Még mindig nem ismerjük a kutyák bundájának titkait

Az új kutatások szerint a kutyabundák általunk ismert, fő típusai a háziasítás legkorábbi napja óta léteznek. Egyes mintákat már maguk a farkasok is mutatták. Eddig a tudósok gyakran azt feltételezték, hogy fajunk volt a felelős a kutyabundák hatalmas sokféleségéért a több ezer éves, gondos tenyésztés révén. A modern és ősi kutyák, valamint a farkasok közelmúltbeli elemzése azonban azt mutatja, hogy túl sok szerepet tulajdonítottunk magunknak.

A genetika sokat elárult erről

A genetikusok bizonyítékokat találtak arra, hogy a több mint 10 ezer évvel ezelőtti természetes szelekció valószínűleg genetikai alapot szolgáltatott a ma látott kutyabundákhoz.

Amikor a kutyák szőrzetének ezen változatosságára gondolunk, érdemes szem előtt tartani, hogy ezek a változások jóval azelőtt történtek, hogy a kutyák még kutyák lettek volna

– magyarázza Danika Bannasch genetikus, a Kaliforniai Davis Egyetem munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A genetika sokkal érdekesebbnek bizonyult, mert valamit elmond a kutyák fejlődéséről.

Sokszínű a bundájuk Forrás: Afp

Amikor a kutatók megvizsgálták az eurázsiai korai kutyák ősi, közel 5000 éves múltra visszatekintő DNS-ét, bizonyítékot találtak számos, különböző szőrzet megjelenésére, amelyeket az agouti-jelzőfehérje (ASIP) gén két legfontosabb szabályozója vezérelt.

Ismeretes, hogy ez határozza meg a kutya szőrzetének színét a sárga pigmentáció kifejeződésének szabályozásával, amely barnás vagy fehér lehet.

Különböző módon kombinálva az ASIP gén bizonyos modulátorai több, különböző színmintát eredményeznek: domináns sárga, árnyékos sárga, aranyszínű (két vagy több különböző pigment sáv) és fekete.

A háziasítás legkorábbi szakaszában már működött

A modern kutyák és a szürke farkasok genomjainak összehasonlításakor a kutatók azt találták, hogy az agouti színű kutya génjei mindkét csoportban hasonlóan fejeződtek ki. A Nature Ecology & Evolution folyóiratban publikált tanulmány szerint mindez egy közös rokonra utal, ami fekete és fehér pigmentekkel egyaránt megjelenik.

A tudósok azonban még messzebbre tekintettek: 4000 és 35 000 éves, ősi kutyák és farkasok genomjainak összehasonlításakor ismét hasonló színezeteket találtak.

A domesztikáció évezredei során a kutyák egyre jobban hozzáalkalmazkodtak az emberhez Forrás: Wikimedia Commons/Dirk Vorderstraße

A őskutyák közel egy tízezer évvel ezelőtti faja, a szibériai Zhokhov-szigeti kutya már megmutatta a fekete hátmintát, ami

meglehetősen megkülönböztette a sarkvidéki környezetétől.

Ebből a szakemberek arra következtettek, hogy az ASIP gén modulátorai a kutyák háziasításának legkorábbi szakaszában már működhettek, ami 14 ezer és 30 ezer évvel ezelőtt történt.

A tanulmány szerzői szerint így a mai színváltozatokért felelős ASIP szabályozó szekvenciák sokfélesége 35 ezer évvel ezelőtt már nyilvánvaló volt a farkasoknál, illetve 9500 éve az ősi kutyáknál.