Az első fekete szamuráj, aki rabszolgaként érkezett Japánba

Yasuke végigjárta a ranglétrát, és a fekete bőrű rabszolga szamuráj lett

Csaknem 450 évvel ezelőtt egy, a jezsuiták szolgálatában álló afrikai férfi, egy egzotikus rabszolga érkezett Japánba. Ő volt az első külföldi születésű ember, aki később kiérdemelte a szamuráj címet, amelyet a japánul gyakran a „busi" elnevezéssel is illetnek.

Nagy hangsúlyt fektet a mértékletességre

A 12. század végére a szamuráj elnevezés a „busi" szinonimájává vált és a középső, illetve a felső harcos osztály jelentést párosítottak hozzá. A szamurájok katonai kiképzésben részesültek és egy belső társadalmi csoporthoz tartoztak.

Követték a busidó-t, vagyis a „harcos útját", a japán szamurájok életmódját meghatározó szigorú normarendszert, ami részben hasonló a lovagiasság eszményéhez.

Japán szamuráj páncélban az 1860-as években (Felice Beato fényképe) Forrás: Wikimedia Commons/Felice Beato

A szamurájok nagy hangsúlyt fektettek a mértékletességre, egyszerűségre, a lojalitásra, a harcművészetek gyakorlására és a harcos becsületére. A busidóban konfuciánus és buddhista hatások is felfedezhetők a bölcsesség és a higgadtság éltetésében. Ezek azonban az egyes szamuráj korszakok szerint változtak a 9. és a 12. század között.

A Meidzsi-restaurációig (1868) a szamurájok adták a sógunátusok katonai támaszát;

a japán császár a modern nemzetállam kialakítására összpontosított. A restauráció során Japán megnyitotta kapuit a világ felé, létrehozták az első alkotmányt, minisztériumok alakultak, létrejött az első parlament, az iparban és az oktatásban is jelentős fejlődés mutatkozott.

Egy jezsuita társaságában érkezett Japánba

Keveset tudunk Yasuke korai életéről, aki az első feketebőrű rabszolgák között lehetett, akik partra léptek Japánban, idézi fel az afrikai szamuráj történetét a HeritageDaily online tudományos portál.

A korabeli rabszolgák többségéhez hasonlóan róla sem tudhatjuk biztosan, hogy hol született.

François Solier jezsuita pap 1627-ben írt könyvében azonban azt állította, hogy Yasuke valószínűleg Mozambikból származott, bár más források szerint Dél-Szudánból vagy Etiópiából. A korabeli feljegyzésekből az viszont kiderül, hogy egy Alessandro Valignano nevű jezsuita társaságában érkezett Japánba 1579-ben, aki később Yasuke kíséretében vezetett jezsuita missziókat Kiotó fővárosában.

Yasuke végigjárta a ranglétrát, és a fekete bőrű rabszolga szamuráj lett Forrás: Pinterest

Lawrence Winkler történész szerint a fekete bőrű, afrikai férfi szenzációt és felzúdulást váltott ki a helyi lakosság körében, amerre járt.

Magassága 6 shaku 2 sun volt... és fekete volt, a bőre meg olyan, mint a szén

– legalábbis a szamuráj, Matsudaira Ietáda korabeli beszámolója szerint.

Mindez azt jelenti, hogy a feljegyzések szerint Yasuke mintegy száznyolcvan centiméter magas lehetett, ami jóval magasabbnak számított, mint bármelyik korabeli japán férfi.

Felkeltette egy hadúr figyelmét is

Röviddel megérkezésük után Yasuke-t bemutatták az egyik hadúrnak. A daimjóra, Nobunaga Odara akkoriban Japán első „nagy egyesítőjéként" tekintettek. A Shinchō kōki, Lord Nobunaga Edo-korban összeállított krónikája így írja le a találkozót:

„Egy fekete szolga érkezett a keresztény országokból. A férfi egészséges volt, jó magaviseletű és Nobunaga dicsérte az erejét. Unokaöccse nagyobb pénzösszeget adott neki az első találkozón" – írja.

A történelmi feljegyzések alapján valószínű, hogy Yasuke beszélt néhány szót japánul, ami felkeltette a hadúr figyelmét.

Oda Nobunaga, a hadúr egy korabeli ábrázoláson Forrás: Public Domain

Szívesen beszélgetetett vele, majd később maga mellé vette. Később úgy döntött, hogy felszabadítja a férfit, akinek otthont adott és egy olyan szamurájkardot, amit csak a japán harci elit tagjai viselhettek. Az egykori rabszolga ezzel rangot is kapott, ami kötelességgel járt; ettől kezdve hűséggel szolgálta Nobunagát.

Yasuka sorsa azonban újabb fordulatot vett, amikor 1582-ben Akecsi Micuhide, a daimjó egyik szamurája elárulta gazdáját, aki megtámadta a hadúrt a kiotói Honnódzsi-templomban.

Nobunaga az utolsó erejéig harcolt, ám végül a szeppuku útját választotta, amely a japán rituális öngyilkosság egyik formája. A fekete szamurájt viszont nem ölték meg a támadók, feltehetően azért, mert nem volt japán származású.

A történészek azt feltételezik, hogy Yasukát egy jezsuita misszióra száműzték, ám a hadúr halálát követő időszakból nem lelhető fel olyan történelmi szöveg, amely további említést tenne az afrikai szamurájról.