Az 53 centiméter hosszú és körülbelül 2,5 centiméter vastagságú kígyóformát egyetlen fadarabból faraghatták.
Sok rendkívüli dolgot láttam már régész pályafutásom során, ám ennek a figurának a felfedezése teljesen szótlanná tett és borzongást keltett bennem
– mondta Satu Koivisto régész, a finn Turku Egyetem posztdoktori kutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak, aki a tárgy megtalálásának helyén, Järvensuoban kutat.
Hozzátette: a figura nagyon naturalisztikus, és leginkább egy vízisiklóra (Natrix natrix) vagy egy keresztes viperára (Vipera berus) hasonlít. Mindez azért is érdekes, mivel a viperának fontos szerep jutott a vallásban és varázslatban.
Az Antiquity tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a faragás dekoratív célokat is szolgálhatott, de talán inkább egy sámán által alkalmazott szent tárgy lehetett. Ahogy a tudósok fogalmaztak, „előzetes hipotézisként ésszerűnek tűnik, ha a műtárgyat a vallási szférába helyezzük".
Kiemelték, hogy a történelmi feljegyzések szerint „a kígyók szimbolikus jelentéssel bírnak mind a finnugor, mind a számi kozmológiában, és a sámánokról azt hitték, hogy képesek kígyókká átalakulni". A bot becsült kora azonban jóval ezelőttre, 4400 évre nyúlik vissza.
A csapat emellett számos, halászathoz köthető tárgyat is talált Järvensuo helyszínén, ami arra utalhat, hogy az egykori halászok gyakran járnak ezen a környéken.
Más, a tanulmányban nem közreműködő szakemberek szerint a lelet azt mutatja, hogy a neolitikumban élő emberek nagyon is aggódhattak a túlvilági élet vagy a szellemek miatt.
Felvetették, hogy a bot talán egy felajánlás lehetett, amit annak a ténye is alátámaszt, hogy egy vizes élőhelyen, egy tónál fedezték fel.
A helyszínen folyó kutatások és a műtárgy elemzése még folyamatban van. A kutatók megpróbálják azt is meghatározni, hogy vajon milyen fából készülhetett.