusz fajok azonban nem voltak olyan hatalmasak, mint amilyent a Jurassic World-ben láthattunk.
A filmben szereplő lény körülbelül kétszer akkora, mint a legnagyobb ismert moszaszaurusz kövület
– emelte ki ReBecca Hunt-Foster, a Canyon Country District Bureau of Land Management paleontológusa és John Foster, a Moab Múzeum igazgatója.
Kenneth Lacovara, a Drexel Egyetem akkori paleontológiai és geológiai professzora is elismerte, hogy a filmben látott tengeri hüllő túl nagy, ráadásul
nem mutat pontos képet az állat horogszerű, hátra hajló fogairól, amely a zsákmány megtartására szolgált, erős állkapcsa pedig végzett áldozatával.
A Netherlands Journal of Geosciences tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a moszaszauruszok akkor tűntek el a fosszilis nyilvántartásból, miután egy óriási aszteroida csapódott a Földre.
A gazdag tengeri ökoszisztémák ezután összeomlottak, ami miatt minden moszaszaurusz-féle kihalt és eltűnt örökre.
A tudósok szerint ezután kezdett gyarapodni a krokodilok száma, amelyek átvették a nagy tengeri ragadozók szerepét.