A tudósok már korábban is feltételezték, hogy bizonyos életformák megjelenhettek az Europán, a Geophysical Research Letters című szakfolyóirat friss számában megjelent tanulmány pedig tovább erősítik ezt a hipotézist.
Kutatásunk újabb bizonyítékot talált arra, hogy az Europa felszín alatti óceánja kedvező környezetet biztosít az élet megjelenéséhez
– írta a NASA honlapján megjelentetett közleményben Marie Běhounková, a csehországi Károly Egyetem munkatársa. – Az Europa azon kevés égitestek egyike lehet, amelyek több milliárd éven keresztül megőrizték vulkáni aktivitásukat, és óriási mennyiségű víztartalékkal és tartós energiaforrással rendelkeznek."
Egy laikus külső szemlélő valószínűleg nem érti, miért izgatja annyira a szakértők fantáziáját egy Naptól viszonylag távoli, teljesen halottnak tűnő jeges világ, ahol a felszíni hőmérséklet alig éri el a – 140 Celsius-fokot. A hold felszínén valószínűleg nem is érdemes keresgélni az organizmusokat, ám teljesen más a helyzet, ha a mélyben rejtőző óceánt vizsgáljuk.
Az általunk ismert élet jelentős részben a növények fotoszintézisén alapuló tápláléklánctól függ, de vannak olyan élőlények, amik a legsötétebb régiókban is fennmaradnak; utóbbiak főleg baktériumok, amik a Földön a mélytengeri vulkanikus kürtők környékén élnek, és kemoszintézissel építik fel önmagukat.
A baktériumokat természetesen más lények is bekebelezhetik, így ott is stabil táplálékláncok jöhetnek létre, ahol egyáltalán nincs fény.
Ismert, hogy az Europa felszíne alatt egy globális, sós vizű óceán húzódik; megfigyelték, hogy a jeges kéreg repedésein keresztül gejzírek lövellnek ki a felszínre, emellett a Hubble felvételeinek elemzésével nátrium-kloridra, azaz közönséges konyhasóra bukkantak a holdon. Ezek a körülmények már önmagukban kedveznek a kemoszintézisen alapuló élet megjelenésének, arra azonban idáig nem sikerült választ találni, vannak-e hidrotermális kürtők az Europa rejtett óceánjának fenekén.
Az egészen biztos, hogy a Jupiter legbelső holdján, az Ión heves vulkáni tevékenység tapasztalható, amit az óriásbolygó (és többi holdjának) gravitációs vonzása tart életben. Az Europa távolabb van a Jupitertől, így kérdéses, hasonló folyamatok játszódnak-e rajta, mint az Ión. Běhounková és munkatársai ennek próbáltak utána járni.
A kutatók részletesen modellezték, miként fejlődött az Europa belseje az évmilliárdok során. A szimuláció több olyan mechanizmust bemutatott, ami akadályozza a hold teljes egészének megfagyását.
Az első dolog, ami kiderült, hogy főként az Europa korai időszakában a holdköpeny radioaktív elemeinek bomlása során jelentős hő szabadulhatott fel, ami melegen tartotta az égitest belsejét.
A másik dolog, hogy idővel a Jupiter körüli keringés során, az árapályerők keltette feszültség hatására az Europa belsejében hő keletkezett, ami megolvasztotta a kőzetrétegeket.
A keletkező magma ez után vulkáni folyamatokat indított be, amik ma is tarthatnak, különösen a magasabb szélességi körök közelében, a sarki régióknál.
Szerencsére az elkövetkezendő években több űrszonda is vizsgálni fogja az Europát.
Az egyik a NASA Clipper nevű műholdja, ami nem fog pályára állni a hold körül, hanem többször, közel halad el az égitest mellett, és kameráival nagyfelbontású képeket készít a felszínéről. Műszerei mérni fogják az Europa mágneses mezejének erőségét és irányát, és a jégkérgen áthatoló radarja meghatározza, milyen vastag a jég az óceán fölött. Hasonló mérések várhatóak az Európai Űrügynökség (ESA) JUICE (JUpiter ICy moons Explorer) névre keresztelt műholdjától is.
A most ismertetett modell eredménye jó támpontot adhat arra nézve, hogy mit érdemes a kutatóknak keresniük.
A gravitációs anomáliák mélyben zajló magmatikus folyamatra utalhatnak, továbbá az Europa vékony légkörében jelenlévő hidrogén és metán a hidrotermális kürtők környékén zajló kémiai reakciók produktumai lehetnek. Amennyiben a felszínen sikerülne friss, óceánból származó anyaglerakódást azonosítani, az szintén vulkáni aktivitást jelezhet.