Szulejmán szultán 480 éve foglalta el csellel Buda várát

Szulejmán szultán, az Oszmán Birodalom uralkodója, és az iszlám kalifája (egykorú portré)

Négyszáznyolcvan éve, 1541. augusztus 29-én, a mohácsi csata után napra pontosan 15 évvel, foglalta el a török csellel Buda várát. A Magyar Királyság fővárosát csak majdnem másfél évszázaddal később, 1686-ban foglalták vissza a Szent Liga seregei. Buda várának elfoglalása eredményeként a Magyar Királyság területe tartósan három részre szakadt, és másfél évszázadra a Habsburg-török nagyhatalmi vetélkedés színterévé vált.

Magyarország déli határvonala megsemmisült

Az 1526. augusztus 29-én, a török hódítók ellen vívott mohácsi csatában elbukott a középkori magyar állam. A megsemmisítő vereség után holtan maradt a csatamezőn négyezer lovas és tízezer gyalogos katona, hét főpap, a főispánok többsége és a magyar főnemesség színe-java, II. Lajos király menekülés közben vesztette életét.

Szulejmán szultán, az Oszmán Birodalom uralkodója, és az iszlám kalifája (egykorú portré) Forrás: Origo

A vereség híre augusztus 30-án érkezett meg Budára, mire az immár özvegy Habsburg Mária királyné hanyatt-homlok menekült Pozsonyba.

Sem ő, sem a kíséretében lévő országnagyok nem tettek semmilyen lépést az ellenség feltartóztatására, a védelem megszervezésére. Az előkelőségek példáját hamarosan követte a német polgárság is. Nagy Szulejmán török szultán szeptember 11-én vonult be a védtelenül maradt Buda várába, s falai között ülte meg a legnagyobb iszlám ünnepet, a kurban bajramot.

Ezután kevéssé ünnepi napok következtek, Budát és Pestet is kifosztották, majd felgyújtották, a két város három napig égett.

A törökök szeptember végén hazaindultak, és a kortársak nagy meglepetésére nem hagytak hátra helyőrséget. Szulejmán célja ugyanis a hadjárattal még nem az ország végleges elfoglalása volt, mert Buda túlságosan távol esett utánpótlási vonalaitól, megtartása aránytalanul súlyos áldozatokat követelt volna, harci cselekményekre pedig már idő sem maradt.

Az újabb hadjáratok, a végleges hódítás azonban ezután már nem ütközött nehézségekbe: Magyarország déli határvonala megsemmisült, az ország nyitva állt a török seregek előtt.

A védők egészen augusztusig kitartottak

II. Lajos király halála után a magyar rendek előbb Szapolyai Jánost, majd a Habsburg-házi I. Ferdinándot is királlyá választották, kettejük viaskodása a trónért tovább gyengítette az országot.

A magára hagyott, védekezésre képtelen Buda 1529. szeptember 8-án rövid ostrom után újból török kézre került, de a szultán néhány héttel később átadta Szapolyai Jánosnak.

Buda ostroma, 1541. metszet Forrás: Wikipedia

A két magyar király 1538-ban Váradon titokban békét kötött, amely az ország keleti részét Szapolyainak, a nyugatit Ferdinándnak adta azzal a kikötéssel, hogy Szapolyai halála után az egész ország Ferdinándra száll. Az idős és beteg Szapolyainak azonban 1540-ben fia született (a későbbi János Zsigmond erdélyi fejedelem), és tíz nappal később bekövetkezett halála után hívei - a Porta jóváhagyásával - a szerződést megszegve a csecsemőt választották királlyá.

Habsburg Ferdinánd ezután mintegy 30 ezres sereget küldött Buda elfoglalására Wilhelm von Roggendorf vezetésével, aki 1541 májusában vette ostrom alá a várat.

Nem sokkal később Szulejmán is megindult Isztambulból, hogy úgymond megvédje pártfogoltja, János Zsigmond érdekeit. A Fráter György vezette védők egészen augusztusig kitartottak, sőt a török előhadak megérkezése után, augusztus közepén kitörtek a várból, és tönkreverték Roggendorfot.

Nem utasíthatták vissza a meghívást

A török fősereg 1541. augusztus 26-án érkezett meg a már felszabadított vár alá, amelyet szoros gyűrűbe fogtak, a környéket feldúlták. Szulejmán úgy döntött, hogy 1526 és 1529 után harmadszor már nem adja ki Budát a kezéből, de bevétele érdekében cselhez folyamodott.

Wagner Sándor: Izabella királyné búcsúja Erdélytől (1863). Forrás: Wikimedia Commons

Magához kérette az özvegy Izabella királynét, a csecsemő királyt és annak gyámjait (Fráter Györgyöt, Petrovics Péter temesi bánt és az ország leghatalmasabb főurát, Török Bálintot), számos más főurat és a budai magisztrátust, hogy "megtanácskozza velük Magyarország sorsát".

A meghívottak ugyan gyanakodtak, de a meghívást nem utasíthatták vissza.

1541. augusztus 29-én, a mohácsi csata 15. évfordulóján díszes menet vonult a szultán sátrához, ahol a szívélyes fogadtatás után asztalhoz ültették a vendégeket. Mindeközben a vár megtekintése ürügyén egyre több janicsár szivárgott be Budára, akik a kulcsfontosságú pontok elfoglalása után az őrséget levágták vagy megfutamították, s szinte harc nélkül jutottak a vár birtokába. Szulejmán, miután jelentették neki Buda bevételét, elbocsátotta a magyar küldöttséget.

Gárdonyi Géza, az Egri csillagok szerzője regénye megírása előtt komoly kutatómunkát folytatott az itthoni és isztambuli levéltárakban Forrás: Wikimedia Commons

Török Bálintot azonban visszatartotta, a legenda szerint ekkor hangzottak el a híres szavak: "Ne siess uram, hátra van még a fekete leves" (mármint a kávé).

Őt a szultán magával vitte, és 1550-ben a Konstantinápoly közelében lévő Jedikula (Héttorony) börtönben halt meg. Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének második része, az Oda Buda! részletesen tárgyalja a vár elfoglalását.

„A következő napon a törökök kidobálták a Boldogasszony templomából a harangokat. Az oltárképeket leszaggatták. Szent István király állószobrát ledöntötték. Az aranyozott és képekkel ékesített oltárokat kiszórták a templom elé, s kiszórták a márványból és fából faragott angyalszobrokat és a misekönyveket is. Az orgona is elpusztult. A cinsípokat két szekér vitte el a tábori golyóöntőknek" – írja Gárdonyi Géza az Egri csillagokban.

Dzsámivá alakították a Nagyboldogasszony-templomot

Budát 1541. augusztus 31-én a Török Birodalom részének, vilájet (tartomány) székhelyének nyilvánították. A szultán szeptember 2-i ünnepélyes bevonulása után a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony-templomban (a Mátyás templomban) hálaadó istentiszteletet tartottak.

A Mátyás-templom látképe madártávlatból, az előtte álló Szentháromság emlékművel Fotó: Kálló Péter

Magyarország három részre: a török hódoltságra, a Habsburgok uralma alatt álló királyi Magyarországra és az Erdélyi Fejedelemségre szakadt, Erdélybe János Zsigmondot parancsolta a török.

Szulejmán 1541. szeptember 22-én Pesten és Budán erős őrséget hagyva vonult vissza a Balkánra, majd november 27-én már Konstantinápolyban volt. Európa döbbenten állt az eset előtt.

Buda ostroma Thán Mór festményén Forrás-Illusztráció: Wikipedia

Az oszmán szultán hazánk három részre szakításával energiáját már közvetlenül a Habsburgok elleni küzdelemre fordíthatta, aminek eredményeként a

Kárpát-medence másfél évszázadra a két birodalom háborús ütközőzónájává vált.

Buda fölött 145 évig lengett a lófarkas lobogó, a keresztény hadaknak csak 1686-ban sikerült visszafoglalniuk a várost.

(MTVA Sajtóarchívum)