A Némó nyomában című, 2003-as animációs film pimasz főhősével ellentétben a pici pók azonban nem veszett el, csak a tudomány számára volt eddig ismeretlen. A vicces pávapókot még tavaly fotózta Sheryl Holliday ausztrál fotós és pókrajongó, a Nature Glenelg Trust ökológiai terepvezetője, aki a képeket megosztotta a legnagyobb közösségi oldalon.
Erre figyelt fel Joseph Schubert, az ausztráliai melbourne-i Victoria Múzeum pók taxonómusa.
Arra gondoltam, hogy talán egy új fajról lehet szó, ezért kapcsolatba léptem a fotóssal, aki küldött nekem néhány képet, hogy tanulmányozni tudjam azokat
– mondta Schubert a LiveScience online tudományos portálnak.
A szakember abban az időben további 13 pávapók fajt azonosított és hétnek adott nevet még 2020-ban.
A táncoló Némóról a dél-ausztráliai Mount Gambier közelében készültek a fotók
és Sheryl Holliday 2020 novemberében öt egyedet (négy hímet és egy nőstényt) is begyűjtött, hogy azokat Schubert tanulmányozni tudja. A pókról szóló leírást végül idén március végén publikálta az Evolutionary Systematics tudományos folyóiratban.
Az állat a Maratus nemo nevet kapta.
A többi pávapókfajhoz hasonlóan az M. nemo élénk színei is csak a hímeknél jelennek meg, míg a nőstények többnyire barnák. Utóbbiakat a szakemberek szerint emiatt csak akkor lehet beazonosítani, ha a hímek közelében tartózkodnak.
A hímek sötétbarna teste fehérrel vegyül, és a narancsszínű foltok találhatók a lábuk közelében és a lábízületeknél
– magyarázta Schubert az új tanulmányban. – Arcuk ragyogó narancssárga, a szemük alatt vízszintes fehér csík és a fejük tetején rövidebb függőleges fehér csíkok vannak.
Ezek a pókok körülbelül akkorák, mint egy rizsszem. A többi pávapókhoz hasonlóan, a M. nemo hímek is bonyolult udvarlási tánccal próbálják meg elkápráztatni a nőstényeket. Schubert megfigyelte, ahogyan
a hím a lábát emelve kezdi a táncát, majd „lassan, részben hajlított testhelyzetben integet".
Amikor aztán egy nőstény közelebb ért, akkor a hím mindkét első lábát meglengette, miközben lelkesen fel és le emelgette a hátsó lábait, „hallható rezgéseket" keltve a levélen, ahol táncolt. A vadonban azonban a hímek még ennél is teljesebb udvarlási rituálét mutathatnak be a kutatók szerint.