Egy ősi homokkőlapra bukkant az egyik egyiptomi gazdálkodó, miközben a földjét készítette elő a művelésre, Kairótól mintegy 100 kilométerrel északkeletre. A férfi ezután felkereste a turisztikai és régiségügyi hatóságot a felfedezéssel kapcsolatban.
A sztélé hossza 580 centiméter, szélessége 260 centiméter és vastagsága 110 centiméter; a tetejére egy szárnyas napkorong került, amit a korabeliek Ré napistenhez társítottak.
A faragott, vésett jelekkel vagy feliratokkal, gyakran ábrázolásokkal is ellátott nagyméretű kőtáblán II. Uahibré Haaib fáraó pajzsdísze látható, alatta 15 sornyi hieroglifás írás található. A fáradó uralkodása idején már erősen érezhető Egyiptom hellenizálódása, a betelepedő idegen etnikumok nagy feszültségeket váltottak ki országában.
Egyiptom 26. dinasztiájának uralkodója az instabil belső helyzet miatt vereségeket szenvedett Babilontól,
végül időszámításunk előtt 566-ban polgárháborús viszonyok mellett, és homályos körülmények között hunyt el.
A sztélé talán egy katonai hadjárattal van összefüggésben, amelyet II. Uahibré Haaib Egyiptomtól keleti irányba folytatott
– mondta Mostafa Waziri, a Régiségek Legfelsőbb Tanácsának főtitkára a LiveScience online tudományos portának.
Sztélé, amelyet többnyire emlékműnek vagy síremléknek emeltek
Gyakran egy terület határainak jelölésére, városalapítás vagy győzelmes csaták emlékének megörökítésére is használták.Használata széles körben elterjedt az ókori Közel-Keleten, Egyiptomban, Görögországban, továbbá Kínában és Belső-Mongóliában, valamint Közép-Amerikában az olmék és a maja civilizáció területén.
A sztélék régi kultúrák, gyakran egész eltűnt népek vagy civilizációk tanúi. Esetenként a történelem legfontosabb forrásai közé tartoznak, mint pl. Hammurapi törvényoszlopa, az óbabiloni kor egyik legfontosabb szövegemléke, mely a párizsi Louvre-ban található. Sok más múzeum, köztük a budapesti Szépművészeti Múzeum is őriz közülük néhányat, ilyen pl. Hormesz kincstárőr sztéléje az ókori Egyiptomból (Újbirodalom).
(Wikimedia Commons)
Hérodotosz ókori görög történetíró szerint a fáraó költséges és veszteséges háborút vívott a föníciaiak ellen, amelyekbe számos egyiptomi katona hunyt el. Egy katonai lázadásról is van adat, amely szerint az elephantinéi helyőrség egyiptomi és idegen csapatai közti súrlódások miatt a katonák távozni akartak Egyiptomból és Núbiában letelepedni.
Ez arra utal, hogy az Egyiptomban hagyományos idegenekkel szembeni tartózkodás már nyílt gyűlölködésbe csapott át.
Nem véletlen, hogy a későbbi hasonló események sorsfordítóak voltak Uahibré számára is.
Az azonban egyelőre még nem világos, hogy a most felfedezett lelet új megvilágításba helyezi-e ezeket az eseményeket.