A tudósokat régóta érdeklik a hangyák, akik tanulmányozzák az állatok kollektív viselkedését. Ahogy arra rámutattak: míg néhány, egymástól távol mozgó hangya „egyedként", addig az egymáshoz közelállók „egységként" viselkednek.
Úgy tűnik, ezek a társas rovarok képesek hatékony közösségbe szerveződni, hogy megvédjék a telepeiket.
José Andrade, a Kaliforniai Technológiai Intézet (Caltech) mérnöke a hangyák építette alagutakat szerette volna felfedezni, miután saját bevallása szerint régóta csodálja a „hangyaboly művészetének példáit".
Láttam egyszer egy képet egy hangyaboly felépítéséről és arra gondoltam, hogy Istenem, milyen fantasztikus szerkezet
– magyarázta Andrade a ZMEScience online tudományos portálnak. – Azon tűnődtem, hogy vajon a hangyák tervezik és ássák-e ki maguknak; persze nem tudjuk megkérdezni őket, de azt gondoltuk, hogy szándékosan így ásnak.
A kutatók sejtették, hogy a hangyák a talaj körül kutatnak és a laza szemeket keresik, hogy azokat eltávolítsák. Ahhoz hasonlították, amikor az emberek Jengát játszanak és kiszedik a laza blokkokat, eltávolítva a kritikus darabokat. Ezek a blokkok egy „előlánc" részei, amelyek a blokkok összeillesztését szolgálják, hogy végül stabil szerkezetet hozzanak létre.
A PNAS tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint az első lépés a hangyák tenyésztése és a velük való munka megtanulása volt, amely több mint egy évet vett igénybe. A hangyákat egy olyan szerkezetbe telepítették, amit később röntgennel tudtak vizsgálni.
Elég szeszélyesek az állatok: csak akkor ásnak, amikor akarnak
– mondta Andrade. – Ha ezeket a hangyákat egy edénybe rakjuk, néhányan rögtön ásni kezdenek, mások órákig semmit nem csinálnak, néhányan pedig ásnak egy darabig, aztán megállnak és szünetet tartanak.
Miután végre mindent a helyére került, a szakemberek háromdimenziós röntgenfelvételt készítettek a hangyák által készített alagútban. Ez lehetővé tette számukra, hogy
szimulációkat készítsenek és bemutassák a hangyák által elért haladást, miközben beazonosítottak néhány viselkedési mintát.
Ahogy arra a tudósok rámutattak, a rovarok a lehető leghatékonyabban dolgoztak: kiásták az alagutakat a tároló mentén, majd ezután a lehető legegyenesebben folyatták a legmeredekebb pontig, amelyben a szemcsés anyag összegyűjthető volt még az esetleges összeomlás előtt.
A kutatók felfedeztek valamit az alagutak fizikájáról is:
miközben a hangyák eltávolítják a talajszemcséket, megváltoztatták a részecskék fizikai kölcsönhatását az alagútban és annak környékén.
Mindez megerősítette a meglévő falakat és enyhítette a nyomást a szemcsékből az alagút végén, ahol a hangyák dolgoztak.