Miközben a szakemberek az osztrák A5-ös autópálya építését megelőző feltárást végezték Drasenhofen határában, a Tännau nevű határrészben egy fiatal mamut feldarabolt vázának maradványait is megtalálták. A munkálatok még 2017 nyarán kezdődtek, amikor a régészeti feltárásokra specializálódott Salisbury Kft. egyetlen magyar pályázóként indult a feltárási munkákra irányuló osztrák közbeszerzésen, amelyen sikerrel szerepelt. A hozzánk eljuttatott közleményből az is kiderül, hogy
a közel húsz fős csapat az addig elvégzett feltárás során előkerült leltekből már sejtette, hogy egy felső paleolit vadásztelep húsfeldolgozásának maradványai bújhatnak meg a föld alatt.
Előkerült ugyanis egy penge alapú kőeszköz, amivel őseink valószínűleg állatokat dolgoztak fel.
A legunikálisabb leletnek azonban egy körülbelül négy-öt éves mamut feldarabolt vázának részletei számítanak.
– mutatott rá az ásatásvezető régész. – A csontok elhelyezkedéséből és a rajtuk lévő sérülések alapján a korabeli húsfeldolgozás menetét is meg tudtuk határozni, ami egyedülálló.
A szakemberek megállapították, hogy a területen az utolsó glaciális maximum időszaka előtt, valamikor 15-16 ezer évvel ezelőtt élő emberek a levadászott állatot először nagyobb darabokra darabolták fel, majd a telepre csak a húsban gazdag töredékeket vitték be.
Az itt hagyott csontokat, a koponya és a hozzá tartozó nyaki csigolyákat, az állkapcsot, az agyarakat, valamint az egyik combcsont töredékét teljesen húsmentesítették.
A hosszúcsontokat az ízületi végződésüknél vágták el annak érdekében, hogy a benne lévő gazdag fehérjeforrásnak számító velőhöz hozzáférjenek. Az ausztriai leletek arra utalnak, hogy a koponyával is hasonló módon jártak el: felfordították, majd a koponya alsó részét egy nagyobb ütőkővel felhasogatták és kinyitották, hogy ezáltal hozzáférjenek az agyvelőhöz.
Ezt a mozzanatot a szakemberek szerint jól mutatja a kinyitott koponyaalap mellett megtalált nagy mennyiségű néhány milliméteres nagyságú kvarc kőszilánk, amely az ütőkőből pattanhatott le.
Alsó-Ausztria egyik legkevésbe ismert és feltárt őstörténeti periódusa is életre kelt a 2020. tavaszán kezdődött ásatáson. A magyar régészek magasfeszültségű áramkábelek tartóoszlopainak alapjánál végeztek megelőző feltárást, ahol
meglepődtek, amikor paleolit vadászok nyomaira bukkantak.
Ennek a korszaknak a leletei viszonylag ritkák Ausztriában, ami hangsúlyozza a hely és a leletek fontosságát.
Az aurignaci kultúra korai szakaszának egy telepe került itt elő, ami a fiatalabb őskőkorszakban élt ember korai szakaszáról tanúskodik. A feltárt leletek a felső- paleolitikum vadászainak mindennapjairól mesélnek, de a régió első Homo sapiens vadászainak megjelenésének nyomait is őrzik
– magyarázta Hoffmann József régész, a Salisbury Kft. tulajdonos-ügyvezetője a közleményben.
Hozzátette: a lelőhely nagyban hozzájárul és kiegészíti a tudomány korai homosapiens populációjának vándorlásával kapcsolatos ismereteit.
A tájékoztatás szerint a feltárt terület egyik másik szakaszán egy langobárd temető, a germán népek közé tartozó népcsoport három sírját találták meg.
Az innen előkerült csontok antropológiai vizsgálata jelenleg is zajlik,
ám az első megállapítások alapján a kutatók egy 15-16 éves, egy 22-23 éves és egy 50-59 nő csontvázát találták meg.
És bár a 2020-ban megkezdett ásatáson előkerült telep feltárása már véget ért, de a leletek tudományos feldolgozása még folyamatban van.
A közelmúltban elindult egy osztrák kutatás, amelynek célja összegyűjteni és feldolgozni a paleolit korszakhoz kapcsolódó lelőhelyeket, terepbejárásokat, leleteket, szórványleleteket Alsó-Ausztria területén.
Ebben a projektben a magyar régészek is részt vesznek, akik az utóbbi négy évben két ilyen lelőhelyet is feltártak.
A több évig tartó kutatás eredménye várhatóan egy nemzetközi szinten is hiánypótló monográfia lesz.
A paleolit kutatás Magyarországon sokkal erősebb lábakon áll, mint Ausztriában. A lelőhelyeket gyakran a leletek igen szelektív megőrzése jellemzi, ezért a terület kutatásához és a leletek dokumentálásához speciális ismeretek szükségesek"
– hangsúlyozta Hoffmann József.
Emlékeztetett, hogy Magyarországhoz képest Ausztriában a régészeti törvények is egészen mások, ahol a régészeti leletek nem kerülnek automatikusan az állam tulajdonába. A szomszéd országban a múzeumoknak és a műemlékvédelemnek nincs joga a magánszemélyek által megtalált leleteket a múzeumba vagy az Örökségvédelmi Hivatalba (BDA – Bundesdenkmalamt) szállítani.
Az osztrák műemlékvédelmi törvény előírja, hogy a leleteket a hivatal kérésére a kutatás számára rendelkezésre kell bocsátani és a régészeti leletek állagmegóvásáról a tulajdonosnak kell gondoskodni.
Az ausztriai régészeti kutatás területének a tulajdonosa és az ásató ugyanazon a mértékben, tehát fele-fele arányban osztozik a leleteken. A legtöbb esetben azonban ezekre nem tartanak igényt, ezért vagy
a tartományi múzeumba, vagy az adott településen található muzeális intézményhez, illetve a műemlékvédelemhez kerülnek.
A Salisbury Kft. arról is tájékoztatott, hogy a közelmúltban megnyerte az osztrák A4-3s autópálya egy szakaszának megelőző feltárási munkáit is. Addig azonban folytatódik az A4 sztráda jelenlegi feltárása, ahol a régészek eddig több nagy település nyomaira bukkantak, amelyek különböző korszakokból származnak, a neolitikumtól egészen a középkorig.