Az asztrofizikusokat és a nagyközönséget is régóta foglalkoztató kérdés, hogy léteznek-e földönkívüliek? És ha igen, akkor miért nem tudunk róluk még semmit? A Nobel-díjas Enrico Fermi által 1950-ben felvetett kérdés mind a mai napig megválaszolatlannak tekintendő.
Frank Drake csillagász, a SETI atyja 1960-ban egy olyan matematikai modellt állított fel, amely fejlett civilizációk millióit prognosztizálja az univerzumban. Noha Drake a róla elnevezett egyenlet megalkotásánál néhány meglehetősen spekulatív feltételezésből indult ki, de a Drake-formula lángra lobbantotta az érdeklődést.
Ezért sem véletlen, hogy Frank Drake modellje volt az 1961-ben Nyugat-Virginiaban megrendezett tudományos tanácskozás legfőbb programpontja. A Drake-formula valószínűségszámítási metódussal adja meg
egy adott csillagközi térrészben az egymással kommunikálni képes civilizációk számát,
több tényező, így többek között a bolygórendszerrel rendelkező csillagok aránya, az exobolygók lakhatósági valószínűsége, az élet kialakulásának valamint a magasan fejlett technikai civilizációk létrejötte lehetőségének figyelembevételével.
Frank Drake 2008-ban arra az eredményre jutott a továbbfejlesztette formulájával, hogy a Tejútrendszerben legalább tízezer fejlett civilizáció létezhet. A Drake-egyenlet minden egyes tényezőjében viszont akkora az empirikus bizonytalanság, hogy emiatt sok tudós kétségbe vonja a formula megbízhatóságát. A SETI-nél 100 tudós dolgozik közel 100 kutatási kérdésen, de mindegyik téma kapcsolódik a Drake Egyenletben lévő paraméterek egyikéhez.
Fermi megközelítése szerint a Tejútrendszer elég idős ahhoz, hogy a csillagfejlődés során már rengeteg lakható planéta keletkezett a galaxisban, ami azt jelenti, elég idő volt ahhoz is, hogy kialakuljanak a fejlett és a galaxist benépesítő civilizációk.
De hol vannak ezek a vélelmezett idegen civilizációk? Enrico Fermi axiómája szerint az előrejelzés és a valóság közti ellentmondásnak nincs értelme, ez egyébként a Fermi-paradoxon alaptétele is,
amely arra keresi a választ, hogy hol lehetnek a földönkívüliek.
A Fermi-paradoxon lényegét tekintve a földön kívüli civilizációk létezésének magas becsült valószínűsége és az ilyen civilizációk létezésére utaló bizonyítékok hiánya között feltételezhető ellentmondás.
Lássunk néhány lehetséges választ a Fermi-paradoxon alapján. Az egyik megközelítés szerint elképzelhető hogy nincsenek földönkívüliek, így pardoxon sincs, és egyedül vagyunk az univerzumban. Ezt a feltevést úgy kell értelmezni, hogy lehetnek ugyan a Földön kívül is különböző létformák, de ezek vagy mikrobák vagy pedig alacsonyabb rendű állati illetve növényi formák. Másik lehetőség, előfordulhat, hogy az intelligens fajok híján vannak a fejlett technológiának.
Jelenleg a csillagászok rádióteleszkópokkal kutatják a földönkívüli civilizációk nyomait, tehát ha az idegenek még nem érték el azt a fejlettségi szintet, hogy különböző elektromágneses jeleket sugározhassanak, akkor azt sem tudhatjuk meg, hogy léteznek-e egyáltalán, ezért láthatatlanok maradnak számunkra.
Egy további lehetőség, hogy a földönkívüli intelligens élet önpusztító. Lehet, hogy akár tömegpusztító fegyverek révén, akár bolygószennyezés, vagy virulens betegségek miatt
az intelligens fajok természetéhez hozzátartozik az önpusztítás, ezért csak viszonylag rövid ideig léteznek.
De az is lehetséges, hogy nem rég érték el azt a fejlettségi szintet, hogy kapcsolatba lépjenek velünk. Ez a hipotézis, az úgynevezett „nagy szűrő" azt állítja, nincs olyan fejlett civilizáció, ami elég hosszú ideig túlél ahhoz, hogy még a kozmikus környezetünkben lehessen.
Ami a földi civilizációt illeti, az olyan fenyegetések, mint például a nukleáris háború, a klímaváltozás, vagy a pandémiák a mi pusztulásunkat is potenciálisan elhozhatják. Az univerzum meglehetősen veszélyes hely, és a kozmikus skálán az élet igencsak múlandó.
Elég egy nagyobb aszteroida, közeli szupernóva, gammasugár- vagy napkitörés, hogy teljesen élettelenné tegyen egy életes bolygót. A másik figyelembe veendő probléma az univerzum mérete.
A Tejútrendszernek 100 ezer fényév az átmérője, így az is elképzelhető, hogy az intelligens idegenek fókuszált jelei, amelyeket a fénysebesség limitál, még nem értek el bennünket. Az sem kizárt, hogy nem elég régóta keressük őket. Nagyjából nyolcvan éve létezik a rádióteleszkóp, ami lehetővé teszi, hogy idegen jeleket érzékeljünk, és aktívan talán 60 éve keressük őket, ez pedig egyáltalán nem hosszú idő a kozmikus időskálán.
Az sem kizárt, hogy nem a megfelelő helyen keressük a földönkívülieket. Az űr végtelenül nagy, tehát ha nem elég pontosan figyelünk abba az irányba, ahonnan egy jel eredhet, lehet, hogy sose fogjuk meghallani.
Előfordulhat az is, hogy az idegen technológiák túl fejlettek számunkra. Lehet, hogy itt a Földön közhelynek számít a rádiótechnológia, de a távoli világokban ennél már sokkal fejlettebb kommunikációs technológiát hoztak létre, például neutrínó jeleket, amiket mi még nem tudunk megfejteni. Az sem kizárt, hogy az idegenek direkt nem sugároznak számunkra jeleket, hanem csak „csendben" figyelnek bennünket.
Eltekintve néhány jelentéktelen erőfeszítéstől, hogy erős jeleket sugározzunk egy keskeny frekvenciás sáv fölött, eddig még alig tudattuk jelenlétünket az univerzumban. Tulajdonképpen, ha az idegeneknek hasonló rádióteleszkópjaik vannak, mint nekünk itt a Földön, a televízió és a rádióadásaink jelei még csak nagyon rövid utat tettek meg a kozmoszban ahhoz, hogy azokat egy másik civilizáció is foghassa.
Az sem kizárt, hogy a földönkívüliek nem akarnak velünk kapcsolatba lépni.
Éppen úgy, mint a Star Trek-ben, lehet, a fejlett idegen társadalmak azt a szabályt alkalmazzák, hogy csak olyan fajokkal létesítenek kontaktust, akik elértek már egy kellően magas technológiai fokot, vagy kulturális evolúciós szintet. Elképzelhető, hogy egyes földönkívüli civilizációk nem akarnak beleavatkozni a kevésbé fejlett idegenkultúrákba.
És noha ennek a legkisebb a valószínűsége, elméletben azt sem lehet kizárni, hogy az idegenek már itt vannak valamilyen formában. Leginkább az összeesküvéselmélet-hívők szeretik ezt a valószínűtlen magyarázatot. Bár kicsi az esélye, de az sem lehet kizárni, hogy a kormányügynökségek eltitkolják az idegenek jelenlétét.
1960-ban Drake két ígéretesnek tűnő közeli csillag felé irányított egy rádió teleszkópot és várta a „forró drótot". Intelligens üzenetek helyett azonban csak statikus jeleket és intreferenciát fogott illetve azonosított egy titkos katonai kísérletből. Mégis, ebből született meg a földönkívüli intelligenciát kutató csoport, a SETI. Aztán 1977. augusztus 15-én a SETI program detektált egy rövid rádiójelet, ami a Sagittarius (Nyilas) csillagkép irányából jött.
Jerry Ehman csillagász az adatokat analizálván a „Big Ear" (Nagy Fül) rádióteleszkópnál olyan izgatott lett, hogy egy jegyzetlap margójára azt írta „Wow!", ami az UFO-kommunikáció legreménytelibb jelévé vált.
De arra figyelni, hogy „E.T." hív-e minket itthon, kicsit olyan, mintha egy nyilvános telefonnál várnánk, hogy megcsörrenjen. Lehet, hogy nekünk kell megtenni az első lépést a kapcsolatfelvételben. Drake ezt meg is próbálta: küldött egy rádió üzenetet az M13 gömhalmaz felé.
Az úgynevezett Arecio üzenet a potenciális földönkívülieknek bemutatta a DNS-ünket, a Naprendszert, és a földi élet némi biokémiáját.
Próbáltunk üdvözletet is küldeni a Pioneer-10 és 11 űrszondák fedélzetén,
amely emberi képeket tartalmazott, és megadta az irányt a Földhöz is. Aztán 1977-ben hanggal és képekkel teli ambíciózusabb üzenetet küldtünk a Voyager-űrszonda fedélzetén, ami néhány népszerű zeneszámot is tartalmazott (Bach, Beethowen, Louis Armstrong, Chuck Berry), hogy barátságos életforma benyomását keltsük, vagy legalább egy olyanét, akiknek van fülük.
Sokan viszont egyáltalán nem tartják azt jó ötletnek, hogy felhívjuk magunkra egy potenciális távoli idegen civilizáció figyelmét.
Stephen Hawking a világhírű brit elméleti fizikus úgy vélte, hogy a nálunk fejlettebb civilizációk komoly fenyegetést jelenthetnek az emberiségre, ezért őrültségnek tartotta a célzott jelek sugárzásának ötletét.
Hogy vannak-e idegenek, és milyen szándékkal viseltetnének a földi civilizáció iránt, az viszont egyelőre még megválaszolhatatlan kérdés.