A Magyar Légiközlekedési Vállalat, a Malév állományába tartozó HA-LTS lajstromjelű gép amolyan kakukktojásnak számított a légitársaság szovjet gépekből álló flottájában. A HA-LTS ugyanis eredetileg az Egyesült Államok légierejében szolgált, katonai szállítógépként. A kaliforniai Douglas Aircraft C-47A típusú gépe 1943-ban állt szolgálatba,
és egészen 1951 novemberéig viselte az amerikai légierő felségjeleit.
A 20942-es gyártási számú és a 6026 USAF amerikai lajstromjelzést viselő repülőgép 1951. november 19-én startolt el a nyugat-németországi Erdingben állomásozó 85. légi szállítási ezred bázisáról, belgrádi úti céllal.
A gép a belgrádi amerikai nagykövetség számára szállított volna különböző felszerelési tárgyakat, ám sohasem érte el a jugoszláv fővárost. Az eredeti repülési terv szerint a C-47-esnek Olaszország valamint Ausztria érintésével kellett volna elérnie a jugoszláv légteret, de a rossz időjárási körülmények és az erős oldalszél miatt a gép letért az irányvonaláról,és sorozatos navigációs hibák miatt a román légtérben kötött ki.
A román légvédelem tüzet nyitott a határsértő amerikai gépre,
amely emiatt éles fordulóval kitért, és átlépte a magyar határt. A Magyarország területén állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport légtérfigyelő szolgálata bemérte az amerikai gépet, a légvédelmi parancsnokság pedig két MiG-15-ös sugárhajtású vadászgépet emelt a magasba a C-47-es elfogására.
A két dugattyúsmotorral hajtott lomha C-47-est, még mielőtt az átléphetett volna a jugoszláv légtérbe, a fürge szovjet vadászok elfogták, és a pápai katonai légi bázisra kísérve leszállították. A Rákosi-korszak agyonhiszterizált hidegháborús légkörében
az eltévedt gépet azonnal az „amerikai imperialisták" kémrepülőgépének nyilvánították, a C-47-es személyzetét pedig letartóztatták.
Az amerikai külügyminisztérium erőteljes tiltakozására az internált pilótákat végül szabadon engedték és kiutasították őket Magyarországról, ám a C-47-es gépet lefoglalták és elkobozták a magyar hatóságok.
Az amerikai gép először a Magyar Néphadsereg légerejében szolgált, majd miután 1956-ban átalakították utasszállítónak a Malév állományába került HA-LTS lajstromjellel. A hányatott sorsú gép ezután a belföldi utasforgalomban teljesített szolgálatot; nyugatra –érthető okokból – sohasem repült járatot.
A Budapest feletti sétarepülések nagyon népszerűek voltak az 1950-es 60-as évek fordulóján. Ezeken a városrepüléseken a Malév szervezésében lehetett részt venni, a légitársaság Liszunov Li-2-es típusú kétmotoros utasszállító gépeinek a fedélzetén. A Malévhez került amerikai C-47 és a Li-2 között alig volt különbség, hiszen a szovjet Li-2-es a Douglas licence alapján gyártott gép volt.
( A Szovjetunió még 1936-ban vásárolta meg a Douglas DC-3-as gyártásának jogát. Az amerikai gép utasszállító típusa a DC-3, a katonai szállító verziója pedig a C-47-es típusjelzést viselte. A szovjetek csak apróbb módosításokat hajtottak végre a típuson, amely a Szovjetunióban a Li-2-es típusnevet kapta.)
A Budapest feletti sétarepülésekben a Malév amerikai gépe is rendszeresen részt vett.
Így volt ez 1961.augusztus 6-án is, amikor a HA-LTS lajstromjelű gép már az ötödik városnéző felszállásához készülődött Ferihegy betonjáról, délután fél négy körül.
Egy-egy sétarepülés mintegy negyedórát vett igénybe. A Malév gépek szigorúan meghatározott irányvonalon repülték le a városnéző túrákat; először a Városligetig repültek, majd a belváros érintésével az Üllői út vonalát követve repültek vissza Ferihegyre.
1961. augusztus 6-án Hoffmann Róbert kapitány volt a gépparancsnok, a másodpilóta (első tiszt) ülésében Hegyi József repült, a hajózótávírászi szolgálatot pedig Verebély Gyula látta el. Rajtuk kívül Povázsai László hajózó szerelő is a pilótafülkében tartózkodott. Az első komoly szabályszegés már a felszállás előtt megtörtént, mert a kapitány több utast engedett fel a gép fedélzetére, mint amennyi ülőhely volt.
A három létszámfeletti „potyautas" egyike a hajózótávírász nőismerőse, a másik a hajózószerelő ismerősének fia, a harmadik pedig – szintén egy nő –a Malév forgalmi tisztviselője volt.
A kapitány délután 15 óra 44 perckor kapta meg a toronytól a felszállási engedélyt.
Miután a gépparancsnok felszálló teljesítményre pörgette fel a motorokat, a HA-LTS lajstromjelű gép végigfutott a betonon, majd Vecsés irányában a magasba emelkedett. A gép Vecsés felett megfordult, és fokozatosan 500 méteres magasságig emelkedve a Városligetnek vette az irányt.
A súlyos szabályszegések a felszállás után is folytatódtak. Noha repülés közben szigorúan tilos idegen személynek a pilótafülkében tartózkodnia, Hoffmann kapitány ezzel mit sem törődve megengedte, hogy a hajózótávírász nőismerőse, valamint a hajózószerelő szomszédjának kamaszkorú fia is a pilótafülkébe lehessen.
A nő a gépparancsnok ülése mögött állt, a fiatal fiú pedig beült a távírász székébe.
A Városliget felé repülve a harmadik „potyautas" is betoppant a már amúgy is túlzsúfolt pilótafülkébe. A Malév forgalmista hölgy – szintén szabályellenesen – a gép fedélzeti rádióját használva küldött privát üzenetet egy éppen landoláshoz készülő maléves gép, egy Iljusin Il-18-as utasszállító pilótafülkéjébe.
A HA-LTS jelű gép délután öt óra előtt pár perccel ért a zuglói Lumumba utca (ma Róna utca) fölé. A kellemes, verőfényes augusztusi vasárnap délutánt kihasználva éppen sokan sétálgattak az utcán, és a motorzúgásra felfigyelve nézték a gépet. A repülőgép ekkor furcsa manőverekbe kezdett, először hullámvasút-szerű zuhanórepülésbe fogott, amelyből meredek emelkedésbe váltott át, mintha csak műrepülne.
A járókelők döbbenten figyelték a nyaktörőnek látszó mutatványt. Ám amikor a gép tovább folytatta a „bemutatót" és ismét lefelé nyomta az orrát, hirtelen megpördült, a hátára fordult, majd meredeken spirálozva elindult a föld felé.
A hátborzongató látványnak egy hatalmas csattanás vetett véget:
a C-47-es délután 16 óra 58 perckor a Lumumba utca 224. szám alatti kétemeletes házba csapódott. A borzasztó zuhanást senki sem élte túl, a négyfős személyzet, a 17 felnőtt és 6 gyermekkorú utas mind szörnyethalt. A legfiatalabb áldozat egy alig öt éves kisgyerek volt. A becsapódáskor letört a gép farok része, amely a ház udvarára zuhant és agyonütött három fiatal kamaszt, akik éppen kerékpárt szereltek az udvaron.
Nagy szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a becsapódástól nem gyulladt ki a gép, mert ha ez bekövetkezik, a sűrűn lakott környéken még több lett volna a halálos áldozatok száma. A katasztrófa után a rendőrség és a tűzoltóság hermetikusan lezárta a környéket.
A baleset körülményeinek kivizsgálására létrehozott szakértői bizottság másnap kora reggel szállt ki a helyszínre.
Az alapos vizsgálat mindenekelőtt megállapította, hogy a HA-LTS lajstromjelű C-47-es kitűnő műszaki állapotban volt, a gép valamennyi rendszere kifogástalanul működött, ezért a szakértők a műszaki meghibásodást kategorikusan kizárták a baleset lehetséges okai közül.
A roncsok átvizsgálása, a karbantartási jegyzőkönyvek ellenőrzése, a szemtanúk vallomása és a holttestek igazságügyi orvosszakértői vizsgálata egyértelművé tette, hogy a Malév gép katasztrófáját a személyzet bűnös felelőtlensége, sorozatos szabályszegése okozta.
A vizsgálat megállapította, hogy sem a személyzet, sem pedig az utasok nem voltak bekötve az ülésekbe.
A szakértők szerint a pilóták az utasok valamiféle rosszul felfogott szórakoztatása céljából megengedhetetlen, életveszélyes manőverekbe kezdtek az utasszállító géppel, és az utolsó manővernél kiestek az üléseikből, elvesztve ezzel a gép feletti irányítást.
Nemcsak a pilóták, hanem az összes utas is kizuhant az üléseiből, amikor a meredek zuhanásba átvitt gép a légcsavarok ellenirányú forgónyomatéka miatt a hátára fordult. Semmi esély sem volt arra, hogy az alacsony magasságban átesett gépet kivegyék a dugóhúzóból. A zuglói katasztrófa után a légügyi hatóság hosszú időre betiltotta a város feletti sétarepüléseket.