A Nap rettentő elektromágneses zűrzavar forrása – egy nagytömegű gázlabda kaotikus, random energiát bocsát ki, ami rádiófrekvenciák széles spektrumában érkezik a Földre. De a véletlenszerűségben, a Stanford Egyetem kutatói felfedezték, hogy ez hathatós eszköz a jég és a poláris változások monitorozására a Földön és a Naprendszerben.
A kísérleti eszközt Grönlandon a Store Gleccsernél telepítették és tesztelték. A kutatók a jégre helyeztek egy elem hajtotta fogadót egy antennával, ami a Nap rádióhullámait használva méri a jég vastagságát.
A tanulmányban elektromérnökök és gleccserkutatók egy csapata megmutatja, hogy a Nap által kibocsátott rádiójelek hogy alakíthatók át passzív radar rendszerré, hogy a jégtáblák mélységét mérjék és sikeresen tesztelték egy grönlandi gleccseren. A technika a (Geophysical Research Letters magazinban részletezték július 14-én) olcsóbb, kisebb teljesítményű és áthatóbb alternatívához vezet az adatgyűjtés mostani módszereihez képest, a kutatók szerint. A fejlődés jelentős meghosszabbított bepillantást nyújthat az olvadó jégtakarókba és gleccserekbe, amely a tengerparti közösségeket világszerete fenyegető tengerszint emelkedés egyik domináns oka.
A jégbe hatoló repülő radar - az elsődleges jelenlegi eszközök a sarki talaj alól való széleskörű információk gyűjtésére - egy nagyteljesítményű rendszert tartalmazó szálló repülőgép, ami saját aktív radarjeleit továbbítja le a jégtakaróba.
A vállalkozás azonban erőforrás igényes és csak a repülés ideje alatti kondíciókról nyújt információkat.
Ezzel szemben a kutatók koncepció bizonyítása egy jégre helyezett antennával ellátott elemmel táplált vevőt használ hogy érzékelje a nap rádióhullámait ahogy a Földre jönnek a jégtakarón keresztül a föld alá. Más szavakkal, ahelyett, hogy a saját jelt sugározná, a rendszer a Napból - egy atomhajtású rádióadó az égen - lejövő természetesen előforduló rádióhullámokat használ. Ha ezt a rendszertípust teljesen miniatürizálnák és kiterjedt érzékelő hálózatba telepítenék, példátlan bepillantást nyújtana a Föld gyors változó sarki kondícióinak evolúciójába, mondják a kutatók.
„Célunk, hogy kijelöljük a fejlődés útját a kisteljesítményű szenzor hálózatnak, ami képes monitorozni a talaj alatti kondíciókat igazán széles skálán. Ez kihívást jelenthet aktív szenzorokkal, de ez a passzív technika lehetőséget nyújt, hogy a kisteljesítményű kivitelezések előnyeit igazán hasznosítsuk." – mondja Sean Peters a tanulmány szerzője, a kutatás vezetője.
A látható és másfajta fényeken felül a Nap állandóan kibocsát rádióhullámokat frekvenciák nagy kiterjedésű random spektrumán keresztül. A kutatók ezt a káoszt hasznukra fordították: Rögzítették a Nap radioaktivitásának egy darabkáját, ami olyan, mint egy sosem ismétlődő végtelen hang, aztán figyelték a szoláris rádióhullámok jégtakaró fenekéről való lepattanásakor létrejövő visszhangban ezt az unikális jelet.
Megmérvén az eredeti felvétel és a visszhang közti késedelmet, lehetővé teszi, hogy kiszámolják a távolságot a felszíni vevő és a jégtakaró feneke közt, és így a jégtakaró vastagságát.
Tesztjükben a nyugat-grönlandi Store Gleccseren a kutatók körülbelül 11 mikormásodperc késedelmet számoltak, ami körülbelül 914.4 méter jégvastagságot térképez fel – ez megegyezik azokkal a szárazföldi-telepítésű és légi radarok ugyanezen a helyszínen rögzített méréseivel.
(Forrás: Stanford Egyetem)