Évtizedek óta intenzív kutatás tárgyát képezik az immunrendszer saját képességeit a daganat ellen fordító rákellenes vakcinák.
Az elképzelés lényege az, hogy kizárólag a daganatsejtekben megtalálható fehérjék, fehérjemotívumok oltásként való befecskendezésével a szervezet immunsejtjei megtaníthatók a rák felismerésére és utasíthatók annak elpusztítására.
Az USA gyógyszerhatósága, az FDA mindeddig egyetlen daganatellenes vakcinára sem nyomta rá a pecsétjét, de több olyan is akadt már, ami a melanóma és bizonyos tüdőrákok kezelésében eredményesnek bizonyult a klinikai vizsgálatok során. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) tudósai most olyan kutatás eredményeit mutatják be a Cell folyóiratban, amely segít eldönteni, mely daganatspecifikus fehérjéket érdemes belekeverni a vakcinába.
A kutatók igazolták, hogy a megfelelő fehérjék kiválasztásával fokozni lehet a T-sejtes immunválaszt, és egerekben el lehet érni a kísérletes tumorok összezsugorodását.
Eredményeik szerint az általuk azonosított fehérjék beoltásával felébreszthetők azok az alvó T-sejtpopulációk, amelyek ezeket a fehérjéket veszik célba, s ezáltal a teljes immunválasz felerősíthető.
„Tanulmányunk arra hívja fel a figyelmet, hogy a daganatellenes immunválasz részleteit fontos és érdemes a maguk teljes mélységében feltárni. Immár világosan látjuk, hogy nem minden rákellenes immunválasz születik egyenlőnek, és a vakcinálás által olyan célpontok ellen ébreszthetünk erőteljes immunválaszt, amelyeket az immunrendszer egyébként lényegében figyelmen kívül hagyott"
– nyilatkozta Tyler Jacks, a Koch Institute for Integrative Cancer Research tagja és a közlemény rangidős szerzője. A cikket vezető szerzőként Megan Burger, az MIT posztdoktora jegyzi.
Amikor egy sejt elindul a daganattá válás útján, olyan mutáns fehérjéket kezd termelni, amelyek az egészséges sejtekben nem fordulnak elő. Ezek a neoantigéneknek is nevezett rákspecifikus fehérjék felhívhatják az immunrendszer figyelmét arra, hogy valami gond van, és a szóban forgó neoantigéneket felismerni képes T-sejtek elkezdik pusztítani a daganatsejteket.
A rákellenes T-sejtek azonban idővel a „kimerülés"-nek nevezett állapotba kerülnek a daganat által keltett immunelnyomó belső környezet hatására, s így a tumor zavartalanul növekedhet tovább.
A tudósok abban bíznak, hogy a rákvakcinákkal sikerül megfiatalítani ezeket a kimerült T-sejteket és újra rábírni őket a daganat megtámadására.
Az utóbbi években ezért módszereket dolgoztak ki olyan neoantigének azonosítására, amelyeket egy konkrét páciens konkrét daganatából érdemes a vakcinálás számára kiválasztani és egy személyre szabott oltási koktélba belekeverni. E kísérleti rákvakcinák némelyike a melanóma és a nemkissejtes tüdőrák kezelésére irányuló klinikai vizsgálatokban ígéretes eredményeket mutatott.
„Ezek a kezelések a betegek egy kis részében döbbenetesen jól működnek, de a túlnyomó többségükben még mindig elégtelen terápiás választ látunk – mondta el Burger. – A laboratóriumunkban zajló kutatások jobbára azt próbálják kideríteni, hogy ez miért van így, és hogy mit tehetnénk a kezelési oldalon azért, hogy a betegek minél nagyobb hányadában terápiás választ váltsunk ki."
Korábbi kutatások rámutattak, hogy bár a legtöbb daganatban százával találhatók neoantigének, ezek közül csak alig néhány vált ki hatékony T-sejtes választ. Az MIT új vizsgálata ennek okait próbálta felderíteni. Tüdődaganatos egereken folytatott kísérletekben kiderült, hogy az ébredő T-sejtes daganatellenes válasz során a különböző fehérjéket támadó T-sejtek versengenek egymással, s a versenyből egy domináns T-sejtpopuláció kerül ki győztesen. Mikor aztán ez a populáció kimerül, továbbra is a daganatban marad, és elnyomja a tőle eltérő fehérjéket célzó, vele versengő T-sejtpopulációkat.
Burger azonban azt találta, hogy ha beoltja az egereket az elnyomott populációk által célzott rákspecifikus fehérjékkel, új erőt tud adni az addig háttérbe szorított T-sejteknek.
Ha az elnyomott válaszokat kiváltó antigénekkel vakcinálunk, felébreszthetjük a szunnyadó T-sejtes aktivitást
– fejtette ki a kutató. – Az elnyomott populációk azonosítása és fajlagos megcélzása javíthatja a betegek vakcinakezelésre adott válaszát."
A tudósok az oltási kísérletekben azokat az antigéneket találták a legsikeresebb stimulánsnak, amelyek gyengén kötődnek a neoantigéneket a T-sejtek felé bemutató immunsejtekhez.
Amikor az ilyen neoantigének egyikét használták a tüdődaganatos egerek oltására, a tumorok átlagosan 27 százaléknyival zsugorodtak.
„A T-sejtek jobban szaporodnak, jobban célba veszik a daganatot, és a kezelés eredményeképp a teljes tüdődaganatos teher csökkenését látjuk az egereinkben" – ismertette Burger.
A vakcina beadása után a daganatban található T-sejtek között feltűntek olyanok, amelyek folyamatos utánpótlást tudnak nyújtani a tumorellenes válasznak, ezzel lehetővé téve a daganat hosszú távú kontrollját.
További munkájuk során a kutatók a most kifejlesztett vakcinációs stratégiát a chekcpoint-gátlóknak nevezett rák-immunterápiás gyógyszerekkel kombinációban szeretnék tesztelni. A checkpoint-gátlószerek szintén alkalmasak arra, hogy kioldják a kimerült T-sejtek fékjeit, és a daganat megtámadására ösztökéljék őket. Reménytelinek mutatja ezt az elgondolást a megfigyelés, miszerint a vakcinálás hatására megsokasodnak a daganatban a checkpoint-kezelésre ismerten jól reagáló típusú T-sejtek.