A Humor tudományos folyóirat legújabb számában megjelent új kutatások szerint ezek a tréfálkozó diákok valójában bujkálnak. Amikor a tudósok több mint 200 török középiskolás diákot meghívtak, hogy nevettessenek meg egy humorista szakértőkből álló testületet, szoros kapcsolatot találtak egy gyerek komédiás képessége és az intelligenciájuk szintje között.
Különösen érdekelt minket a gyermekek által nyújtott humor minősége
– magyarázta Ugur Sak professzor, a tanulmány vezetője az IFL Science online tudományos portálnak. – A szülőknek és a tanároknak tisztában kell lenniük azzal, hogy ha gyermekük vagy diákjaik kitűnő humorérzéket mutatnak, akkor nagy valószínűséggel rendkívüli intelligenciájuk van.
Hozzátette: a szakemberek a „vicceskedést" a magas intelligencia jelének tekintik. A tudomány már alátámasztotta ezt az elképzelést:
az emberek megnevetésére való képesség magasabb intelligenciával társul a felnőtteknél.
Az új megállapítások szerint a gyermekeknél azonban „az intelligencia és a humor képessége közötti kapcsolat nagysága eltérő lehet".
Ennek az az oka, hogy a gyerekek eltérő ütemben fejlődnek, és a humor stílusa és jellemzői „különbözőek a fejlődési szakaszokban"
– mutatott rá Ugur Sak.
A tézis teszteléséhez a kutatók felkérték a gyerekeket, hogy írjanak tíz eredeti feliratot egy rajzfilmhez, amelyeket hét szakértő - öt karikaturista és két „humorpedagógus" - egyaránt viccesnek és relevánsnak értékelt.
A szakemberek azt is vizsgálták, hogy a diákok megértik-e a rajzfilmek kontextusát azáltal,
hogy észlelik és feloldják az ezekben előforduló, esetleges ellentmondásokat. Egy általuk összeállított skála alapján összehasonlították a gyermekek humorérzékét az intelligenciájukkal, amely magas szintű korrelációt mutatott.
A kutatók szerint azonban a gyerekek humora jelentősen eltér a felnőttek humorától.
Míg a humort a felnőttek gyakran a szórakoztatására használják, a gyerekek leginkább arra, hogy a társaik jobban elfogadják őket
– emelte ki Sak. – Ezért a felnőttek és a gyerekek humorának természete igencsak eltérő.
Bár az eredmények igazolást hozhatnak a köztünk lévő gyermekkomikusok számára, a szerzők mégis rámutatnak arra, hogy a tanulmány rendkívül kultúrspecifikus, tehát nem feltétlenül általánosíthatók.
Ahogy fogalmaztak, egy adott kultúrában az intelligensen humorosnak tartott viselkedés nem biztos, hogy egy másik kultúrában is az. Vagyis a humor annak ellenére tükrözi a kulturális normákat, hogy univerzális jelenség.