Már építik fészküket a nyár madarai, a sárgarigók

Sárgarigó (Oriolus oriolus). A sárgarigó hurokvonuló: tavasszal nyugatabbi útvonalon érkezik vissza afrikai telelőhelyéről, mint ahol ősszel elvonult. Nagyon rövid ideig tartózkodik hazánkban, csak április-májusban érkezik meg, augusztusban pedig a madarak nagy része el is vonul. Fotó: Marik Pál

„Lement a nap a maga járásán, sárgarigó szól a Tisza partján..." ahogyan a közismert nóta is bizonyítja, a sárgarigó a magyar nép egyik kedves madara. Jellegzetes hangját a Körös-Maros Nemzeti Park tájain gyakran hallhatjuk.

Több urbanizálódott madárfajjal ellentétben, a sárgarigó a falu és a határ madara maradt, nagyobb városokban, parkokban ritkán telepszik meg. Többnyire csak a hangját hallhatjuk, magát a madarat ritkán pillanthatjuk meg, legfeljebb akkor, ha egyik facsoportból a másikba száll. A hímek különösen szép színekben pompáznak, szárnyuk fekete, hátuk és mellük aranyló sárga, innen kapta a faj népi nevét, az aranymálinkót. A tojók szerényebb színezetűek, zöldes-sárga, halványabb színek jellemzik őket.
A sárgarigó közismert hangja valóban egyedi, úgy énekel, fuvolázik a fák lombkoronái között, mint egy hangszer. A nyár madara, hiszen nagyon későn, csak április végén, május elején érkezik és augusztus végén, szeptember elején már távozik is tőlünk. Neve ellenére nincs közeli rokonságban a rigókkal, rendszertanilag külön családba a sárgarigófélék családjába soroljuk.

Életmódja is jelentősen eltér a rigófélékétől, szinte kizárólag a lombkoronában él és ott táplálkozik, a földön szinte soha nem látni.

Fő tápláléka is a lombkoronában élő rovarokhoz köthető, elsősorban hernyókat, bogarakat fogyaszt, de gyümölcsérés idején szívesen megkóstolja a cseresznyét, barackot, az eperfák termését is.

Sárgarigó (Oriolus oriolus). A sárgarigó hurokvonuló: tavasszal nyugatabbi útvonalon érkezik vissza afrikai telelőhelyéről, mint ahol ősszel elvonult. Nagyon rövid ideig tartózkodik hazánkban, csak április-májusban érkezik meg, augusztusban pedig a madarak nagy része el is vonul. Fotó: Marik Pál Forrás: https://www.kmnp.hu/hu/hirek/mar-epitik-feszkuket-a-nyar-madarai-a-sargarigok-229

Elsősorban az Alföld és a dombvidék madara, ligetes erdőfoltok, erdősávok, tanyák melletti fásítások, faluszéli kertek, gyümölcsösök, folyómenti ligeterdők tartoznak a fő költőhelyei közé. Évente egyszer költ, 4-5 tojást rak.

Fészke igazi remekmű, ágvillára fűzi fel és onnan zsákszerűen lógatja le kibélelt, puha otthonát.

Fészekalja május végére lesz teljes.
A sárgarigó nem tartozik a ritka madaraink közé és reméljük, hogy csodás fuvolázását a jövőben is sűrűn hallhatjuk majd a nyári reggeleken és estéken.

(Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park)

Az alábbi videón sárgarigó látható és hallható.