Tudja-e, hogy melyik állat a leghangosabb?

Papagájok csetepatéja, a hiénák kacagása, a pacsirták szenvedélyes csiripelése: csak néhány példa a hangoskodó állatok közül, amelyeket az általuk kibocsátott hangok alapján tudunk körül írni. De vajon melyik ezek közül a leghangosabb?

Kommunikáció, de kicsit másként

Nekünk, emberek számára a kommunikáció a kapcsolataink alapköve, és fontos része annak, ahogyan sikeresen működni tudunk a mindennapi életünkben. Az állatok azonban leginkább figyelmeztető hangokat adnak ki, párt keresnek jelzésekkel, kifejezik a szorongásukat, egymásra találnak és megvédik területüket;

énekhangjaik hozzánk hasonlóan számtalan olyan célt szolgálnak, amelyek megteremtik a társadalmi alapokat és biztosítják a túlélésüket.

A madarak többféle képpen kommunikálnak egymással Forrás: Scooperdigital

De vajon elgondolkodott-e már azon, hogy a velünk együtt a bolygón osztozó lények közül melyik kommunikál a leghangosabban? És vajon mekkora értéke van ennek a „fecsegésnek", amikor a hangok kiadása a ragadozók riasztásának kockázatát is magában hordozza?

Ezt a fajta „csacsogást" emberi értelemben kétféleképpen mérhetjük: a hangadással töltött idő mennyiségét és a hangok által közvetített sokféleséget.

Hogyan vonatkozik ez az állatokra? A kutatók ezúttal azonosítottak néhány gyakori tendenciát egyrészt a hangoskodó, másrészt a csendesebb fajokban.

Társas lények

Feltételezhetjük, hogy az állati kommunikáció egyik mozgatórugója az, hogy egy adott faj mennyire társas lény. Igaz, hogy néhány társas faj jóval beszédesebb is; ilyenek például a rajban csoportosuló madarak, mint például a queleák vagy a seregélyek, amelyek folyton hangzavart keltenek repülés közben.

Aztán ott vannak az olyan emlősök, mint például a mongúzfélék közé tartozó szurikáta, amelyeknek egy telepe akár harminc egyedből is állhat, és a kolóniában egyfajta „munkamegosztás" uralkodik.

A szurikáták is nagyon hangosak Forrás: Origo

Ezek négyujjú manguszták nagy, csoportos közösségekben élnek, ahol együttesen nevelik a fiatalokat, táplálkoznak és figyelik a ragadozókat.

Amikor táplálékot keresnek, a szurikáták mindig nagyon kommunikatívak lesznek annak érdekében, hogy mindenki megtudja: „Itt vagyok; én vagyok; minden rendben; nincsenek ragadozók a közelben"

– magyarázta Arik Kershenbaum, az angliai Cambridge-i Egyetem zoológusa a LiveScience online tudományos portálnak, aki az állatok vokális kommunikációját tanulmányozza, a hangokat algoritmusokkal elemzi és hasonlítja össze. – Folyamatosan folytatják ezt a halk, gyengéd kiáltást, amivel a kapcsolatot tartják a többiekkel.

Gyakran gesztusokkal kommunikálnak

Ez azonban nem tekinthető általános szabálynak: a társas lét nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy állatnak sokat kell kommunikálnia.

A legtöbb állat megpróbál minél kevesebbszer „megszólalni", mert a kommunikáció a valóságban rengeteg energiát igényel

– mutatott rá Kershenbaum, aki a „The Zoologist's Guide to the Galaxy" című könyv szerzője, amely alapjaiban tanulmányozza az állatkommunikációt. Egy másik tényező a ragadozóktól való félelem: a hangok veszélyeztetik az állatot, hogy esetleg prédává válik.

Egy nőstény csimpánz a kölykével a guineai Bafin Nemzeti Park őserdejében Forrás: Great Apes Survival Partnership

Ez a két jellemző erőteljes nyomást gyakorol még a rendkívül társas fajok, például az egyik legközelebbi élő rokonunk, a csimpánzok, hangos kommunikációjára is.

A szakemberek szerint a csimpánzok nagyon kevésszer szólalnak meg, és nem annyira kommunikatívak, mint amire számítanánk velük kapcsolatban, illetve ha figyelembe vesszük a társadalmi csoportjaik összetettségét. A hallható kommunikáció minimálisra csökkentése érdekében gyakran inkább gesztusokkal kommunikálnak.

A magányos fajoknak „kevés a mondanivalója"

A hangoskodás vagy ének azonban nem feltétlenül számít az állatok kommunikációjában a legmagasabb színvonalúnak.

Az állatok a testtartásukon keresztül folyamatosan információkat közvetítenek, legyenek azok hangosak vagy szagosak

– mondta Kershenbaum. – Mindezt a többi állat nagyra értékeli, akik integratív elképzelést alkotnak arról, hogy mit kell csinálni és hogyan kell interakcióba lépni ezzel a bizonyos egyeddel.

A delfinek kulturális viselkedése a vártnál jobban hasonlít az emberfélékére Forrás: Flip Nicklin / Minden Pictures/Flip Nicklin / Minden Pictures

Hozzátette: a hangos kommunikációt illetően a társas fajok általában nagyobb változatosságot mutatnak az általuk közvetített üzenetek kapcsán. Általános szabályként a tudós rávilágított, hogy

a magányos állatoknak egyszerűbb üzeneteket kell közvetíteniük a világnak,

összehasonlítva azokkal a fajokkal, akik olyan társas csoportokban élnek, ahol a kommunikáció szükséges a társadalmi hierarchia fenntartásához, a táplálék felkutatásához és megosztásához, valamint a fenyegetésekre való figyelmeztetésekhez. Kershenbaum szerint egyszerűen „több a mondanivalójuk, mintha egyedül lennének."

Egyedi jelentéssel bírnak?

Mindez azonban gyorsan bonyolulttá válhat, amikor a tudomány megpróbálja boncolgatni, hogy az állatok miről kommunikálnak, amikor énekelnek. Ennek a szakemberek szerint az lehet az egyik oka, hogy az emberek elkövetik azt a hibát, hogy az állati hangokat a saját kommunikációjuknak számító mérce alapján ítélik meg; konkrétan szavak keretein belül.

A majmok egymás bundájának átvizsgálásával is erősítik a szociáis kötelékeket Forrás: Pixabay

Tudományos bizonyíték van arra, hogy egyes állati hívásoknak lehet olyan konkrét jelentése, amelyek szószerűnek tekinthetünk

– vázolta Kershenbaum. – Egyes majomfajok konkrét riasztási hívásokat adnak ki egy ragadozó fenyegetésének jelenlétekor, de a delfineknek is különféle, füttyre hasonlító jelzést adnak ki, amikor rokonokkal találkoznak.

A szakemberek szerint ezt a sajátos hangot névként használják, ami szónak tekinthető. Ám ezek a kommunikációk csak azokban az esetekben fordulnak elő, amikor

egyetlen hang a leghatékonyabb módja egy adott dolog közlésének.

A tudósok ezért úgy vélik, hogy általában hibás megközelítésnek számít, ha az állatkommunikációt szavaknak tekintjük, mert az nem áll különálló, egyedi jelentéssel bíró „szavakból", mint a beszédünk.

Ez a faj kapja a leghangosabb állat „díját"

Ezt az ötletet az énekesmadarak támasztják alá, amelyek a legösszetettebb vokális szekvenciákkal rendelkeznek. Ám a kiadott hangok általában olyan esetekben fordulnak elő, amikor a madár kommunikációjának viszonylagos egyszerűségében a hangok sokszínűvé válnak; például a párja hívása vagy területének védelme esetén.

A zajszint emelkedésével ők is hangosabbak lettek Forrás: Youtube

A madarak esetében egy összetett dallam azt sugallja, hogy a hím kitűnő pár lehet, de bizonyos értelemben helyettesíteni tudja a színes tollazatot, ami a madarak másik vonzerejét képezi a társkeresés során

– emelte ki Erich Jarvis, a New York-i The Rockefeller Egyetem neurobiológusa, aki énekesmadarakra modellként tekint. – Egyes madárfajok, mint például a poszáták vagy az afrikai szürke papagájok, más fajok hangjait lopják el a vadonban, hogy „okosabban" tudjanak megszólalni.

A kutatás alapján Jarvis szerint valószínű, hogy ezek csak új hangok, amelyeket a madarak felvesznek a vokális repertoárjukba, nem pedig egyedi jelentőségű hangok.

seregélyek Utrecht Forrás: Youtube/pyropix

De még mindig kérdés, hogy ki viheti el a leghangosabb állatnak járó képzeletbeli díjat?

Senki sem ment még ki a természetbe és számszerűsítette az összes fajt, hogy el tudja mondani, hogy melyik a leghangosabb

– vázolta Jarvis. – Ám a kérdésre adott rövid válasz talán az lehetne, hogy a hangtanuló fajok tagjai vagy azok, amelyeknek a legkevésbé kell aggódniuk a ragadozók miatt.

Kershenbaum ezzel szemben leginkább a delfinekre tenné a voksát, mert az állatok „mindig, mindig hangoskodnak."

A tanulmány szerint az állatok kommunikációjának vizsgálata tehát nem csupán kíváncsiság, hanem segíthet jobban megérteni önmagunkat.