A vadonban élő óriáspandák száma a nyolcvanas évekre alig több mint ezerre csökkent és az állatok lassan a kihalás szélére sodródtak. A faj azonban idén nyáron a természetvédelmi siker globális szimbólumává vált. Kínai tisztviselők ugyanis bejelentették, hogy a vadon élő állatok állománya majdnem megkétszereződött a kormány által bevezetett, 30 éves helyreállítási erőfeszítések révén. Sőt,
a szakemberek azt is kijelentették, hogy a faj már nem veszélyeztetett többé.
A Nemzetközi Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) már 2016-ban, a folyamatosan növekvő populációra és az élőhelyek bővülésére hivatkozva átsorolta az óriáspanda természetvédelmi státuszát a veszélyeztetettről a sebezhető kategóriára. Néhány kínai tudós és tisztviselő azonban elutasította ezt az értékelést, mondván, hogy ez túl korai és alááshatja a pandavédelmi erőfeszítéseket. Azóta azonban még több mindent sikerült elérni.
Kína kijelölt például egy új, úgynevezett Óriáspanda Nemzeti Parkot, amely az állatok meglévő élőhelyének 70 százalékát lefedi, főként Szecsuán tartományban.
Emellett a fogságban tartott állatok száma világszerte majdnem megkétszereződött a tenyésztési programoknak köszönhetően, ami 633-ra emelkedett. Ez a tudósok szerint több mint kétszer annyi, mint amennyi szükséges a genetikai sokféleség megőrzéséhez, és ami elengedhetetlen a faj fennmaradásához.
Eközben megjelent egy tanulmány a klímaváltozás bambuszra gyakorolt hatásairól; a növény a pandák étrendjének körülbelül 99 százalékát teszi ki. A kutatás azt mutatja, hogy a bambusz tűrőképessége a hőmérséklet- és csapadékváltozásokkal szemben sokkal nagyobb, mint azt a szakemberek korábban gondolták.
A növekedés valójában olyannak látszik, amiben korábban senki sem volt biztos, és el sem tudtuk elképzelni húsz évvel ezelőtt, hogy megtörténhet
– mondta Fang Wang, a sanghaji Fudan Egyetem Élettudományi Iskolájának természetvédelmi biológusa a National Geographic online portálnak. – Most a panda is ennek egy kitűnő sikerét reprezentálja.
A szakértők figyelmeztetnek: a siker azonban korlátozott, mivel az óriáspandák populációinak tökéletes helyreállítása nem biztosított. Az egyre szélesebb körben terjedő erdőirtás, valamint az élőhelyek széttöredezettsége a vadon élő pandákat történelmi tartományuk kevesebb mint egy százalékára korlátozza. És az állatoknak új fenyegetésekkel is szembe kell néznie.
Kína tekintélyes méretű területet különített el a természetvédelmi régiókban az óriáspandák populációinak regenerációja érdekében, ami más állatoknak is kedvez. Többek között a szecsuáni takinoknak, ezeknek bozontos, halványbarna színű patásoknak is jót tett, amelyek hasonlítanak egy tehén és egy hegyi kecske keresztezéséhez, amelyek súlya akár 360 kilogramm is lehet.
Számuk majdnem megháromszorozódott a Tangjiahe Nemzeti Természetvédelmi Területén,
amely fontos pandamenhely: míg 1986-ban mindössze 500 egyedet regisztráltak, 2015-re már több mint 1300 egyedre nőtt a számuk.
Megfigyeltük például, hogy a takinok tevékenysége egyértelműen befolyásolja a növényzet növekedését
– mutatott rá Diao Kunpeng, a szecsuáni székhelyű nonprofit Qingye Ecology alapítója, amely segít a természetvédelmi területek kezelésében és kezelésében. – Ezek az állatok táplálkozás céljából lerágják a fák kérgét, ami miatt pusztító gombás fertőzések jelenhetnek meg azokon és a különféle rovaroknak is kedvez.
Hozzátette: ennek eredményeként megváltozott az erdő összetétele; kevesebb lett a nagyméretű fa és gyarapodott a cserjés aljnövényzet száma. Kinpeng kiemelte, hogy az óriáspandák azonban a nagy fákkal övezett bambuszerdőket kedvelik, amelyek segítenek nekik felnevelni a fiatal egyedeket. A pandák a fákat a farkuk alatti mirigyekből kiválasztott viaszos anyaggal jelölik meg, hogy így kommunikáljanak egymással és társakat találjanak.
Ám amikor a takinok „megbontják" a fákat, eltüntethetik vagy csökkenthetik ezeket az illatjeleket.
A tudósok egyelőre még nem rendelkeznek meggyőző adatokkal annak bizonyítására, hogy az erdei változások hogyan befolyásolják a vadon élő pandák viselkedését és életmódját, erre egy hosszú távú, most készülő tanulmány adhat válaszokat..
Wang szerint az észak-kínai vadkanok szintén jelentős gondot okozhatnak a pandák számára. Bár mindkettő faj védett státuszt kapott Kínában, hivatalos becslések egyelőre nem léteznek a vaddisznók számát tekintve.
A szakemberek szerint azonban úgy tűnik, hogy meghaladják az pandákét, és nagyobb területen is mozognak, ráadásul a környezetre gyakorolt hatásuk is jóval hangsúlyosabb.
A fiatal bambuszhajtások minden tavasszal értékes fehérje- és tápanyagforrást biztosítanak a pandák számára, különösen a terhes vagy szoptató anyáknak. De a kanok is szeretnek fiatal hajtásokat enni, és a kutatások azt mutatják, hogy a pandák kerülik a vaddisznók által lakott területeken a táplálkozást, miközben a számuk nőtt azokon a szomszédos területeken, ahol kevés a vaddisznó.
Utóbbiak ráadásul olyan betegségeket is hordozhatnak, mint a sertéspestis, amelyek más fajokra is veszélyesek.
Biztos, hogy ezek a vírusok megfertőzik a pandákat is
– magyarázta Wang, aki szerint a vaddisznók pedig a falubeliek terményeit is károsítják, ami miatt attól tart, hogy ez csökkentheti a vadon élő állatok védelmének támogatását azokon a területeken, ahol az óriáspandák is élnek.
A huszadik század jelentős részében a pandák hatalmas összegeket értek a nemzetközi feketepiacon. George Schaller természettudós szerint a pandát, mint fajt, többek között az orvvadászat, az élőhelyek elvesztése, és a rossz gazdálkodás veszélyezteti.
A kutató azt jósolja, hogy „az orvvadászok jóval azelőtt kiirtják a pandát, minthogy a beltenyészet problémává válhatna".
Manapság az orvvadászat végre egyre ritkábban fordul elő, és a fakitermelés is teljesen megszűnt a belső és külső régiókban. Szintén jó hír, hogy vadon élő állatok vadászatának hálózata segített megállítani a pandák egyedszámának hanyatlását: a legtöbb vadon élő állatnak otthont adó Szecsuán tartományban legalább 4000 vadőr járőrözik a 166 természetvédelmi területen.
A szakemberek segítenek a természetvédőknek és biológusoknak azáltal, hogy létfontosságú információkat gyűjtenek az állatokról.
A vadőrök általában a rezervátumok belsejében élnek, hetekig túráznak a hegyi bambuszerdőkön keresztül, hogy figyeljék a kameracsapdákat és rögzítsék az élővilág viselkedését. Az általuk gyűjtött adatok alapján határozzák meg Kína hivatalos, vadon élő pandaszámát.
A következő hivatalos felmérést 2022-ben végzik majd, ami befolyásolhatja majd a jövőbeli természetvédelmi kutatásokat és stratégiákat.
Wang reméli, hogy döntés születik az óriáspandák módszeres, célzott módon történő szabadon engedéséről, a kis regionális populációk fellendítéséről és a vadon élő állatok folyosóinak összekapcsolásáról is annak érdekében, hogy az állatok szabadon mozoghassanak a jó élőhelyet jelentő területeken.