A régészek a közelmúltban egyedülálló temetkezésekre bukkantak egy ásatás során, amikor Kolozsváron, Erdély történelmi fővárosában egy építkezésen kutattak. Bár a régészek nem tudják pontosan, hogy mit tartalmaztak az urnák, valószínűnek tartják, hogy
ételt vagy italt tartottak benne; alapvetően olyan táplálékot, amelyet a halottak a következő világba való átmenet során fogyaszthattak.
A lelőhelyen egy több mint 930 négyzetméteres területen, két különböző települést fedeztek fel, amelyek számos sírt rejtettek: az egyik a neolitikumból vagy az új kőkorszakból származik és körülbelül 6000 éves, míg a másik egy kelta település, amely 2200 évvel ezelőtt épült rá. A szakemberek most szeretnék feltárni az elhunytak nemét, valamint azt, hogy hány évesek voltak, és hogy milyen betegségeik voltak.
Ha többet megtudunk ezekről az emberekről, akkor többet fogunk tudni magunkról
– mondta Paul Pupeză, a Nemzeti Múzeum régésze a LiveScience online portálnak. – Mi vagyunk az elsők, akik több ezer év után a kezünkbe vesszük ezeket a töredékeket.
Az újkőkori település meglehetősen kifinomult volt: a kutatók például olyan fafalak nyomait fedezték fel, amelyeket a lakosok otthonuk megerősítésére használtak. A régészek feltártak egy gödröt is, amelyet élelmiszerek tárolására használtak, és később hulladéklerakó lett.
Ezzel szemben a kelták különböző temetkezési technikákat alkalmaztak a helyszínen.
Ahelyett, hogy eltemették volna a halottaikat, a kelta törzsek elégették őket, majd nagy urnákba rakták a maradványokat. Az urnákat ezután a földbe temették bizonyos felajánlások, például vas kovácsolt áruk mellett.
A temetési ajándékok gyakoriak voltak az ókori népek körében, és a bizonyítékok azt mutatják, hogy még a rituálisan feláldozott személyek is fogyaszthattak a speciálisan elkészített, utolsó ételből, mielőtt elhunytak volna.