Az Olaszország tizenkettő helyszínéről összegyűjtött, majdnem 2000 éves genomikai adatok szerint az etruszkok nem emigráltak Anatóliából (egy régió, amely ma Törökország része), hanem megosztották a genetikai örökségüket az őslakó mediterrán népességgel.
A Science Advances tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint mindannyian olyan pásztorok leszármazottai, akik a késő neolitikum és a bronzkor idején költöztek a pusztákról a régióba. Tekintettel arra, hogy a kutatások szerint innen erednek az indoeurópai nyelvek, a megállapítás hangsúlyoz egy másik etruszk rejtélyt, a már eltűnt, nem indoeurópai nyelvükkel kapcsolatban, amely évszázadokon át fennmaradt.
Ez a nyelvi jelenség a genetikai változásokkal kombinálva megkérdőjelezi azokat az egyszerű feltételezéseket, amelyek szerint a gének megegyeznek a nyelvekkel
– mondta David Caramelli, az olaszországi Firenzei Egyetem antropológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ez azonban egy összetettebb forgatókönyvet vetít elénk, amely magában foglalhatta a korai olaszul beszélők asszimilációját az etruszk beszédközösséggel, ami valószínűleg az időszámításunk előtt a második évezredben következett be.
Hozzátette azonban, hogy sok mindent nem tudunk még az etruszkokról, csak néhány bizonyíték maradt fenn a jelenlétükkel kapcsolatban.
A tudomány azt azonban tudja, hogy figyelemre méltó mesteremberek és jól képzett fémmegmunkálók voltak.
Ám csak részben értjük a mára eltűnt nyelvüket, ami bonyolulttá teszi az eredetük kutatását, különösen a szilárd genetikai bizonyítékok hiányában.
Hérodotosz görög történész elmélete szerint az etruszkok Kis-Ázsiából vándoroltak Közép-Itáliába és kultúrájuk görög eredetű. Ezt az értelmezést a modern tudósok nem igazán támogatják és a régészek is nagyon kevés bizonyítékot találtak az alátámasztására. A másik felmerült lehetőség szerint az etruszk civilizáció a régióban már korábban letelepedett, bennszülött őslakosságból vált ki.
Cosimo Posth antropológus, a németországi Tübingeni Egyetem antropológusa vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport az ősi DNS tanulmányozásával igyekezett a rejtély mélyére ásni. Nyolcvankettő egyén genetikai mintáit gyűjtötték össze, akik időszámításunk előtt 800 és 1000 között éltek a területen.
Ezeket a mintákat összehasonlították más ókori és modern populációk DNS-ével.
Azt találták, hogy az etruszkok genetikai profiljai annak ellenére osztoztak a mediterrán térségben élő, szomszédos populációkéval, hogy a két csoport jelentős nyelvi és kulturális különbségeket mutatott.
A legtöbb más, európai populációhoz hasonlóan ennek a genetikai profilnak a nagy része a sztyeppékkel kapcsolatos ősöknek tulajdonítható.
A szakemberek szerint nem világos, hogyan keletkezhettek ilyen jelentős különbségek az etruszkok és szomszédaik között.
A csapat elemzése az itáliai nagy változások eredményeit is feltárta. Az ősi DNS felfedte például, hogy amikor a Római Birodalom felemelkedett, az etruszk népesség jelentős genetikai változáson ment át: a Földközi-tenger keleti részén élők keveredtek az itáliai lakossággal.
A Római Birodalom összeomlását követően a genetikai profilok ismét megváltoztak,
és az észak-európai felmenők terjedtek el a félszigeten, ami valószínűleg a germán és svéd langobárdok inváziójának az eredménye, akik 568-tól 774-ig meghódították, majd uralták a terület nagy részét.
Körülbelül 1000-től kezdve azonban Toszkána, Lazio és Basilicata régiói lakóinak a genetikai profilja nagyjából változatlan maradt. A szakemberek azt remélik, hogy a jövőben újabb tanulmányok segítenek alátámasztani ezeket az eredményeket.