A kis pólingok tőlünk jóval északabbra, a tundrákon költenek. Magyarországon leginkább csak a tavaszi vonulásuk során találkozhatunk velük. A kardoskúti Fehér-tónál március elején jelentek meg az első, néhány példányos csapatok, a hónap végén pedig már 28 madarat számoltak. Számuk folyamatosan növekedett, április 2-án elérte a 107-et, április 10-én pedig 221-es létszámmal tetőzött. Ezután csökkenő tendencia következett, április 20-án 156, április 26-án pedig már csak 41 madarat számoltak. Az éjszakákat a tavon töltötték, a hajnali kihúzáskor pedig a környező gyepekre mentek táplálkozni. A mezőn sétálgatva felkapdosták az útjukba kerülő tücsköket, rovarokat.
A kis pólingok magyarországi vonulási útvonala a Tiszántúlon vezet keresztül, s Kardoskúton van az egyik legfontosabb állomáshelyük. Az utóbbi években a Biharugrai-halastavak térségében is egyre többször bukkannak fel, lehetséges tehát, hogy útvonaluk kissé keletebbre is eltolódott.
Tavaly százas csapatokat is megfigyeltek Biharugrán, idén azonban inkább a kisebb, 15-20 példányos csapatok a jellemzőek. Leggyakrabban a lecsapolt halastavakon és a környező legelőkön, pusztafoltokon állnak meg táplálkozni.
A Körös-Maros Nemzeti Parkban csak a tavaszi vonuláskor állomásoznak kis pólingok, ősszel nagyon ritkán.
Ezek a madarak ugyanis gyakran megállás nélkül teszik meg a költőhelyről a telelőhelyre vezető, több ezer kilométeres utat.
Volt olyan jelölt példány, amely Izlandról Gambiába három és fél nap alatt repült el anélkül, hogy egyetlen egyszer is megállt volna.
(Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park, Magyar Madártani És Természetvédelmi Egyesület))