A világ leglustább állatai annyira lomhák, hogy még vizsgálni is alig lehet őket

John Nyakatura nagyon összebarátkozott a Julius nevű lajhárral

A lajhárok anatómiai felépítése úgy alakult az evolúció folyamán, hogy az állatok a lehető legkevesebb energiát használják fel megfontolt életmódjuk során. A világ leglustább állatai úgy mozognak, mintha az ágak alján sétálnának, csak mindezt rettentő lassan teszik.

A jenai Friedrich Schiller Egyetem zoológusai arra voltak kíváncsiak, miként alkalmazkodott a lajhárok anatómiája cseppet sem sietős életmódjukhoz. A vizsgálatok során egy röntgensugaras videofelvevő készüléket használtak, s mint a tanulmány vezetője,

John Nyakatura elmondta, legnagyobb meglepetésükre a lajhárok helyváltoztatása alapvetően nem különbözik olyan jelentősen a többi emlősétől, mint korábban gondolták.

A lajhárok mozgásának vizsgálata nem egyszerű feladat, mert laboratóriumban is nehéz rávenni őket a helyváltoztatásra. Nyakatura elmondta, hogy első lajhárjuk, Mats, egyszerűen nem volt hajlandó végigmenni a kutatók által a kamera elé szerelt farúdon. Ezért odaajándékozták egy állatkertnek, és a világsajtót is bejárta a hír, hogy

megtalálták a "világ leglustább állatát".

John Nyakatura nagyon összebarátkozott a Julius nevű lajhárral Forrás: John Nyakatura/FSU

Az újabb lajhárokkal már több szerencséjük volt. Mindhárom kétujjú lajhár hajlandó volt a filmszereplésre.

A felvételek elemzéséből kiderült, hogy a lábak helyzete és az ízületek hajlása járás közben pontosan megegyezik a többi emlősével. Úgy képzelhetjük el a lajhárok mozgását, mintha az ágak alján sétálnának, csak ezt jóval lassabban teszik, mint a többi négylábú állat, mondta Nyakatura.

Az evolúciós biológus azonban határozott anatómiai különbségeket is felfedezett az állatoknál. A lajhároknak nagyon hosszú a karjuk, viszont nagyon rövid a lapockacsontjuk, emiatt szabadon mozog a keskeny, kerekded mellkas tetején. Ezenkívül egyes izomtapadási pontok áthelyeződése is megfigyelhető, ami lehetővé teszi, hogy a legkisebb energiabefektetéssel tartsák meg testsúlyukat.

Kétujjú lajhár fejének és mellkasának röntgenképe. A röntgenképen láthatóvá válnak a különböző ízületek, például a vállízület mozgása Forrás: John Nyakatura/FSU

Az evolúció folyamán a lajhárok adaptációja a mozgás lassú, energiatakarékos módjához kizárólag az anatómiájuk révén valósult meg"

- foglalta össze a kutatások eredményeit Nyakatura. Ami még meglepőbb, hogy ez az adaptáció külön-külön alakult ki az evolúció során a kétujjú és a háromujjú lajhároknál. A külső hasonlóság és az életmódbeli egyezőség ellenére ugyanis a két állatcsoport evolúciós szempontból csak távoli rokonságban áll egymással.

Két- és háromujjú lajhárok

A lajhárok rendszertanilag két csoportra oszthatók, a kétujjú és a háromujjú lajhárokra; előbbibe kettő, utóbbiba négy faj tartozik. Az emlősökön belül a vendégízületesek közé sorolják őket, ide tartoznak még a hangyászok és a tatuk is. Két fajuk, a háromujjú lajhár (Bradypus tridactylus) és a szintén háromujjúak közé tartozó törpelajhár (Bradypus pygmaeus) nemzetközi védettség alatt áll. A legnagyobb veszélyt rájuk nézve is az élőhelyek eltűnése jelenti, a törpelajhár ráadásul csak egyetlenegy, 3,4 négyzetkilométeres szigeten fordul elő Panama partjainál.