Az új megoldást az állatkert új galériájának, az „Apró Óriások" névre hallgató tárlat megnyitójára rendezik, amelyet az élővilágot fenntartó, apró gerinctelen teremtményeknek szentelnek. Az épített korallzátony tartály és annak hét méter széles ablaka képezi majd a kiállítás központi elemét.
Az új bemutató célja azonban túlmutat a korallzátonyok csodájának és dicsőségének puszta bemutatásán.
Szemlélteti a legújabb kutatási erőfeszítéseket is, amelyet a tudósok annak érdekében tesznek, hogy megállítsák a világ korallzátonyainak pusztulását, miközben a globális felmelegedés felmelegíti az óceánokat, kifehéríti és tönkreteszi a korallokat.
A korallzátonyok a legkülönfélébb ökoszisztémák a Földön, és szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy milyen csodálatosak
– mondta Paul Pearce-Kelly, a londoni Zoológiai Társaság gerinctelenek és a halak vezető kurátora a The Guardian online portálnak. – Mindazonáltal ki akarjuk emelni azokat a kutatási és megőrzési erőfeszítéseket is, amelyeket a szakemberek most tesznek annak érdekében, hogy megpróbálják megmenteni őket a globális felmelegedés veszélyétől.
Hozzátette: szeretnék, hogy a nyilvánosság lássa, hogy a tudományos világ mit tesz azért, hogy megpróbálja megmenteni ezeket a csodákat.
A korallok apró virágállatok, egyfajta csalánozók, amelyek minden trópusi és szubtrópusi tengerben, valamint a mérsékelt öv tengereiben megtalálhatók. A tengerfenékbe kapaszkodnak, és egyesével vagy több ezer korallpolipból álló kolóniákban élnek.
Ezek az igencsak törékeny élőlények ragyogó színüket a bennük élő algáktól kapják.
Utóbbiak védelmet kapnak, míg a napsugarak fotoszintézise tápanyagot nyújt a korallok számára. Ez a kényelmes szimbiotikus kapcsolat olyan korallzátonyok növekedéséhez vezetett, amelyek a bolygó óceánjának 0,1 százalékát borítják, miközben
a tengeri fajok, köztük halak, puhatestűek, szivacsok és kagylók több mint 25 százalékának biztosítanak otthont.
Ennek eredményeként néha „a tenger esőerdőinek" is nevezik őket, bár az összehasonlítást egyes természettudósok, köztük David Attenborough is megvetik.
Az emberek azt mondják, hogy nem lehet lerombolni az esőerdőt
– jelentette ki Attenborough. – De ez egyszerűen nem igaz. Odamész, és az első dolog, amire gondolsz: hol a fenében vannak a madarak? Hol vannak az állatok? Természetesen a fákba bújnak. Nem, ha szépségre és vadvilágra vágysz, akkor a korallzátonyokra vágysz. Tegyen fel egy maszkot, és dugja a fejét a víz alá: a látvány észbontó.
Sajnos ezeket a fenséges természeti csodákat most igen komoly veszély fenyegeti. A legközvetlenebb probléma egyfajta stressz formájában jelentkezik.
Az emelkedő óceáni hőmérséklet miatt a korallfehéredés egyre gyakoribb: a folyamat során a korallok elveszítik a rájuk jellemző színüket, mert a velük szimbiózisban élő mikroalgák elpusztulnak az óceánvízben bekövetkező változások miatt.
És ez még csak a kezdet. A további fenyegetések közé tartozik az óceán savasságának fokozódása, a tengerszint emelkedése, a viharok, az egyre kevesebb oxigén és az óceán jelenlegi változásai. Közben az éghajlati válság tovább növeli a betegségek veszélyét és súlyosbítja az élőhelyek pusztulását, amit a túlhalászat és az emberek által okozott szennyezés még inkább fokoz.
Mindezek eredményeként hatalmas területek – köztük az ausztráliai Nagy-korallzátony nagyobb részei – már megsemmisültek,
és a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy 2050-ig a zátonyok több mint 90 százaléka eltűnhet, hacsak nem teszünk sürgős intézkedéseket a globális felmelegedés és üvegházhatásúgáz-kibocsátások kezelésére.
A korallzátonyokra úgy is gondolhatunk, mint a bányában lévő kanárimadarakra
– mutatott rá Pearce-Kelly. – Igazán súlyos körülményeket, többek közt óriási hullámokat, eróziót és egyéb tényezőket kell túlélniük; ráadásul amikor a dolgok rosszra fordulnak az óceánokban, akkor a korallok reagálnak elsőként.
Hozzátette: pontosan ezt látjuk most. Meglátása szerint a korallzátonyok haldokolnak, és „azt mondják nekünk, hogy bolygónkkal valami nincs rendben."
Az idén Glasgowban tartott Cop26 klímakonferencián hozott döntések döntő fontosságúak lesznek a globális fűtés lelassításában, illetve a tenger által felszívódó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében.
Ez a folyamat óceán elsavasodásához vezet.
Ám mindkettő segíthet a fenyegetett korallzátonyok védelmében. A tudósok most azon dolgoznak, hogy megpróbálják meghatározni a túlmelegedett óceánjainkat túlélő, szívós koralltörzseket. Ezeknek a kutatásoknak egy részét a londoni állatkertben fogják elvégezni.
Új korallzátony-tartályunk mögött laboratóriumokat építettünk, ahol a szakemberek a korallfajokat fogják tanulmányozni
– magyarázta Pearce-Kelly. – Az egyik célunk, hogy kutatást végezzünk olyan fajokon, amelyek a leginkább képesek a melegebb, savasabb vizekben túlélni; a másik az, hogy megpróbálja növelni a korallok szaporodási arányát.
Az akvárium-alapú kutatások lehetővé tették egyes korallok mesterséges szaporodását, ami segítheti a korallzátonyok helyreállítását.
Ráadásul ha ez kiterjeszthető minden fajra, akkor a kutatók fontolóra vehetik az úgynevezett korall-szaporítási programok elindítását, évente akár többször is. Ez a szakemberek szerint óriási segítség lenne a rossz állapotú zátonyok helyreállításában.
Az ezen a területen végzett kutatásokat a világ laboratóriumaiban dolgozzák majd fel, az új londoni állatkerti létesítmény pedig ehhez a globális hálózathoz kapcsolódik. Az egyik központban végzett vizsgálatokat ezután egy másikban is kipróbálhatják majd a szakemberek. Ezeket aztán meg lehet jeleníteni az „Apró Óriások" tartályában.
Nagyon fontos az az előrelépés, amelyet azért tettünk, hogy a korallok képessé váljanak túlélni egy gyorsan melegedő világban
– hangsúlyozta Pearce-Kelly. – Szeretnénk mindezt megmutatni a nyilvánosság számára, és arra ösztönözni az embereket, hogy higgyék el, hogy tehetünk valamit a bolygó zátonyainak megmentéséért.
Hozzáfűzte: korallzátonyaink megmentése kritikusan fontos ökológiai cél.