Iris Feichtinger, a Bécsi Természettudományi Múzeum (NHM) kutatója és munkatársai a leletek megtalálási helyéről, a Gail-völgyről a Cladodus gailensis nevet adta a fajnak, melynek egyedei akár 3-4 méteresre is megnőhettek.
A három leletre 1989 és 2015 között bukkantak a Karni-Alpokban.
A vizsgálatokból az is kiderült, hogy milyen hatással voltak ezekre az állatokra több mint 300 millió éve az éghajlati változások.
A Bécsi Természettudományi Múzeum hétfői közleménye szerint a Karintiában talált leletek az Ausztria területéről származó legrégebbi maradványai ezeknek az ősi ragadozóhalaknak.
Mintegy 325 millió éve, a karbon földtörténeti időszakban egészen máshogy nézett ki ez a vidék.
Az egykori szuperkontinensek, Euramerika és a Gondwana kezdődő összeütközése a mai Ausztria déli tartományainak területén trópusi parti sávot hozott létre. Éltek itt korallok, trilobiták (háromkaréjú ősrákok) és itt élt a "karintiai cápa" is.
Az egykori élőlények maradványai az évmilliók alatt úgy felelmelkedtek, hogy ma már a hegyekben találhatók meg.
A fogak vizsgálatában az NHM, a Bécsi Egyetem, a Klagenfurti Múzeum és a Szentpétervári Egyetem szakértői vettek részt.
A karbon korból származó fogak nálunk nagyon, nagyon ritkák
– mondta Feichtinger, hozzátéve, hogy a Cladodus gailensis mellett a tudósok a második fog segítségével először azonosították a Saivodus ősi cápanemzetség egyik egyedének jelenlétét Közép-Európában.
A harmadik fog csupán komputertomográfos vizsgálat segítségével vált láthatóvá, mivel teljesen be van ágyazódva a kőzetbe. Feichtinger szerint ezt a rossz állapotú maradványt emiatt nem tudták azonosítani.
A Cladodus gailensis foga egycentiméteres, bár az ebbe a nemzetségbe tartozó állatok foga akár 3 centiméteres is lehetett. A karintiai egyed azonban "semmi esetre sem volt kicsi cápa"
– véli a szakértő. – Az új faj akár 3-4 méteres is lehetett.
Az új ismeretek alapján a Journal of Vertebrate Paleontology című tudományos lapban megjelent tanulmány szerint a karbon kor klímaingadozásaira is következtetni lehet.
Ebben az időszakban két időpontot jellemzett a sarkvidékek erőteljes eljegesedése, amely mindkét esetben a tengerszint süllyedéséhez vezetett
– fejtette ki Feichtinger. – Ez 327 millió és 306 millió évvel ezelőtt erős kihalási hullámot okozott a cápák között; a parti területeken élő cápáknak egyszerűen eltűnt az élettere.
Látható, hogy az egykori klímakatasztrófa után "az európai tengeri cápák diverzitása nem állt helyre többé", véli a szakértő. A jégtömegek elolvadása után aztán számos tó és folyórendszer jött létre. "Itt az édesvízi cápák vették át a tengeri cápák helyét. Feichtinger szerint ez nagyon jól megfigyelhető Európában.
(MTI/APA)