Az egyelőre rejtély, hogyan kerültek ennyire egzotikus műtárgyak a bajorországi Nördlinger Ries régióba, ám a szakemberek azt feltételezik, hogy eredetileg egyfajta tiszteletadásra használták őket, amikor a terület még frank fennhatóság alatt állt.
A leletek akkoriban rendkívül fényűzőnek számítottak
– mondta Dipl.-Ing. Mathias Pfeil professzor, a Bajor Állami Műemlékvédelmi Hivatal vezetője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Megmutatják nekünk, hogy a Római Birodalom felbomlása után milyen messzire jutottak el az emberek és velük együtt a műtárgyaik.
A fésűt a régészek egy 40-50 év körüli férfi sírjában fedezték fel, akit egy hosszú kard, egy lándzsa, egy pajzs és egy harci fejsze mellé temettek el. A fésűk, mint sírtárgyak a korai középkorban gyakrabban fordultak elő, de ritkán készültek elefántcsontból, és az eddig találtakból hiányzott a Nördlinger Ries-i tárgy finomsága és minősége.
Az eszköz különböző vadászjeleneteket ábrázol, amelyekben gazellaszerű lények ugrálnak el a Németországban akkoriban nem őshonos ragadozók elől.
A különleges tálat egy 30-40 év körüli nő sírjában találták meg, akit ékszerekkel, tartósított tojásokkal és egy szövőeszközzel együtt helyeztek örök nyugalomra. A tál aljába keresztet nyomtak, és a peremébe olyan jelöléseket véstek, amelyek a kutatók szerint mágikus szimbólumok vagy rúnák lehetnek.
A tál Tunéziából származó, afrikai vörös színű agyagkeverékből készült,
amelyet bár széles körben forgalmaztak a Földközi-tengeren, ez az első olyan példa a régióban, amely egy szélesebb kereskedelmi hálózathoz való hozzáférést sugall.