Az anglia Ruskin Egyetem tudósai két különböző majomfajt vizsgáltak, amelyek a Brazil Amazonasban élnek: a kritikusan veszélyeztetett, kopasz fejű fehér csupaszpofájú tamarinokat (Saguinus bicolor) és unokatestvéreiket, a vörös kezű tamarinokat (Saguinus midas). Ahogy arra a szakemberek rámutattak, mindkét majomfaj korlátozott számú hívást alkalmaz, amelyeket születésük óta ismernek.
Az emberektől eltérően más főemlősök nem használnak különféle nyelveket.
Ehelyett vokális repertoárjukban rögzített számú „hívás" található, amelyek különféle összefüggéseket ölelnek fel, például ragadozó figyelmeztetéseket és párzási felhívásokat. Noha ezek az állatok hasonló „nyelvet" beszélnek, a fajok mégis kissé másképp kommunikálnak, amit a kutatók ahhoz hasonlítottak, ahogyan a britek és az amerikaiak angolul beszélnek.
A Behavioral Ecology and Sociobiology folyóiratban megjelent tanulmány szerint amikor a majmok azonos környezetben éltek, akkor a vörös kezű tamarinok megváltoztatták hívásaik gyakoriságát és időtartamát, hogy azok olyanok legyenek, mint a csupaszpofájú tamarinok hívásai.
Mindez rendkívüli hasonlóságot mutat ahhoz, ahogyan az emberek is megpróbálnak alkalmazkodni egymás akcentusához, ha az adott országban járnak.
Ahogy arra a kutatás rámutatott, a vörös kezű tamarinok elfogadták szomszédaik hívásait a közös területen.
Valószínűleg azonos környezet esetén mindez segíthet a fajoknak megérteni egymást és szabályozni a területi vitákat
– mondta Dr. Jacob Dunn, a tanulmány vezető szerzője és az Anglia Ruskin Egyetem evolúcióbiológiai docense a The Guardian online portálnak. – A két faj amúgy gyakorlatilag ugyanazt a nyelvet beszéli, de az együttműködés érdekében meg kell érteniük egymás akcentusait.
Hozzátette, hogy az állatok így bizonyos korlátok között játszanak: a hívást hosszabbá, kissé magasabb vagy alacsonyabb frekvenciává, vagy kissé durvábbá, esetleg kissé tónusosabbá tehetik. Valamennyire megváltoztathatják a „nyelvet", de lényegében mindig ugyanazt „mondják".