Bakócz Tamás 1442 körül született Erdődön, a Drágfi nemzetség egyik kerékgyártó jobbágyának fiaként. A papi pályára lépett és idővel titeli préposttá lett bátyja pártfogásával tanulhatott a domonkosoknál, majd a sziléziai Boroszlóban (ma Wroclaw, Lengyelország), Krakkóban, Padovában és Ferrarában.
Külföldi tanulmányai után Hunyadi Mátyás közvetlen környezetébe került.
Bakócz Tamás a sziléziai hadjárat idején, Boroszló ostroma alatt adott tanácsaival hívta fel magára a király figyelmét. Előbb a kancelláriában kapott hivatalt, majd 1480-ban elnyerte a bátyja és Janus Pannonius által is viselt titeli prépostságot. Idővel a király titkára, Hunyadi Mátyás bizalmasa, továbbá királyi tanácsos és győri érsek lett.
Mátyás 1490 áprilisában bekövetkezett halála után is megtartotta a befolyását.
A magyar királlyá megválasztott gyenge és erélytelen II. Ulászló mellett Bakócz Tamás töltötte be a kancellári posztot, akit hatalma és óriási befolyása miatt "második királyként" emlegettek.
1497-ben megszerezte a leggazdagabb magyar egyházi javadalmat, az egri püspökséget, amit még abban az évben elcserélt a jóval nagyobb egyházi-politikai befolyást jelentő esztergomi érsekségre, az ekkor alig 15 éves Estei Hyppolittal. Aragóniai Beatrix királyné unokatestvére nyolcévesen lett Magyarország prímása, de gyermekkorúsága miatt természetesen az egyházmegyét nem kormányozhatta, viszont a bevételeivel rendelkezhetett.
Az esztergomi javadalom elcserélése után hazatért Itáliába. VI. Sándor pápa három évvel később kardinálissá tette, és elküldte Bakócznak a bíborosi kalapot, II. Gyula pápa 1510-ben pedig konstantinápolyi pátriárkává nevezte ki.
Az immár európai tényezőnek számító Bakócz ügyesen lavírozott a folytonosan változó hatalmi szövetségek között,
a pápa és a keresztény uralkodók ellentéteinek csitítására, békítésére törekedett, így egyre több lekötelezettre tett szert.
A betegeskedő II. Gyula pápa 1512-ben zsinatot hívott össze, Rómába. A tanácskozás egyik nagy eseménye Bakócz diadalmas bevonulása volt: a város feldíszítve fogadta, emberei pedig bőkezűen szórták az aranyat az ujjongó nép közé. A magyar főpap úgy fogadta a rómaiak üdvözlését, mint egy hamisítatlan reneszánsz fejedelem.
Amikor II. Gyula pápa 1513 elején meghalt, Bakócz vált az egyház és a pápai állam egyik ideiglenes kormányzójává, és az egyetlen magyar lett, aki valaha is a pápaválasztás komoly esélyesének számított. A diadaltól, Szent Péter trónjának megszerzésétől azonban ellenfelei - köztük az egyébként ősellenség Mediciek és a Fugger bankárház - összefogása elütötte.
A konklávé második szavazásából végül egy Medici került ki győztesen. Az új Medici- pápa a X. Leó nevet vette fel - utalásként a szent pápára, aki annak idején megmentette Rómát a barbár hunoktól.
Érdekesség, hogy X. Leó volt az utolsó egyházfő, aki megválasztásakor még nem volt pap, csak négy nappal később szentelték fel.
Bakócz csalódottan, pápai legátusként tért haza Rómából, kezében a török elleni keresztes háborúra felhívó pápai bullával, amit X. Leó egyfajta fájdalomdíjként adott a magyar bíborosnak.
A bullát országszerte kihirdették a templomokban,
aminek hatására 1514 elején tízezrek sereglettek össze Budán, de miután lefújták a török elleni hadjáratot, a hír hallatán lázadozó keresztesek Dózsa György vezetésével nem a pogány, hanem a földesuraik ellen indultak meg.
A véres harcok árán levert felkelésért a főurak közül sokan Bakóczot tették felelőssé, akinek befolyása II. Ulászló két évvel később, 1516-ban bekövetkezett halála után tovább csökkent. A hatalmas vagyona viszont megmaradt, és ebből sokat költött diákok iskoláztatására, könyvekre, művészetekre. Befejeztette az egri székesegyház szentélyét
és Esztergomban megépítette a róla elnevezett vörös márvány kápolnát,
egyik legszebb fennmaradt korai reneszánsz emlékünket.
(Amikor a 15 éves háború idején 1594-ben a török kézen lévő esztergomi várat megostromolták a keresztény hadak, a lőportárként használt székesegyház felrobbant. Csodával határos módon egyedül csak a kápolna maradt épségben. A 19. században, az új bazilika építésekor 1600 darabra szedték szét, és tájolását megváltoztatva illesztették be a székesegyházba.)
A köszvénytől gyötört, betegeskedő Bakócz Tamás élete utolsó éveit szinte teljes visszavonultságban töltötte. 1519-ben szélütés érte, s 1521. június 15-én halt meg Esztergomban. A róla elnevezett kápolnában temették el, kincseiből főpapi lánca, keresztje, kelyhe, miseruhája és graduáléja maradt fenn.
Szülővárosában, Erdődön (ma Ardud, Románia) szobrot állítottak az emlékére. Herczeg Ferenc „Az élet kapuja" címmel regényt, Tóth-Máthé Miklós pedig „A nagyrahivatott" címmel írt történelmi drámát róla. Az idei évforduló alkalmából Esztergomban emléknapot tartottak, amelyen első alkalommal vetítették le a Tóth-Máthé Miklós műve alapján készül tévéjátékot.
(Forrás: MTVA Sajtóarchívum)