A nikápolyi csata, ami egységes haditerv híján elveszett

Luxemburgi Zsigmond magyar királyt kimentik a katasztrofális vereségbe torkollott nikápolyi ütközetből

Hatszázhuszonöt éve, 1396. szeptember 28-án szenvedtek vereséget a Zsigmond magyar király vezette európai lovagseregek az oszmán török birodalom erőitől a Duna partján fekvő Nikápolynál (a mai Bulgária területén található Nikopol városa) megvívott csatában. A vereségnek hosszú távú hatásai lettek az európai és a magyar történelemre is: az oszmán terjeszkedés tovább folytatódott a Balkánon, és az 1526-os mohácsi csatában elbukott a középkori magyar állam.

Gyorsan terjeszkedtek a Balkánon

Az 1300-as évek elejétől Nyugat-Anatóliában terjeszkedő oszmán törökök 1354-ben a Gallipoli-félsziget elfoglalásával vetették meg a lábukat Európában. Nyolc évvel később az egyre zsugorodó Bizánci Birodalomtól megszerezték Drinápolyt (ma Edirne) is, amelyet 1365-ben tett meg fővárosukká I. Murád oszmán szultán, akit Hüdavendigâr-nak is neveztek, ami „Isteni"-t jelent és aki egyike volt a legnagyobb török hódítóknak.

A szerb és a bolgár állam meggyengülését kihasználva gyorsan terjeszkedtek a Balkánon, és 1389-ben Rigómezőnél szétzúzták a szerbek vezette észak-balkáni szövetséget.

A rigómezei vagy koszovói ütközetben I. Murád szultán is életét vesztette Forrás: Wikimedia Commons

A csatában elesett Murád örökébe lépő, birodalmának gyors növekedése miatt „Villám" (Jilderim) melléknévvel felruházott I. Bajazid vazallusává tette a szerb és albán fejedelmeket, főurakat.

A portyázó törökök ezután már Magyarország területére is be-becsaptak.

A trónt 1387-ben elfoglaló Luxemburgi Zsigmond (későbbi cseh király és német-római császár) felismerte a veszélyt, és már 1389-től szinte évente vezetett hadjáratot a határoktól délre, de ezek eredménnyel nem jártak.

Zsigmond király keresztes hadjárat szervezésébe kezdett

Bajazid, a negyedik oszmán szultán 1393-ban a Zsigmonddal titkos tárgyalásokat kezdő, vazallusi státusával elégedetlen utolsó bolgár cár, Ivan Sisman (akinek birodalma már uralkodása első éveiben ténylegesen a törököktől függővé vált) ellen fordult.

A szultán bevette a főváros Tarnovót és Nikápolyt is, Sisman bolgár cárt pedig kivégeztette.

A szerencsétlen cár fia, Sándor, hogy csak életét megmentse, áttért az iszlám vallásra és a szultántól Ázsiában hivatalt kapott. Bajazid következő évben sikertelen hadjáratot vezetett I. Mircea havasalföldi fejedelem ellen.

I. Bajazid oszmán szultán Forrás: Wikimedia Commons

Bulgária bukásának hírére, a törökök által szorongatott Bizánc segélykérésére Zsigmond magyar király keresztes hadjárat szervezésébe kezdett.

A kezdeményezés mellé állt IX. Bonifác pápa is, felhívására Genova és Velence gályákat küldött, de nem akkora számban, hogy meg tudják akadályozni a törökök átkelését a Dardanellákon.

Magyarországon általános felkelést rendeltek el és szép számmal érkeztek idegen csapatok is, Európa szinte minden országából, a legnagyobb számban a francia nemesség képviseltette magát.

A mintegy tizenkettőezres magyar sereghez és a kétezres havasalföldi segédhadhoz 1396 nyarán Budán csatlakozott a mintegy tízezres, János burgundiai herceg vezette lovagság, az egyesült erőket látva Zsigmond állítólag így kiáltott fel: „Ki lenne olyan merész, hogy nekünk ellenálljon? Még ha az ég ránk szakadna is, felfognánk azt lándzsáinkkal!"

Az ostrom nagyon elhúzódott

A magyar sereg zöme Erdélyen át, az ottani sereg csatlakozásával az Olt völgyén át menetelt az Olt és a Duna összefolyásánál fekvő Nikápolyig. A Zsigmond vezette lovagsereg, amelyhez újabb nyugati lovagok is csatlakoztak, Orsova bevétele után a Duna jobb partján folytatta útját.

A két seregrész 1396. szeptember 12-én egyesült és körbezárta Bajazid egyik legvitézebb alvezére, a Toghán bég által jelentős erőkkel védelmezett Nikápolyt.

Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár Forrás: Wikimedia Commons

Az ostrom elhúzódott, mert a keresztesek roham helyett kiéheztetéssel akartak az erősség birtokába jutni, mindez időt hagyott a Bizánc ostromát félbehagyó Bajazidnak, hogy az Ázsiából érkezett erősítéssel lóhalálában induljon Nikápoly felmentésére. A mintegy 45 ezer fős török had, amelyhez Lazarevics István szerb fejedelem lovassága is csatlakozott, szeptember 27-én jelent meg a város közelében, és másnap sor került a csatára.

Nem fogadták el Zsigmond javaslatát

Az erősebb nehézlovassággal rendelkező keresztényeknek jó esélyeik voltak a győzelemre, de egységes haditervben nem sikerült megállapodniuk. Az önfejű, a többieket lenéző franciák nem fogadták el Zsigmond javaslatát, hogy a csatát a török harcmodort jobban ismerő magyar csapatok kezdjék el.

Saját erejüket túlbecsülték, és felderítés híján azt sem tudták, hogy Bajazid előző este megszállta a közeli, a janicsárok mögött várakozó főerőket elrejtő dombokat.

Luxemburgi Zsigmond magyar királyt kimentik a katasztrofális vereségbe torkollott nikápolyi ütközetből Forrás: Wikimedia Commons

Az első vonalban felsorakozott franciák meg sem várták, hogy mögöttük felfejlődjenek a Zsigmond vezénylete alatt álló magyar, német és egyéb nemzetiségű erők, hanem megindították a rohamot. A török irreguláris lovasságot és a szpáhikat szét is szórták, majd áttörtek a janicsárokon, de ehhez a földbe vert cölöpök miatt le kellett szálljanak lovaikról.

A domb tetejére érve szembe találták magukat a török fősereggel, amely bekerítette és megtizedelte őket, a túlélők és lovaik visszamenekültek a táborba, megzavarva és felbomlasztva a magyar bal- és jobbszárnyat.

Zsigmond király ekkor szánta rá magát a támadásra, és ő is áttört a janicsárokon, a sokáig hullámzó harcot végül a szerb nehézlovasság döntötte el a törökök javára. A király a vereséget látva főembereivel a Dunán horgonyzó hajókra menekült, és Konstantinápolyt érintve tért haza.

A szultán valamennyi keresztény foglyot kivégeztette

A csatában mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett, az elesett török harcosok tömegét látva a feldühödött Bajazid valamennyi keresztény foglyot kivégeztette, akiért nem remélhetett magas váltságdíjat.

A vereség megpecsételte Bulgária sorsát, amely majdnem fél évezredre török uralom alá került.

Magyarországot ugyan még nem fenyegette közvetlenül a török, de Zsigmondnak be kellett látnia, hogy nem elég erős legyőzésükhez, ezért katonai reformokba kezdett és nekilátott a határokat védelmező végvárrendszer kiépítésének.

Luxemburgi Zsigmond Forrás: Közkincs

A védekezésre összpontosított, és létrehozta a telekkatonaságot, majd átszervezte a magyar haderőt.

Ezzel új adót is bevezetett: húsz jobbágytelek után egy (lovas)íjászt kellett kiállítania minden nemesnek. Ezen felül a király „ideiglenesen", a török veszély megszűntéig felfüggesztette a nemesség hadi szolgálatának idejét szabályozó törvényt.

(MTVA Sajtóarchívum)