Az alföldi ősközösségek étrendjéről jelent meg egy nemzetközi tanulmány

Szeniczey Tamás és Beatriz Gamarra Rubio a miskolci Herman Ottó Múzeumban a mintavételezés közben

Az ELTE TTK Embertani Tanszékének részvételével egy nemzetközi kutatócsoport fogmaradványokból mutatta ki az alföldi ősközösségek életmódjának és táplálkozási szokásainak alakulását. A vizsgálatból kiderült, hogy a középső rézkorban élő nők inkább gabonaféléket, a férfiak inkább húsféléket fogyasztottak. Az eredmények ugyanakkor azokat a korábbi tanulmányokat nem támasztották alá, miszerint a középső rézkorban a Kárpát-medence keleti részén az állati eredetű táplálék fogyasztása a korábbiakhoz képest nagyobb mértékű volt - közölte csütörtökön az ELTE.

A kutatók legújabb eredményeikről a Scientific Reports című tudományos folyóiratban számoltak be.

Mint írják, a fogak vizsgálatával több ezer éve élt emberi csoportok életmódja, táplálkozási szokásai ismerhetők meg. A nemzetközi kutatócsoport az újkőkor őskori leleteit elemezte.

Az Alföld az őskorban izgalmas térség volt mind régészeti, mind antropológiai szempontból. Ezen a területen jól nyomon követhetők a halászó-vadászó-gyűjtögető életmódról a növénytermesztésre és állattenyésztésre való áttérés kulcslépései. A régió emellett különböző nyugati, keleti és déli eredetű kultúrák találkozási pontja is volt. Mindez azt jelenti, hogy a Kárpát-medence, ezen belül is a mai Magyarország területe kulturális és technológiai szempontból is számos izgalmas folyamat helyszíne lehetett már az őskorban is - olvasható a kutatásról közölt beszámolóban.

Ennek ellenére eddig csak kevés kutatás foglalkozott azzal, hogy az őskor több régészeti korszakát érintve, nagyobb időtávlatot átívelően vizsgálja az őskori emberek táplálkozási szokásait. A nemzetközi kutatócsoport célja a középső újkőkortól (Kr. e. 5500-5000) a késő bronzkorig (Kr. e. 1450-800) terjedő időszakban élt népességek táplálkozási szokásainak vizsgálata volt.

Szeniczey Tamás és Beatriz Gamarra Rubio a miskolci Herman Ottó Múzeumban a mintavételezés közben Forrás: ELTE

"Ebben az időszakban ugyanis hatalmas változások történtek az emberi közösségek életében. Az életmód szociökonómiai, demográfiai, kulturális és biológiai szempontból is jelentősen megváltozott ez alatt a közel 5 évezred alatt" - fejtik ki.

Az újkőkortól a rézkorig terjedő időszakban élt emberek a túlélés érdekében egyre inkább az állattartásra és a növénytermesztésre támaszkodtak. Ezt követően a keleti sztyeppékről érkezett népességek a bronz megművelését lehetővé tevő ismeretei nem csak a földművelést forradalmasították, hanem a települések szerkezetét és a társadalom szerveződését is megváltoztatták"

- magyarázza a közleményben Raquel Hernando, a tanulmány első szerzője, a Katalán Humán Paleoökológiai és Szociális Evolúció Intézet és a Rovira i Virgili Egyetem doktorandusza.

Ezek a folyamatok hatással voltak az egykor élt népességek táplálkozási szokásaira is. A változások megismeréséhez a kutatók egy újfajta módszertant alkalmaztak: egyrészt a fogak mikroszkopikus sérüléseit vizsgálták, másrészt elemezték a csontokból kivont kollagénben, a táplálkozást tükröző stabil izotópok arányát.

Az eredményekből az egykori állati és növényi eredetű táplálék arányára, valamint az elfogyasztott növényi táplálék milyenségére lehet következtetni.

"Mind a fogak zománcrétegének mikrosérülései, mind az izotópos vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a középső kőkorszak különböző közösségeit eltérő táplálkozási szokások jellemezték. Annak ellenére, hogy a középső bronzkorban az újabb növényfajok (például köles) fogyasztásának jelentős növekedése volt megfigyelhető, az nem befolyásolta a fogakon lévő mikrosérülések jellegét. Ez utalhat arra, hogy az új növényfajból készült táplálék nem koptatta erősebben a fogakat, ill. a feldolgozási technika nem változott jelentősen az előző korszakokhoz képest" - mondta Hajdu Tamás, a magyar kutatócsoport vezetője, az ELTE TTK Embertani Tanszékének adjunktusa.

A korábbi tanulmányok eredményei arra világítottak rá, hogy a középső rézkorban a Kárpát-medence keleti részén az állati eredetű táplálék fogyasztása a korábbiakhoz képest nagyobb mértékű volt. Ezt a következtetést a jelen kutatásba bevont egyének elemzése nem támasztotta alá.

A megfigyelések szerint az őskor nagy részében a férfiak és nők étrendje nem különbözött nagymértékben. Az egyetlen kivételt a középső rézkor jelentette. A középső rézkorban a két nem képviselői között az elfogyasztott gabona- és húsfélék arányában jelentkezett némi különbség; úgy tűnik, az előbbit a nők, utóbbit a férfiak építették be jelentősebben étrendjükbe. Ez a megállapítás a korábbi kutatások eredményeit is megerősítette.

Az új tudományos eredmények nem csak az őskorban az Alföldön élt közösségek táplálkozási szokásait illetően szolgáltattak lényeges ismereteket, hanem a két különböző, az étrend elemzésére alkalmas módszer (a zománc mikrosérülések és a stabil izotóp arányok vizsgálata) együttes alkalmazásának fontosságát és hasznosságát is bizonyították.

A közlemény szerint a kutatás során az Alföld északkeleti részén található 17 őskori lelőhelyről feltárt 89 egyén nagyőrlőfogait és csontjait vizsgálták. Az embertani leletanyagot a Herman Ottó Múzeum őrzi. A csontminták és fogak elemzésére Dublinban (University College Dublin), Tarragonában (Seslades Campus), a Bécsi Egyetemen és a Harvardon került sor. Míg a leletek antropológiai hátterét az ELTE TTK Embertani Tanszék, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tár, valamint az ELKH-BTK Régészeti Intézet kutatói biztosították.